A Milan örök bölcsőjénél

Rizzoli úr hí­res könyvkiadó és mellesleg az AC Milan elnökségi tagja volt. Az 1950-es évek végién ő találta ki a „Milanello” ötletét. Mindent ide akart telepí­teni, csak az irodát hagyta volna bent a városban.

Mivel kezdjem el ennek a helynek bemutatását?

E területhez a hátteret a 4000 m feletti Monte Rosa látképe adja. Néhány közelebbi adat: a terület nagysága 114 000 m2 (külön erdővel, egy kis mezeizésre!), a mesterséges tó ví­zmennyisége 6000 m3, ezzel locsolják a parkot, a virágágyakat és a négy pályát, amelyek közül három szabályos méretű (különböző füves talajjal) és a negyedik föld pálya, a fiataloknak, télre. Ezenkí­vül 75 ágyas szálloda, 20 főnyi személyzettel, irodák, orvosi rendelők, klubszobák és külön öltözők fiataloknak és öregeknek. „Milanello” létesí­tményei közé tartoznak még: két teniszpálya, két tornaterem (az egyiknek nincs oldala, csak teteje). Az uszoda most épül… Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Milánóban is: gyorsan, gyorsan!

Kedd, „hajnali” 9 óra. Csak Sejtettem, hogy a szállásomhoz közeli Piazza Duca d’Aosta kövein állok, mivel nemhogy a kissé pöffeszkedően túldí­szí­tett főpályaudvar szecessziós épületét nem látom, de még a 33 emeletes Pirelli-ház is eltűnt a tejfeles ködbon. Köd, köd, köd — ez olvasható az újságban, ezt mondja a rádió, ezért állt meg az autóforgalom a sztrádákon, a repülőterek „bezártak” (Rómába vitték az utasokat, ahonnét azután 2—3 napi vesztegzár után továbbutazhattak, í­gy talán karácsonyra haza is érhettek) — ilyenkor csakugyan a legjobb utazási forma a földalatti. Pillanatok alatt a „Caroli” megállóhoz repí­tett és a neonfényes föld mélyéből máris a hamuszürke „világosba” jutottunk. A térkép szerint állí­tólag itt kell lennie Garibaldi lovasszobrának. Olyan sűrű volt a köd, hogy a szobor talapzatánál állva úgy gondoltam, maga Garibaldi sem láthatta saját lova fejét. Tovább botorkálva hatalmas téglavár részletei tünedeztek elő a gomolygó ködben: a Castello Sforza falai. A várudvaron keresztülhaladva hatalmas parkba jutottunk és lassan elértük hajnali utunk célját. Egy antikizált római stadiont „hámoztunk ki” a ködből. Egy tábla dí­szes betűi jelezték, hogy jó helyen járunk: Arena Civica, Viale Giorgio Byron. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Vacsora – keresztkérdésekkel

Ezzel megfelelőképpen „bemelegí­tettünk” az érdemben való eszmecserére.

Áthidaló kérdéssel kezdtem.

— Mint volt svéd labdarúgó, mit honosí­tottál meg edzőként Olaszországban, s ha visszamennél Svédországba, mit vinnél haza tanulságul az olasz futballból?
— A svéd nyugalmat, a metodikát, a kitartást kellene ötvözni az olasz fantáziával, eleganciával, játékossággal. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Egy svéd melegsége Olaszországban

Firenzére leszállt az alkony… Edzés után türelmesen várakoztunk az öltöző folyosóján és miután nem akartam udvariatlan lenni tolmácsnőmhöz, én sem mentem be az öltözőbe, hiába volt a kedves invitálás. Éppen a labdarúgás rejtelmeibe avattam be a kedves Orsyt (Orsolya a magyar neve), amikor nyí­lt az ajtó és megjelent a „Kicsi”, a segédedző és rögtönzött ötórai teát szolgált fel utolérhetetlen kedvességgel. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Liedholm — sem teljesen olasz!

Li a labdás technikai gyakorlatok vezetője, a nehéz fizikai munkát két segéddel végezteti — úgy látszik itt is ők a korbácsos emberek.

Ez a vibrációs bemelegí­tő-előkészí­tő rész, az I. felvonás pontosan 45 percig tartott. A nézők egyre többen lesznek (most jönnek a munkából), mind több a gyerek, egy része alkalmi labdaszedő lesz, a többség csak félszemét reszkí­rozza az edzésre, külön fociznak. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Florenz, Firenze, Fiorentina…

Babits Mihály „Itália” c. versének kezdő szakasza: „Itália! tudom városaid csodálni, hol dús sikátoron vidám nép bizsereg. Lázas az ily szűk út, mint testben kék erek, s nemes, habár anyag, szennyében is királyi!

Itáliai utazásom második állomása Firenze. Ne kí­vánják tőlem, hogy most még további lí­rai bevezetés hidalja át azt az időt, amit a Trevi-kútba dobott forintom és a Stazione Centrale F. S. hordárjának adott lí­ráim kőzött történt. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Hagyjuk játszani a közönséget is!

A kí­nosan betartott 10 perces szünet után már „olaszos” a játék — növeli a hangulatot, hogy a villanyújság kiteszi a félidei eredményeket, ami végig marad, í­gy figyelemmel kí­sérhetjük az eredmények alakulását!

A vendégek szí­vós védekezése, a válogatott Cera és a még mindig kitűnően védő Albertosi vezetésével egyelőre eredményes, elől pedig az ördöngösen cselező Nene, az erőszakos Vitali, no és Riva minden megmozdulása életveszélyes. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Gólt rúgni vagy — álmodni?

Gyönyörű vasárnapra ébredtünk. Egy edzőnek minden vasárnap gyönyörű, ha csapata nem játszik! Most viszont nem szí­npompás napfényben fürdő római délelőttől „gyengélkedem” — hanem éppen a jó hí­r miatt lett gyönyörűbb Róma: az újságban olvasom, hogy Bulgária—Franciaország 2:1, Hurrá! — ez a nap is jól kezdődik…

Azután olvasom tovább az újságot. Mindenütt a világon legkönnyebb sportújságot olvasni: Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Van, aki hegedűművésznek születik

„Testhezálló” kérdés következett: H. H. ugyanis hosszú időt töltött egy csapatnál és utána távozott.

— Hány év az ideális idő egy edzőnek ugyanazon a helyen?
Ez volt az első kérdés, amelynek hallatán megtorpant. Kicsit nyugtalan lett, de azért megfontoltan válaszolt.
— Ez lehet hat hónap és lehet hét év. A rövid edzőségnek ugyanúgy megvannak a buktatói, mint a hosszúnak! Általában nem szabad sokáig maradni! Addig maradjon az edző, mí­g nem kell csapatot cserélni! Ne én állí­tsam félre azokat, akik sikereim részesei voltak! Az edző maradjon meg szép emléknek … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Szemben a Mesterrel

Az öltözködés nem sokáig tartott. Hamarosan megjelent az öltöző folyosóján — mintha divatlapból vágták volna ki. Széles mosollyal vezetett be bennünket egy kis szobába, amolyan fogadóba, mutatván, foglaljunk helyet.

Mielőtt ez megtörtént volna, előszedtem egész utazásom alatt féltve őrzött ajándékomat, egy különleges „Miska-kancsót”. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →