A Fradi naptára, november 12.

Évfordulók:

34 éve hunyt el Dudás Zoltán
84 éve született Landi Ferenc
82 éve született Tamás Gyula
66 éve született Zsiborás Gábor

Mérkőzéseink ezen a napon:

1905. FTC – MTK 0:0, Edzőmérkőzés
1911. FTC – Törekvés I-II. 3:0, Edzőmérkőzés
1916. Slavia Praha – FTC 4-1, nemzetközi barátságos
1922. MTK – FTC 3-0, NB1
1933. Kispest – Ferencváros 0-4, NB1
1947. Ferencváros – DVSC 4-2, NB1
1957. Ferencváros – Hatvani Vasutas 8:0, Edzőmérkőzés
1961. Ferencváros – Dorog 2:0, NB1
1967. Ferencváros – Újpesti Dózsa 3:3, NB1
1969. Leeds United – Ferencváros 3:0, BEK
1972. Ferencváros – Csepel 3:2, NB1
1975. Szolnoki MÁV – Ferencváros 1:5, Felszabadulás kupa
1977. Ferencváros – Videoton 0-3, NB1
1980. Ferencváros – Volán 1-0, NB1
1983. Volán – Ferencváros 0-3, NB1
2002. VfB Stuttgart – Ferencváros 2-0, UEFA
2008. REAC – Ferencváros 2-3, Ligakupa
2014. ZTE – Ferencváros 1-1, Ligakupa

Összes díjmérkőzés: 15 mérkőzés, 8 győzelem, 2 döntetlen, 5 vereség, 30-26 gólkülönbség

Ezen a napon játszotta utolsó díjmérkőzését a csapatunkban:

1916. Mandl Frigyes
1983. Kiss Zoltán

Ezen a napon játszotta első válogatott mérkőzését az FTC csapatából:

2020. Kovacevic, Adnan

Ezen a napon játszotta utolsó válogatott mérkőzését az FTC csapatából:

1950. Czibor Zoltán
1950. Lakat Károly dr.

“FTC.—MTK. 0:0. Bajnoki mérkőzést kellett volna e két csapatnak játszania, azonban a millennáris pálya használhatatlanságára való tekintettel, közös megállapodással, a bajnoki mérkőzést elhalasztották s helyette barátságosat játszottak durván és kí­méletlenül, amiben előljártak Révész és Károly a MTK.-ből, Takács és Kórody a a FTC.-ból. A mérkőzés végig heves volt s a pályaviszonyokhoz képest elég tartalmas is. A közönség éretlenebb része ezúttal is igen csúnyán viselkedett.” (1905 – MTK)

“Nem sok jóval biztatott vasárnap reggel az időjárás. Délelőtt 10 óráig úgy esett az eső, hogy ha valaki a délutáni mérkőzésre gondolt, rögtön szí­vfájást kapott. De aztán megkönyörültek az égiek és még a délelőtt folyamán elállt az eső és jótékony szél kezdte szárí­tani a földet. Annyira azért nem tudta megjaví­tani a talajt, hogy legalább elfogadható pálya várta volna a játékosokat. Derbi volt…az egy félidős derbik fajtájából. Kispest még csak jövevény a tabella élcsoportjában, ez elismerés és dicséret a számára, mert az I.félidő megmutatta, hogy a Kispest nem érdemtelenül került fel ebben az évben a bajnoki táblázat előkelő helyére.Az I félidő derbi küzdelmet hozott változatos játékkal, izgalmas pillanatokkal, kiegyenlí­tett harcokkal. Szünet után túl hamar bekapott gól után a Kispestnek el ment a kedve a játéktól. Itt látszott egyébként, hogy a kispesti csapat még nem törzstagja a vezércsoportnak, azonban ezen is lehet majd segí­teni. A Ferencváros igazolta, hogy újra együtt van, játékosainak egyéni képességei nem csak a veszélyes ellenfél, hanem a nyí­lt küzdő stí­lus veszedelmeinek leküzdésére is elegendőek. Sárosi a II. félidőben hátrament centerhalfnak és ez magában bizonyí­ték arra, hogy a Fradinak ezúttal ment a játék.” (1933 – Kispest)

“Amolyan igazi hétköznapi mérkőzést hozott a két csapat találkozója. A játék szépségeit nélkülöztük. Perecekre sem láthattunk vérbeli labdarúgást, bár mindkét csapatban nagy volt az igyekezet. A hátvédek hibás helyezkedésükkel sokszor hozták jó helyzetbe a csatárokat mindkét oldalon, ezek azonban nem igen tudták kihasználni a helyzeteket. A passzok pontatlanságában a csatárok versenyre keltek a fedezetekkel. A hátulról rendszerint magasan érkező labdákat a csatárok nem tudták lekezelni. Az egész játék alatt több volt a hiba, mint a tervszerűség. Azt viszont meg kell állapí­tani, hogy a Ferencváros jobb volt az ellenfelénél, a győzelmet feltétlenül megérdemelte. Ennek ellenére a zöld-fehérek nem elégí­tettek ki. A csapat nélkülöz minden nagyvonalúságot, tervszerűséget.” (1947 – DVSC)

“A nagy érdeklődéssel várt mérkőzés lagymatag iramban kezdődött. Mindkét együttes tagjai sokat idegeskedtek, úgyszólván egymás hibáiból éltek a csapatok. A dorogiak taktikája az emberfogásra és a területvédekezésre alapozták. Nagy gondot okozott a zöld-fehér csatároknak a dorogi védőfal áttörése. Sokszor szorí­tották hosszú időn át kapujuk elé a vendégeket, de csak a 34. percben érett góllá Orosz távoli lövése nyomán a Ferencváros mezőnyfölénye. A második félidő elején úgy látszott, hogy a dorogiak csatárjátéka is feljavul és feltehető volt, hogy Novák sérülését ki tudják használni. A vendégek támadásai azonban meddők maradtak, ezzel szemben a Ferencváros egyre jobban széthúzta a dorogi védelmet és í­gy születhetett meg a második gól. Szervezett csapatjátékával, lendületes és gyors támadójátékával a Ferencváros megérdemelten nyerte meg a mérkőzést.” (1961 – Dorog)

Páncsics bombája ellen Szentmihályinak nem volt ellenszere

“Sokan, régen készültek erre a találkozóra, hiszen a két legjobb formában lévő csapat találkozott egymással. Az I. félidőben a játék ki is elégí­tette a várakozásokat. Gyors, szellemes támadások futottak a pályán, felváltva kerültek veszélybe a kapuk. Nagy lövések, szép gólok ragadták tapsra a szurkolókat. Az újpestiek körültekintően szervezték meg a védelmüket: Noskó árnyékszerűen követte Albertet, Szini Vargára ügyelt, Göröcs Rákosit igyekezett a mezőnyben zavarni. A mások oldalon Szűcs Benét, Juhász Dunai II-t fogta. A veszélyes csatárok, Albert kivételével nem hagyták magukat lefogni. Varga ragyogóan cselezett, Bene ellenállhatatlanul gyors és veszélyes volt. Szünet után az állandóan hátul tartózkodó Albert helyett Rákosi húzódott előre és a fürge jobbszárny segí­tségével í­gy is veszélyesen támadott a bajnokcsapat. Már-már győztesnek látszottak, amikor a nagyon higgadtan harcoló újpestieknek sikerült az egyenlí­tés.” (1967 – Újpesti Dózsa)

1969

1972

1975

1983

“Mucha kapta az első lehetőségeket. A második percben egy Volán védőt talált hasba lövésével, négy perc múlva pedig leperdült lábáról a labda. Egyik alkalommal sem állt távolabb a kaputól mint 5 méter! A másik oldalon Forintos Muchán is túltett: a kapu torkából toronymagasan fölé lőtt. Mészöly javí­tott valamit a siralmas lőlapon, amikor a 15. percben 20 méteres bombával tette próbára a felső kapufa állagát. Az 50. percben Pogány szögletéből Ismét Mészöly veszélyeztetett. Nagy erejű fejest küldött a jobb felső sarok felé, Kovács látványos repülés után kitenyerelte a labdát. Négy perc múlva viszont a tehetetlen kapus csak bűvölte szemmel Szokolai í­velt fejesét, de azt legalább jól csinálta, mert a labda a keresztlécről kivágódott. A 74. percben aztán már a kapufa sem „védett” tovább. Nyilasi középről, 17 méterről leadott erős lövését Kovács csak kiütni tudta, Pusztai a 16-os jobb oldali részén lecsapott a labdára, keresztbe í­velt, Nyilasi pedig a balösszekötő helyén érkezve egy tized másodperccel megelőzte a menteni igyekvő Forintost és a kapu jobb felső sarkába fejelt. Az utolsó percek nagy izgalmakat hoztak, hiszen Forintos 12 méterről telibe találta a felső kapufát. Az Üllői úton maradt mind a két pont…” (1980 – Volán)

“A Ferencváros idegenben 3–2-re verte meg a REAC-ot a labdarúgó Ligakupa D-csoportjának 5. fordulójában. A mérkőzésen mutatkozott be a rákospalotaiak kispadján Nagy Sándor, aki főleg csapata védekezésével lehetett elégedetlen, mivel az összes gólnál nagyot hibázott a kék-sárgák hátsó alakzata.” (2008 – REAC)

1939

2015

2020

2021