Jegyzet
Üllői úti kapufák előtt – vénnek való vidék
Végh a Haladás ellen tért vissza az élvonalba (Fotó: Németh Ferenc)
A nyugdíjaséletbe néhány hete félig-meddig már belekóstoló Végh Zoltán múlt vasárnap, a Szombathelyi Haladás (1–2) elleni bajnoki mérkőzésen 40 évesen mutatkozott be a Ferencváros első csapatában. Nem ő az egyetlen hálóőr, akit a zöld-fehérek ilyen éltesen csalogattak vissza a gólvonal elé. Csakhogy Véghgel ellentétben a két előd, Csikós Gyula és Gulyás Géza „vénségére” már nem új (öreg)fiúként érkezett a kilencedik kerületiekhez. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Prukner László tevékenységének értékelése
(Szurkolói levél)
Őszintén be kell vallanom, hogy én is azok közé tartoztam, akik rengeteget kritizálták Prukner László munkáját. Mindez annak ellenére történt, hogy nagyra értékeltem a kaposvári tevékenységét, s a magyar edzők közül én sem tudtam volna jobbat javasolni a Fradi kispadjára.
Előre bocsátom, emberileg – minden mende-monda ellenére – nem volt kifogásom Prukner ellen. Azonban szakmailag igen. Hogy miért? Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Kommentár nélkül – A képek ismét mesélnek
Indulatok nélkül nem lehet a tegnapi napról bármit is leírni. Ezért ma néma marad a toll és helyettünk inkább a képek magyarázzák el, hogy vajon miért is szenvedtünk vereséget a norvég Aalesund csapatától az Európa-Liga második selejtező fordulójának a visszavágóján. Bár nem vagyok szakértő, de mivel évekig jómagam és szerkesztőtársam is aktívan focizott és mindketten a hátvédek nem éppen könnyű kenyerét csipegettük, így a képek láttán azért annyit hozzátennék, hogy ezen a szinten ilyen helyezkedési hibákat nem szabadnak elkövetni. Tanulságos azért is, mert így tisztán látszanak azok a hibák melyek végül is a kiesésünkhöz vezettek. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Kánikula és a Fradi szív diadala
Néhány órai alvás után nem könnyű értelmes mondatokat bepötyögni a számítógépbe. Egyrészt ilyenkor, bár vakon gépelek, néha a helyesírás ellenőrző sem tudja eldönteni, hogy magyarul vagy valami halandzsa nyelvet lát maga előtt, másrészt még mindig a tegnap esti mérkőzés hatása alatt vagyok. Bár megpróbáltam a reggeli zuhannyal kiverni magamból a belém ivódott irtózatos kánikula maradványait, de a zsigereimben még mindig érzem a merevséget és a bágyadtságot amit a hőség okozott. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Apám kérdései
Az elmúlt napok a hőség elleni védekezésen túl apám szűnni nem akaró kérdéseinek megválaszolásáról szóltak. Szerencsére a légkondik jól működnek, így a nap támadását biztos kézzel vertem vissza, de 83 éves apám felém zúduló érdeklődése már sokkal nagyobb problémákat jelent. Persze én vagyok a hibás, hiszen megmutattam az örmények elleni 3:0-ás mérkőzés összefoglalóját, melynek láttán olyan mosolyt láttam az arcán, amely mostanság nem volt rá jellemző. Lelkesen bólogatott és kérdezett, visszajátszást is kért, mert annyira tetszett neki amit látott. Vagyis csak 15 percet láthatott, mert előttem tisztázatlan jogi körülmények miatt a tévék nem adhatták a meccset. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Visszatértünk Európába
Amikor először meghallottam, hogy a szerencse melyik csapatot sodorta az utunkba az Európa-Ligában először önkéntelenül is James Joyce regénye az Ulysses jutott eszembe annak ellenére, hogy annak aztán semmi köze a Fradihoz, de még a labdarúgáshoz sem. Az persze nem tudom, hogy az örmény csapat vajon gondolt-e arra, hogy a 2006-os névváltoztatásuk majd milyen gondolatot fog ébreszteni bennem, de hát elég kicsi az esélye annak, hogy 2000-ben Dinamo 2000 FC néven alakult, majd az új szponzor hatására FC Ulisses névre keresztelt jereváni csapatot egy 2011-es leendő ellenfél történetével foglalkozó oldal egyik szerkesztőjének kusza gondolatai foglalkoztatták annak idején. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Novák Dezsőnél jártunk!
Novák Dezső
Egy gyors telefon, időpont egyeztetés, üzenet szerkesztőtársamnak, röviden tömören: csütörtök 17 körül felveszlek és megyünk Dezső bácsihoz. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Most vagy soha!
Tisztában vagyok azzal, hogy a fenti cím túlzóan drámai és a valósághoz sincs sok köze, de tény, hogy a vasárnapi döntetlen után a zöld-fehér szívekben most dráma dúl, amit feloldani csak egy győzelemmel lehet a Pápa ellen, mely nem csak három pontot fog érni, de a harmadik helyet is jelenti, plusz megspékelve egy európai nemzetközi szereplés lehetőségével. Most jönnek a fanyalgók, hogy ilyen teljesítménnyel miként lehet a dobogóra jutni, meg aztán minek elindulni a nemzetközi kupában, hiszen már az első fordulóban ki fogunk esni egy luxemburgi vagy egy Feröer-szigeti csapattal szemben. Valami igazság van az előbbi megállapításban, de ez csak abban az esetben lehet érvényes, ha történetesen nem a Fradiról szól.
Mert a Fradi számunkra más kategória. Mérgelődtünk, bosszankodtunk, volt mikor sírtunk is a tavaszi szezonban, és voltak kusza pillanatok amikor a hitünket is elvesztettük, de amiért mindezeken átmentünk, az számunkra az életet is jelenti. Ez is egy drámába hajló jelző, de néha szükség van arra is, hogy az érzéseinket olyan magaslatokba emeljük, mely szinten már nincs helye a fanyalgásnak, mert ott csak az örök csillagként világító három E betű ragyogja be az érzéseinket. Az meg kötelez, az meg kijelöli az utat számunkra. Vasárnap sok minden eldől. Lezárható lesz egy olyan szezon, mely a drámaiság minden kellékét felvonultatta és talán még Szophoklész is megirigyelte volna azt a majdnem tragédiába hajló drámaiságot mely a szereplésünket jellemezte. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Visszajátszás: egy kaposvári emlék
Nem tagadom, hogy nem szeretem a húsvéti locsolkodást. Utoljára talán a nagyapám cipelt magával, akinek ez olyan kötelező szertartás volt, mint amikor kiöltözve magával vitt egy Fradi meccsre. Locsolkodni is vonattal mentünk a szülőfalujába (Kecel) és eleinte Pestre is a „zötykölős népi masina” vitt bennünket megnézni a nagy Fradit. A meccsre járás vonzalma megmaradt, a locsolkodásé tovatűnt. A hétfői néphagyomány helyett a testvéroldalunkon legalább négyszer visszanéztem a tegnap MTK elleni gólösszefoglalót.
Jó érzés volt újra önfeledten örülni Schembri csudagóljának, Csizi fejesének és Maróti Béla „replay” mozdulatának, amivel egy pillanat alatt feledtetni tudta a Vasas elleni „tévedését” (megjegyzem, kevés olyan hátvéd van, aki pályafutása során nem téveszti el legalább egyszer a kaput). Mosolyogtató látvány volt Prukner László zakódobálása és Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Az emlékek szárnyán – A siófoki első gól
Az emlékek néha furcsa játékot űznek velünk. Néha úgy törnek elő, hogy nem is keressük őket, nem is próbáljuk előhívni őket az „archívumunkból”. Tudom, hogy sok agykutató szerint ez soha sem véletlen, hiszen az agyunk azon részén mely elraktározza a múlt képeit, van egy ösztönös kapcsoló, melyet ha megnyomunk, az azonnal munkához lát és megkeresi azt, ami éppen foglalkoztat bennünket. Ehhez meg elég lehet egy szó, vagy elég lehet egy pillanat. Még akkor így van, ha abban a pillanatban éppen más emlékek telepednek ránk és igazán nem is szeretnénk azt, hogy egy másik emlékkép kizökkentsen abból, amely egész lényünket behálózta.
Hajnalban egy ilyen villanás ébresztett. Mikor kinyitottam a szemem és az elmúlt napokhoz hasonlóan nem a várt emlékkép fogadott, egy pillanatig még rosszul is éreztem magam. Vissza akartam aludni, egyszerűen nem akartam tudomást szerezni arról, hogy nem csak egyetlen emlékkép uralhatja a gondolataimat. Pedig belül tudtam, hogy ez szándékos, hogy ez egy üzenet, ez egy olyan pillanat, amiért tényleg érdemes végleg kinyitni a szemem és néhány pillanat erejéig hagyni, hogy átvegye az irányítást a gondolataim felett. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
