1965
Dorog és Torino között
Mészáros József a VVK győzelemről. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1965.VI.23. VVK Döntő, Juventus – Ferencváros 0:1
VVK 1965: a kupagyőzelem 14 pillanata – a döntő
Vannak mérkőzések melyeket soha nem feledhetünk el. Egy életre belénk ivódnak, elfoglalva a legkényelmesebb karosszéket a szívünkben és állandó dobbanással jelzik, ha az agyunk esetleg megpróbálná a feledés kosarába dobni. Vannak olyan mérkőzések, melyek sokkal többet jelentenek egy győzelemnél. Meghatározzák a jövőbeli tudatunkat, elhelyeznek minket a világ labdarúgásának színes palettáján. Fekete István csodás gondolata szerint elég egy mozdulat, valamilyen rég elfeledett illat, egy tárgy, egy ágroppanás, a szélnek a zizzenése, s az emlék felüti fejét, ránk néz, és olyan üdén, vidáman vagy szomorúan valódi, mint a jelen minden valósága.
Ha visszatekintünk 1965. június 23-ra, egy olyan mérkőzés elevenedik meg előttünk, mely a Ferencvárosi labdarúgás legfényesebb csillaga történelmünkben. Ezért is fontos – ha rövid időre is – megállni, hátranézni és áttekinteni a megtett utat. Nehéz és hosszú menetelés volt Torinóig. Bár nem tettünk meg 9600 kilométert gyalog és hetvenötezer ember sem vesztette életét mint Kínában, Mao-Ce-tung idejében, de ahhoz, hogy eljussunk a döntőig, olyan ellenfeleken át vezetett az út, mint a a Brno, a Wiener SC, az AS Roma, az Athletic Bilbao és a Manchester United. Cseh, osztrák, olasz, spanyol és angol együttesek, képviselve az egész Európai labdarúgást. A döntőben Olaszország legismertebb csapata, a Juventus várt Mészáros József csapatára. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1965.VI.20. Ferencváros – MTK 2:4
1965.VI.16. VVK, Ferencváros – Manchester United 2:1
VVK 1965-2015: a kupagyőzelem 14 pillanata – út a döntőig
Az 1965-s év Angliának és Magyarországnak is szép sikereket hozott Európa labdarúgásában. A BEK-ben a Liverpool és Győr is az elődöntőig jutott, a KEK sorozatot a West Ham United nyerte, a VVK küzdelmeiben meg 1965. június 16-án a döntőbe jutásért, immáron harmadik alkalommal mérte össze erejét a Ferencváros és a Manchester United. Függetlenül a hazai bajnoki címektől, egy klubcsapat igazi elismerése onnan kezdődik, ha eredményesen szerepel egy nemzetközi kupában. Az eredményesség természetesen országonként és időszakonként változó lehet, de a világ labdarúgásának történelmében akkor marad fent örökre egy csapat, ha legalább egyszer sikerül egy nagy, egész Európát átfogó kupaküzdelmet nyernie. A Ferencváros dicső múltja a „hőskorból” fel tudott mutatni két KK-győzelmet (1928, 1937), de mivel ezek specifikus sorozatok voltak, először 1965-ben csillant fel a remény, hogy nagy, és jelentős Európai kupadöntőt nyerhessünk. Utólag talán ezért is furcsa és érthetetlen, hogy a Fradi miért nem számolt előre a döntőbe jutás esélyével, hiszen a már előre lekötött New York-i Torna miatt eleve feladtuk az oda-visszavágós döntő lehetőségét. Amerika meghódítása minden bizonnyal óriási élmény volt a játékosok számára, de kockára szabadott tenni a magyar labdarúgás addigi legnagyobb európai klubsikerének az esélyét? Vagy talán nem is gondolták a Fradi vezetői, hogy egészen a döntőig menetel majd a csapat? Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1965.VI.13. VB selejtező, Ausztria – Magyarország 0:1
1965.VI.6. VVK, Ferencváros – Manchester United 1:0
VVK 1965: a kupagyőzelem 14 pillanata – út a döntőig
1965. júniusa esővel és erős széllel indított. Pillanatok alatt illant el a májusi hőség, az emberek ki sem tudták használni a korán jött kánikulát, a pesti strandokat még csak tisztogatták és a Balaton parti büfék java része is zárva volt. Pedig jó lett volna a kemény tél és a márciusi dunai árvíz után fürdőzni a májusi napsütésben. Ráadásul az újabb esőzések után a Duna megint megáradt, mely főleg Dél-Szlovákiát sújtotta, több magyar lakta falu is víz alá került. Eközben az első amerikai csapatok partra szálltak Dél-Vietnámban, mellyel kezdetét vette egy értelmetlen és számos belső konfliktust hozó 10 éves háború. A hírek hozzánk is elérkeztek, bár annak idején eléggé “megfésülték” azokat az információkat melyeket érdemesnek tartottak közölni. A kezdődő háború és az amerikaiak első űrsétájánál az embereket jobban foglalkoztatta az árvíz, és 1965 tavaszán még a Tenkes kapitánya lázában égett az ország apraja és nagyja. De nem csak Eke Máté és Vajda Veronika szerelméért aggódtunk, hanem a nyári Universiade megrendezése miatt is, melynek előkészületi munkáit nagyban hátráltatta az árvíz. Mindezeken túl az ország zöld-fehér része egész más miatt aggódott 1965. június első napjaiban. Május végén egy remek csatában, egy góllal maradtunk alul a Manchester Uniteddel szemben, mely bizakodást és reményt is adott a budapesti visszavágóra. A döntőbe jutás lehetősége és a hazai kedvencek mellett “élőben” látni a Conelly-Charlton-Law-Best csatársort, a rossz idő ellenére 50 ezer szurkolót csalt ki a Népstadionba. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1965.VI.3. SZEAC – Ferencváros 0:1
Ifjúsági csapatunk második lett a Caligaris-tornán
Az ifjúsági csapat Casale Monferatóban a Caligaris tornán 2—1-es győzelemmel rajtolt a helyi csapat ellen. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1965.V.31. VVK, Manchester United – Ferencváros 3:2
VVK 1965-2015: a kupagyőzelem 14 pillanata – út a döntőig
Ha leírjuk, vagy meghalljuk a legendás angol csapatnak, a Manchester Unitednek a nevét, a világon sok focikedvelő szíve megdobban még akkor is, ha nem a piros-fehér-kék csapatnak szurkolnak elsődlegesen. Nem tagadom szurkolóként nem hoznak lázba, hiszen számomra a Ferencváros, az FTC és a Fradi a sorrend, de ettől függetlenül a United fantasztikus múltja, és azon sorsfordulók miatt melyek jellemezték klubot és melyek több ponton hasonlatosak a Fradi múltjához szimpatikussá tette őket. A történelem viharai őket sem kímélte, de a Fradihoz hasonlóan a United is mindent túlélt, mert ahogy nálunk a Ferencváros, ők is többet jelentenek egy labdarúgó klubnál. “Jóságos ég, nem tudjuk megcsinálni!” – ez a hétköznapinak tűnő felkiáltás olyan fájdalmat okoz az angol klub híveinek, mint nekünk az ötvenes évek, amikor mindenünket elvették. Mi túléltük, de a United játékosai, edzői és vezetői közül többen 1958. február 6-án München repülőterén (a csapat Belgrádból tartott haza) vesztették életüket, amikor a gépük lezuhant. Az előbb idézet felkiáltás a gép pilótájától származott, aki mindent megpróbált, hogy épségben tegye le a gépet, de sajnos nem sikerült. Ezután a szörnyű tragédia után kellett újjáépíteni a klubot, tovább vinni a csapatot. Több év kellett hozzá, de 1965-re már a régi fényében csillogott a United. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1965.V.26. Ferencváros – Komló 4:1
