EBEDLI-től – KVASZTA-ig
Koltai József
A nyugodt, körültekintő, fáradhatatlan labdarúgó tagja volt az első magyar válogatott csapatnak. Általában hosszú átadásokkal lendítette támadásba csatárait. Fejelésre azonban — amely akkoriban „lenézett produkció” volt — csak ritkán vállalkozott. Kolhanek-Koltai a csatársorban is megállta a helyét.
Nyugodtan, körültekintően játszott, a megtestesült hidegvér volt. Külön specialitása volt az ellenfél játékosait a legszabályosabban földhöz “kenni”.
A Nemzeti Sport hasábjain 1924-ben jelentek meg ezek a sorok a magyar labdarúgás őskorában játszó fedezetről. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Szergej Kuznyecov: 60
1991 augusztusában a Metalurg Zaporozsje csapatától érkezett az ukrán védő. A huszonkilenc éves, rutinos hátvéd a Fradi történetének első légiósa a védelemben. Első szezonjában mindjárt négy gólt is lőtt Nyilasi Tibor bajnokcsapatában. 1994 tavaszán Oroszorszába szerződött, de egy fél szezon elteltével visszatért az Üllői útra és ismét biztos pontot jelentett a csapat védelmének tengelyében. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Fenyvesi László
A VVK győzelem után New Yorkban túrázott a csapat, így a soros Magyar Kupa mérkőzésre a Zalaegerszegi Építők ellen a tartalékcsapatát játszatta a Ferencváros.
Fenyvesi III. jobbszélsőt játszott egyetlen ferencvárosi díjmérkőzésén. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Horváth Ödön
1947 nyarán igazolt a III. kerülettől (1945-47: 58 mérkőzés / 23 gól) az Üllői útra és 1953-ig futballozott zöld-fehérben.
Az első tucat ferencvárosi mérkőzése nagyszerűen sikerült. Az ekkor még jobbösszekötő posztján szereplő játékos öt gólt is szerzett ezeken a találkozókon.
A 13. meccsén, a DVSC ellen súlyos térdsérülést szenvedett (korábbi formáját már sohasem nyerte vissza). Hónapokra kiesett a csapatból, és ezután hatodik csatárnak számított. Ha valaki kiesett a csatársorból Ő volt a beugró.
A támadóötös majd’ minden posztján megfordult, csak balszélsőt nem játszott. Az 1948/49- es legendás bajnokcsapatban öt alkalommal kapott helyet balösszekötő poszton.
Az ÉDOSZ majd Kinizsi gárdában többnyire már jobbszélsőként rúgta a labdát. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Keresztúri András: 55
A Dabasról érkezett labdarúgó 1989 és 1991 között rúgta zöld-fehérben a labdát. A második idényben ment neki jobban a játék, 25 bajnokin 7 gólt is szerzett a középpályáról. A Pécs, a Volán és a Siófok elleni találkozókon az ő gólja döntött, míg a Vasas elleni találkozón ő szerezte a győztes találatot. 1991 tavaszán a Nehru kupán bekerült a magyar válogatottba is. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Hegyi Mátyás
Hegyi Mátyás 1906-tól Fővárosi TC, Magyar Testedzők Egylete, 1909-től Kereskedelmi Alkalmazottak Országos Egyesülete (KAOE), Józsefvárosi Torna Club (JTC), 1910-től III. ker. Torna és Vívó Egylet (III. ker TVE), 1914-től Ferencvárosi Torna Club (FTC). Az FTC-vel kétszer nyert (nem hivatalos) bajnoki címet. 1918-tól óbudai Vérhalom SC, 1920-tól III. ker. TVE, 1921-től Csehszlovákiában az Ungvári TK, 1922 májusától a PMTK [Pozsonyi Magántisztviselők Torna Köre], majd az Érsekújvár, 1923-től ismét a III. ker. TVE (118 bajnoki /14 gól) játékos-edzője, 1925-től másfél évig a német Darmstadt edzője volt.
Hegyi egyszerre több egyesületben is rúgta a gólokat. Az FTC már a nyolcadik (!) egyesülete volt.
Pályafutásáról, az FTC-ben eltöltött évekről egy 1926-os Nemzeti Sportban így emlékezett meg: Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Giron Zsolt: 65
Egykori saját nevelésű, 45-szörös ifjúsági válogatott védőnk bő három éven át szerepelt az elő csapatban. Harminckét tétmeccsen lépett pályára, egyetlen bajnoki gólját a Videotonnak lőtte. Tagja volt egy-egy ezüst- és bronzérmes, valamint egy kupadöntős és két kupagyőztes csapatnak is. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Ebedli Ferenc: 70
Egykori saját nevelésű, KEK döntős játékosunk ’74 őszén szerepelt az első csapatban. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Hönich Henrik
A III. kerület csapatából igazolt jobbszélső 1916 tavaszán három mérkőzésen szerepelt zöld-fehér színekben. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Kubala László
A világ egyetlen, három ország válogatottjában is szerepelt futballistája, akinek barcelonai ragyogását még Johan Cruyff sem tudta soha, egy fél pillanatra sem elhomályosítani. Vélhetően ha egy kvízjátékban szerepelne e mondat, már nem kellene többet lamentálni, mindenki tudná, Kubala Lászlóról van szó. Arról a futballistáról, aki az aranycsapat tagjainak kortársa, s a háború után az első honfitársunk volt, aki az Európa-válogatottba is meghívást kapott. Mégis – bár temérdek a barátainak, még több távoli tisztelőinek száma – soha nem kapta meg Magyarországon a neki járó méltatást. Pedig akik látták játszani, akik közelről ismerik, akár eskü alatt is vallják: Kubala neve kihagyhatatlan a magyar futball legjobbjainak strigulázásakor. Egy olyan futballista soroltatik „minden idők képzeletbeli álomtizenegyébe”, aki összesen három idényben játszott magyar első ligás csapatban… Egy kattintás ide a folytatáshoz....
