Haladás
1997.IV.12. Haladás – Ferencváros 1-0
1996.IX.21. Ferencváros – Haladás 2-0
Noha hetven percen keresztül meglehetősen ötlettelen játékot nyújtott a Ferencváros, a hajrában óriási erőkkel rohamozott, akkor roppant veszélyesen támadott, és végül élt emberelőnyével. A szombathelyi vendéggárda példásan harcolt, csaknem elérte célját, a döntetlent. Varga Zoltán, az Üllői útiak vezetőedzője elmondhatja magáról, hogy irányításával a harmadik bajnoki összecsapásán is begyűjtötte a három pontot a bajnoki címvédő. Más kérdés, hogy ez a szombati forma nem túl sok jóval kecsegtet a jövő keddi UEFA-kupa visszavágó előtt.
1996.IV.14. Ferencváros – Haladás 0-0
Jagodics Zoltán
1995.VIII.30. Haladás – Ferencváros 0-3
1994.III.13. Haladás – Ferencváros 1-1
Minden alkalommal nagy csatát vív Szombathelyen a két zöld-fehér csapat. Ezen a találkozón is hallatlanul nagy küzdelmet produkáltak a játékosok, de színvonalban elmaradtak a korábbi találkozóktól. A Haladás megpróbált mindent annak érdekében, hogy gyarapítsa pontjainak számát, ha legalább egyet is itthon tudnak tartani, már nagy fegyverténynek tartották volna. Ez sikerült is nekik. A Ferencváros mindenképpen győzni szeretett volna, de játékosai ezen a napon nagyon nagy hibaszázalékkal játszottak. Ezért teljesen megérdemelten osztozkodtak a csapatok a pontokon.
1993.VIII.20. Ferencváros – Haladás 2-1
A Ferencváros energiatakarékos, amolyan biztonsági játékot nyújtott, csak akkor erőltette meg magát, amikor először megszerezte a vezetést, majd a második félidő elején bebiztosította sikerét. A zöld-fehérek nem játszottak látványosan, de megszerezték a két bajnoki pontot, s számukra ez volt a lényeg. A Haladás igyekezett, de legalább két tiszta helyzetet elhibázott, és ilyesmit nem lehet büntetlenül tenni.
1993.VI.23. MK Döntő, Ferencváros – Haladás 1-1
Dráma két felvonásban. Tegnap ezzel a mondattal kezdtük az 1992/93-as magyar kupadöntő első mérkőzésének felvezetését. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1993.VI.2. MK Döntő, Haladás – Ferencváros 1-1
Ha röviden és tömören akarnám jellemezni az 1992/93-as szezon magyar kupa döntőjét, ezzel az irodalmi megfogalmazással tudnám a legjobban érzékeltetni az összecsapást. Ha dráma, akkor önkéntelenül is először a görög drámák, majd Shakespeare, Bertold Brecht és Madách Imre jut az eszünkbe, de ha megnézzük a dráma meghatározását, és ha szurkolóként részesei lehettünk a kupadöntőnek, akkor Beckett abszurd drámái is finom kis babazsúrnak hatnak csupán. Egy kattintás ide a folytatáshoz....