Jegyzet
A kugliállítástól a védők döntögetéséig – portré Böde Dánielről
Egy csel, két csel, három csel, gól. Böde Dániel felejthetetlen találatot jegyzett 2011. május 10-én a Siófok elleni bajnokin. A paksi támadó négy védőt is becsapott, mielőtt Molnár Péter kapujának bal sarkába lőtte a labdát. A jelenetsor Lionel Messit, a Barcelona argentin klasszisát idézte. Nem csoda, hogy Bödére azon nyomban rá is ragasztották a „Madocsai Messi” nevet. Azóta cselei mellett erőteljes futballjával vívott ki népszerűséget magának, és a remek felépítésű támadó nem is állt le itt, már a Ferencváros futballistája, és első válogatott tétmérkőzésén három perccel a becserélése után gólt szerzett, ezzel lett 1–1 a törökök elleni vb-selejtező. A Nemzeti Sport Online utánajárt, hogy ki is Böde Dániel valójában.
Az utóbbi években a Nemzeti Sport Online rendszeresen jelentkezett portrékkal, azokat a (fiatal) futballistákat mutattuk be olvasóinknak, akik a válogatott közelébe kerültek, majd meghatározó emberré is váltak a nemzeti együttesben. A sorozat aktuális része Böde Dánielről szól.
A négyesre végződő évek…
1954-ben köteleztem el magam a Fradi mellett. Akkor voltam először természetesen a régi falelátós pályán is. 1954. december 29-én. Bár sokat nem láttam a meccsből (a Népstadionban kezdődött »emlékezetes< meccseim sorozata), és mivel rosszul számítottam ki az odavezető útra szükséges időt, későn érkeztem, már csak a Springer-szobor talapzatáról láthattam a meccsből, amennyit láttam belőle. A Sztálin Vasmű Építőket (a Dunaferr elődjét) vertük 4:0-ra. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
„Otthonunk e Szentély”
1974. május 19. – sokunk számára második születésünk napja. Egy hely, mely a második otthonunk. Egy stadion, ahol felnőttünk, ahol Fradistává váltunk. A Szentély – mely szó a hívő emberek számára a szertartás színtere, számunkra hitvallás a három E betű mellett, az örökké élő Fradizmus mellett. Mely összeköt, mely egyetlen nagy családdá kovácsolja a zöld-fehér szín szerelmeseit. Ahhoz azonban, hogy megértsük és megfejtsük a titkát, nem elég a mostani stadion megnyitásáig visszatekinteni. A jövőt csak úgy lehet felépíteni, a jelent csak úgy lehet megérteni, ha ismerjük a múltunkat is. 2013. március 24.-e, az utolsó fellépésünk a Szentélyben sem jöhetett volna létre, ha 1911. február 12-én nem adják át a Ferencváros első saját stadionját. A Fradi addig a Soroksári úton játszott, az utolsó ottani mérkőzésünkön, 1910. október 30.-án, az UTE ellen nyertünk 7:1-re. Egy saját stadion építése 1908-ban, az engedélyek beszerzésével indult el. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
A derbi napja – A tavasz legszebb pillanata
Már a hét elején arra gondoltam, hogy orvoshoz kéne fordulnom, bár tudtam, hogy arra a betegségre mely kitört rajtam, nincs orvosság. Legfeljebb kapnék egy gumiszobát néhány nyugtató injekció kíséretében, jobb esetben le kéne dőlnöm a dili-doki díványára és elmesélni az életemet, de annak aztán végképp nem láttam értelmét, hiszen nagyon is tisztában vagyok azzal, hogy a tüneteim miből is fakadnak. Mert vasárnap nem csak egy mérkőzés lesz, hanem „a” mérkőzés, mely keretbe foglalja zöld-fehér hitünket, a 113 éves dicső múltunkat. Sokan megpróbálták már megfejteni a titkot, de nem sikerült. Ezért nem is kísérletezem vele, mert nincs értelme. Ha véletlenül rá is találnék a megoldásra, azzal megölném a bizsergést, a feszült izgalmat is, azt meg végképp nem szeretném. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Rajtra készen!
Mez és a sál szépen kivasalva a szekrényben pihen és türelmetlenül várakozik. Tegnap kinyitottam a biztonsági kamerákkal figyelt ódon szekrényt (tudják, manapság túl sok a tolvaj) és úgy láttam, mintha a mezem is kamerát játszana. Körbemért, talán arra volt kíváncsi, hogy a téli pihenő alatt mennyi pluszt szedtem magamra, de egyből megnyugtattam, hogy már dolgozom a probléma megoldásán, és vasárnap már „feszülés” nélkül magamra tudom húzni. Sajnos még nem viszem ki a lakásból, de mivel az elmúlt hetekben többször tartottam neki előadást arról, hogy majd március 10-én milyen élményben lesz része, így úgy láttam, tisztában van azzal, hogy vasárnap csak a fotelomban fog rajtra készen állni. Ahogy én is. Biztonsági okokból a mez után a fotelt is leellenőriztem annak ellenére, hogy a 2009-s „emlékezetes” karfatörést sógorom szakmai keze hibátlanul megjavította, de a biztonság az fontos, a felkészülés meg még fontosabb. Nemcsak a fotelszurkoló számára, de a csapatnak is. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
OFF – avagy mikor eszik a gyerek??
Minden szülő és nagyszülő tudja, hogy időnként a gyerek – légyen akár kisgyerek, akár kamasz – időnként nem akar enni. Ilyenkor a szülő (nagyszülő) fantáziáján múlik, hogy mit csinál.
Én annakidején (még az 1940-es évek első felében) az állatkert kedvéért voltam hajlandó enni. „No ezt az oroszlánnak… ezt a tigrisnek… ezt a zebrának…” és így tovább, amíg az ebéd el nem fogyott. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Visszajátszás: Égig érő Üllői úti fák
Egy régi római bölcselet szerint az emlékek házába csak akkor kérjünk bebocsájtást, ha biztosak vagyunk abban, hogy az ajtó mögött nem Nero császár vár minket, mert akkor nem a szépre fogunk emlékezni, hanem a saját halálunkra. Amióta tudom, hogy a Sport-tv műsorra tűzi a Ferencváros 1995-s BL csoportkörének a mérkőzéseit számos gondolat és érzés kerített hatalmába és úgy gondoltam, ha ezeket nem írom ki magamból, akkor talán én sem leszek biztos abban, hogy az ajtó mögött nem Nero császár fog várni rám. Talán elsőre suta és talán nehezen is érthető a hasonlat, hiszen mégis csak egy olyan sorozatra fogunk emlékezni, mely sokunk számára egyet jelent a Fradizmussal, a magyar labdarúgás egyik legnagyobb sikerével (azóta is csak egyszer sikerült a Debrecennek az „ismétlés”). Ezek után miért is tartok egy kicsit a visszajátszástól? Egy kattintás ide a folytatáshoz....
A megszállott
Az egyik ferencvárosi legenda mondta néhány hete, hangjában némi rossz érzéssel, hogy az ifjú pályakezdő edzőkollégáknak érdemes volna tanulmányozniuk Ricardo Moniz munkastílusát. Mert nem úgy van az, tette hozzá, hogy kimegy a pályára a szakmáját még csak kóstolgató tréner, aztán lenyomja, ledarálja egy óra húsz perc alatt az egészet, s közben ücsörög a kispadon, onnan osztja az észt és az utasításokat. Ricardo Moniz, ahogy mondani szokták, felkavarta az állóvizet. Magam nem vagyok különösebben híve a külföldi edzők idehozatalának, járt már nálunk megannyi nevesincs szaki, aki csak nagyobbá tette a magyar klubokban uralkodó káoszt.
A Fradi holland trénere egyelőre bomba igazolásnak tűnik. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2012 – “ZÖLD-FEHÉR A MI SZINÜNK” – egy kézzel írt történet
Hélisz József adománya
Három éve, amióta elkezdtük a Ferencvárosi labdarúgás történetének feldolgozását sokan „kopogtattak” be az ajtónkon, sokan adták át fényképeiket, több évtizeden át gyűjtött újságjaikat és még többen osztották meg velünk személyes emlékeiket annak érdekében, hogy minél közelebb kerülhessünk sokunk örök szerelméhez, a Ferencvároshoz. Azt persze az elején nem kalkuláltuk be, hogy a harmadik év közepén úgy fogunk járni mint Francis Bacon a XVII. század környékén aki a fejében vette, hogy összeállít egy olyan lexikont, vagyis helyesebben enciklopédiát, melyben összefoglalja korának tudományát, de nem vette figyelembe, Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Muzeális helyetti beharangozó
Mivel a Kecskemét mellett a Paks együttesével játszottuk eddig a legkevesebb NB I-s mérkőzést, így igazán muzeális bajnoki beharangozóról nem nagyon írhatunk. Ráadásul a Pakssal (ahogy a Kecskeméttel is) először a „nagy visszatérésünk” évében, 2009-ben találkoztunk először. Hogy mégis csak valamiféle visszaemlékezésre vállalkozok, annak az előbb említett ok mellett személyes indíttatása is van. Először azonban maradjunk a „száraz” tényeknél. Három évvel ezelőtt a nagy médiakampánnyal elindított „ComeBack – Visszatértünk” szlogen még nagyon is lelkesítőleg hatott. Két fordulón voltunk túl, egy sokáig emlékezetes nyitómeccsen vertük a ZTE-t, majd egy kicsit váratlanul beleszaladtunk egy pofonba Nyíregyházán, így elég felfokozott hangulatban készültünk a Paks elleni első bajnoki találkozóra. Akkor még a szurkolók lelkesedése is töretlen volt, hiszen közel 8 ezren voltunk az Albert stadionban. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
