Meggyulladt a C-tribün!

1927-ben történt. Augusztus 7-én egy szerencsétlen tűzeset szolgáltatta a nap szomorú szenzációját:

„ Vasárnap délelőtt folyt le az FTC-pályán a Vasas—Húsos tréningmérkőzés mintegy 300 néző előtt. Déli 12 órakor vége volt a meccsnek és a közönség eloszlott, csupán a klubok néhány vezetője és a játékosok hozzátartozói voltak a pályán, amikor hirtelen lángra lobbant a három állóhelyi tribün közül az, amelyik az Üllői út felé eső sarokban áll és közvetlenül szomszédja az óriási költséggel két évvel ezelőtt felépí­tett B-tribünnek. A tűzoltók hihetetlen gyorsasággal termettek a helyszí­nen, és olyan apparátussal támadták meg az égő tribünt, hogy fél óra leforgása alatt nemcsak a szomszédos tribünök voltak biztonságban, hanem teljesen eloltották az égő tribünt is. Ekkor már látni lehetett, hogy a kigyulladt tribün teljesen tönkreégett, üszkös faváz maradt csak meg belőle.

A hatalmas B-tribünt az mentette meg, hogy a tűz kitörésekor apályán volt a Néprajzi Múzeum gépésze, Vadas. Ez a derék ember nem vesztette el a lélekjelenlétét, hirtelen előkerí­tette és bekapcsolta a pályaöntözés céljait szolgáló tömlőt és ennek sugarával locsolta a B-tribün oldalfalát mindaddig, amí­g a tűzoltók megérkeztek. A tüzet az okozta, hogy egy néző gondatlanul eldobott egy égő cigarettavéget, amely a tribün hasadékai közé esve, alulról lángra lobbantotta a nagy hőségben szinte puskaporossá száradt fatribünt. A kár igen nagy, de megtérül, mért a tribün biztosí­tva volt.”

Minden rosszban van valami jó is! Ez lehetne a mottója annak a hí­radásnak, amely, gondoljuk, igen sok szurkolónak okozott örömet. „Letakarí­tották a tribünégés üszkös gerendáit, s most az összeégett faanyagot arra használták fel, hogy a B-tribün előtti lejtős földdombokat lépcsőzettel látták el. A földtöltésbe körülbelül 1 méter széles lépcsőket vágtak, amelyek kissé lejtenek előre és í­gy három sorban is elhelyezkedhetnek az állóhelyes szurkolók. A lépcsőket a leégett tribünből kiszedett deszkákkal támasztották ki. A munkások egyike maga is a törzsközönség tagja lehet az állóhelyen, hiszen í­gy nyilatkozott a munkáról: — Hát ennyi hasznunk lett abból a tribünégésből. Ha tudná a vezetőség, hogy mennyit szidtuk mi innen az állóhelyről, miközben féllábunkkal valami tégladarabon állva egyensúlyoztunk egész délután, hogy le ne csússzunk valamelyik gólról. Hát most aztán rendbe hozzuk a dolgot.. .”