Ilyen mérkőzések után megy el az ember kedve a focitól. Természetesen nem számí­tottam könnyű győzelemre, de arra sem, hogy semmi ne köszönjön vissza abból, amit ez előző fordulókban láttunk. Talán az én szememre is vékony fátyol húzódott az újoncok legyőzése után? Meg lehet. Magamnak még meg tudom bocsájtani, mert szurkoló vagyok, aki az elmúlt évek eredménytelensége után már a legkisebb sikernek is tud lelkesedni. Ehhez persze párosult az új Szentély varázsa, mely úgy látszik sokkal jobban elvarázsolt a kelleténél. Ma délután szembesültünk a valósággal, a végkövetkeztetés elég szomorú. Hazai pályán, gyenge ellenfél ellen tudunk szépen és eredményesen játszani, de olyan csapat ellen aki felkészült a Fradiból és ismerte annak minden gyengeségét, már csak küszködünk. Ettől függetlenül menthettünk volna pontot, és a második félidő elején még be is gyömöszölhettünk volna még egy gólt, de ha az összképet nézzük, el kell ismernünk, az MTK megérdemelt nyert. Ez meg egyenlő egy jó nagy taslival. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Tegnap este néhány perccel kilenc óra körül a Fradi Sas megállt a felezővonal közepén. Felemelte a szárnyát, talán fel is akart szállni, és fentről szétnézni a pesti éjszakában, de mikor több ezer torok egy “Hajrá Fradi” kiáltással köszöntötte, letett a szándékáról. Jobbra, a vendégszektor felé nézett, ahol 15-20 kék-fehér szurkoló szorongott, de nem látta Gedeont. Szerette volna maga mellett tudni, hiszen a két csapat 110 éve története számos ponton kapcsolódik össze. Kezdetben rangadó, majd ősrangadó, manapság meg örökrangadóként hí­vjuk a Fradi-MTK-t, mely egyedül az ötvenes években, az akkori zsarnoki hatalom önkénye miatt pihent hat évet úgy, hogy közben játszottak ugyan egymással, csak “becenevet” kellett használniuk. És ha már a közös múltra emlékezünk, akkor meg kell emlí­tenünk az 1940-45 közötti időszakot is, amikor a huszadik század második világégése során kis hí­ján az MTK és annak szurkolótábora is teljesen megsemmisült. Megszűnés, kizárás, táborok és halál. Kegyetlen időszak volt egy még kegyetlenebb világban. Talán ezért is lett volna jó, hogy Gedeon is eljön és együtt köszöntik a 110 éves örökrangadót. De talán az MTK kabalaállata megijedt a közel tí­zezres Fradi közönségtől, vagy talán túl sokat ült az iskolapadban és túl behatóan ismerkedett az biológiával. Mert az tény, hogy a sas sokkal erősebb mint a liba, vagyis helyesebben házilúd, vagy nyári lúd, de vidéki gyerekként nekem továbbra is liba marad még akkor is, ha ennek van egy kis pejoratí­v sugallata. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Jegyzetí­rás előtt voltam már nehéz helyzetben eddig is. Ilyenkor csak nézem az előttem villogó kurzort, próbálom az agyamat munkára fogni, de most tényleg lestoppoltam. Szeretnék magyarázatot találni a látottakra, de még annyira a vereség hatása alatt vagyok, hogy csak okoskodni tudnék. Annak meg semmi értelme, í­gy az lenne a legjobb, ha abbahagynám az egészet. Csak közölném a száraz tényeket, hozzátenném, hogy nagyon csalódott vagyok és kész. Csak hát a mérkőzés rövid összefoglalóját szerkesztőtársam már kitette, aztán a csalódottságom is csupán az eredmény miatt van. A játékkal most sem volt gond, kivétel a hátsó alakzatot, mely ismét összehozta a szokásos mesékbe illő gólokat. Elől meg ismét kihagytuk azt is, amit talán a mesékben sem szabadna, hiszen a végén mindig a jónak kéne győznie. Legalábbis a Grimm testvéreknél ezt szoktuk meg. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →