A Fradi naptára, március 25.

Közzétéve: 2024. március 25. hétfő | Szerző: Szerkesztőség

Évfordulók:

92 éve hunyt el Malaky Mihály
87 éve született Mathesz Imre
63 éve született Rácz László
72 éve született Szokolai László

“Szinte kikaptam a tollat az egyik vezető kezéből, hogy minél előbb biztos legyen, hogy mehetek az FTC-be.” – nyilatkozta SZOKOLAI LÁSZLÓ arról, hogy több hónapos huzavona után Győrből végre a Fradiba igazolhatott 1977 augusztusában. A Ferencváros színeiben 204 tétmérkőzés, 105 gól, 1980/81-ben bajnoki cím és 1977/78-ban magyar kupagyőzelem.

“MALAKY MIHÁLY diákkorában úszott. Nevét együtt emlegették Halmayéval. De hamar elhódította a futball és egyik részese a megalakuló FTC csapatának. 1900-ban az első FTC-csapat balösszekötője. De már ekkor jegyzője is a klubnak, amelyben ettől kezdve végigjárja csaknem az összes tisztségek rangsorát. Titkár, intéző, igazgató, majd alelnök. De bármilyen tisztet is tölt be az FTC-ben, hamarosan egyet jelent neve a zöld-fehérek futballjával. Az FTC naggyátételében oroszlánrésze van, 1906-tól csekély megszakítással 1920-ig irányította a ferencvárosi futball ügyeit.” (1932, Nemzeti Sport, Budapesti Hírlap)

Mérkőzéseink ezen a napon:

Összes díjmérkőzés: 38 mérkőzés, 16 győzelem, 10 döntetlen, 12 vereség, 110-63 gólkülönbség

Ezen a napon játszotta első díjmérkőzését a csapatunkban:

1915. Feldmann Gyula
1917. Zbórai István
1920. Wiener II. Jenő
1927. Papp Lajos László
1930. Háda József
1935. Weinberger Ernő
1999. Gajda István
1999. Palásthy Norbert

Ezen a napon játszotta utolsó díjmérkőzését a csapatunkban:

1903. Koltai József
2012. Abdi, Liban

Ezen a napon játszotta egyetlen díjmérkőzését a csapatunkban:

2008. Grosics Gyula

Ezen a napon játszotta első válogatott mérkőzését az FTC csapatából:

1992. Telek András
2021. Laidouni, Aissa

Ezen a napon játszotta utolsó válogatott mérkőzését az FTC csapatából:

1928. Hungler II. János
1928. Rázsó Mór
2017. Gera Zoltán

“A ferenczvárosiak új pályáján szépszámú közönség jelent meg, hogy élvezhesse a főváros két szélső kerületének első küzdelmét. A játék elején a ferenczvárosiak látszanak erősebbnek, lassankint azonban fáradni kezdenek és a második félidőben sikerül az óbudaiaknak az első goalt csapatjuknak megszerezni. Több eredményt egyik csapat sem érvén el, a győzelem ez alkalommal Ó-Budáé lett.”

1900

Az FTC első mérkőzésén a következő csapattal szerepelt: Weisz István — Gabrovitz Emil, Gabrovitz Kornél — Békés Artúr, Békés Géza, Taffel Károly — Barna Antal, Procskó (Pápai) Mihály, Malaky Mihály, Mertl (Maros) Ferenc, Malaky János.

1900

“Az eredmény — a két csapat utolsó eredményeit tekintve — meglepetésszámba megy, amit még az is tetéz, hogy a Typographia három játékosa az utolsó pillanatban mondta le a játékot s igy két II. csapatbeli tartalékot, sőt egy III. csapatbeli játékost is kénytelen beállítani csapatába, miáltal csapatát fölforgatva, összjátékot nem is igen mutathatott fel. FTC ezúttal igen gyengén játszott; kiválót csak Rumbold produkált, akinek szép rúgásai és lekapcsolásai általános tetszésre találtak. Typographia csapatában a két hátvéd és a kapus messze felülmúlta a csapat más tagjait, pedig azok is igen derekasan megállták helyüket a két szélső half kivételével.” (1907 – Typographia)

“Kezdés után Főváros támad, de lövéseik gyöngék. A védelemből előre adott labdával a ferencvárosiak kiszabadulnak és az egyik hátvéd lukat rúg, mire Koródy könnyen lövi az első goalt. A fővárosiak kiváló jobbszélsője néhányszor veszélyesen támad, de a közép tehetetlen. Schlosser szép labdavitele után Weisz csavart lövése a második goalt eredményezi. Erre a Főv. T. C. erős támadással felel és Rooz védhetetlen lövése a zöld-lilák egyetlen goalját szerzi meg. A félidő utolsó két percében Szeitler és Weisz négyre szaporítják csapatuk goalját. Félidő 4:1. A második félidőben nagyobb a ferencvárosiak fölénye és a fővárosiak védelme is jobban funkcionál. Schlosser, Weisz és Korody mégis háromszor küldi a labdát a hálóba. A fővárosiak így ízben kijátszották ellenfelük védelmét, de Rooz a biztosnak vélt goalt nem szerezheti meg, mert a labdára lépve elesett.” (1908 – Fővárosi TC)

“A FTC-nak se szombaton, se vasárnap nem volt jó napja. Szombaton a szerencse őrizte talán, hogy a NSC meg nem állította diadalainak útjában, ha Feldmann ki nem kénytelen állani, esetleg vereséget lát a gondtalanul egybegyűlt publikuma; vasárnap pedig lazsa-napja volt.” (1911 – NSC)

1912

1913, Fehér mezben a Fradisták

“Amateur liga. FTC—TTC 9:0 (4:0). Üllői-uti pálya. 1800 néző. Biró: Izsó László. A FTC a következő csapattal állt fel: Frigyes — Földes, Szandovits — Wiener, Naphegyi, Farkas — Weisz, Tóth, Pataky, Lakatos, dr Borbás. A FTC teljes csatársora, bár először játszott együtt ebben a szezonban, tökéletes összjátékot mutatott és tetszés szerint lőtte a goalokat. A goalrugók Lakatos 4, Pataky 4 és Naphegyi voltak; a csapat legjobb emberei Lakatos és Pataky voltak, jó volt Nagyhegyi és Farkas is, mig Földes játéka még tréningre szorul.” (1915 – TTC)

Tempó, Fradi!: Fradi-Újpest kombinált (vegyes) csapat? Ezt a megoldást már a húszas években sem kedvelték…Blum Zoltán: — Nem vagyok barátja a kombináltaknak. Klubcsapat feltétlenül jobban szerepelt volna. Ilyen körülmények között a Sparta győzelmét teljesen megérdemeltnek tartom, dacára a második félidőbeli nagy fölényünknek…Szigeti Imre, az FTC alelnöke: — Meg vagyok győzködve, hogy ha a kombinált csapat néhány posztján erősebb játékos szerepel, akkor meg lehetett volna nyerni a meccset.” (1926 – Sparta Praha)

1927

1930

1931

1933

1935

1943

“A fölényesen megnyert találkozón Kocsis Sanyi egymaga négyet szerzett, ráadásul mesterien, zsinórban, szépen egymás után. Rajta kívül még Horváth (ő helyettesítette Deákot), Mészáros és Czibor szerezték a góljainkat, és bár nem szerzett gólt, de Budait is ki kell emelni, aki ellenállhatatlanul száguldozott a szélen és remek beadásaiból sorra gólveszélyes helyzetet alakultak ki…” (1950 – Debreceni Lokomotiv)

“Mint várható volt, a Szeged az Üllői úton biztonságos játékra rendezkedett be, tömör védőfalat igyekezett vonni kapuja elé, a hátvédhármast Zallár erősítette meg, s Nyári is a védőket segítette. A mérkőzés legnagyobb részét végig támadta a Ferencváros, beszorította ellenfelét saját térfelére. A zöld-fehérek nemcsak a tömörülő védőkkel, hanem a nehéz talajjal is küzdöttek, elég sokat csúcskáltak. Volt idő, amikor hosszú percekig egykapuztak. Tulajdonképpen érdekes, változatos küzdelmet csak a Szeged egyenlítő gólja után láttak a nézők. Már-már úgy látszott, hogy a vendégek megszerzik az egyik pontot, de a zöld-fehérek az utolsó perecekben lelkesen rákapcsoltak.” (1962 – SZEAC)

“Sokáig emlékezetes mérkőzés lesz ez azok számára, akik látták a két csapat szünet utáni pompás viaskodását. Az I. félidőben a vendégek sokkal tervszerűbben, ügyesebben, ötletesebben kombináltak és egy pillanatra sem álltak be védekezni. Szünet után fordulat következett be, a Ferencváros akárcsak Szegeden, itt is erősíteni tudott, és főleg a durva védelmi hiából született gól után rohamozott rendkívül lelkesen. A kitünő bányászcsapat azonban változatlanul higgadtan és lelkesen küzdött, és két ritkán látható távoli góllal magához ragadta a vezetést. Az utolsó 5 percben azonban taktikai hibát követtel el, mert a közvetlen védelmet nem biztosították. Érdekes, hogy a nagy erővel hajrázó Ferencváros – amelynek több gólhelyzete is volt – végül is az utolsó pillanatban szerezte meg a két pontot, hiszen már kezdésre nem is volt idő.” (1964 – Dorog)

“A márciusi napfény, két jó mérkőzés reménye 55 000 nézőt csalt ki vasárnap délután a Népstadion lelátóira. A Dózsa- és az MTK-játékosok még lefele baktatnak a pályáról, amikor megszólal a hangszóró: – Kis figyelmet kérek: most elsőosztályú labdarúgómérkőzés következik….Az FTC-Honvéd kilencven perce aztán – mindkét tábort alaposan megtréfáló örömeivel és csalódásaival – sok bosszús óráért kárpótol. Amolyan csettintős rangadó ez a nagy csaták minden előnyével és hátrányával, váratlan fordulataival és ízeivel, forró hangulatával…Nyolc gól, ötcsillagos mérkőzés, a 20. percben már 3:0 a Fradinak, a 60. percben már 3:3, majd Albert lő egy parádés gólt, amit az utolsó percben Pintér egalizál…És az emberek hazafelé nem szerencséről és balszerencséről , hanem a nagyszerű mérkőzésről beszélnek.” (1973 – Bp. Honvéd)