Fehérvár FC (Videoton; Parmalat)
Feljegyzések a fotelból – Gyógyír a sebekre
Néhány hónappal ezelőtt biztosan nem gondoltam volna, hogy 2013 utolsó bajnoki mérkőzésére mélabúsan ülök le a fotelomba. Nem volt bennem idegesség, a szokásos gyomorgörcs sem hozta ki belőlem azt a fajta varázslatot mely eddig mindig ráhangolt egy Fradi meccsre. Valami elszakadt bennem, amit nagyon nem szeretek, de amiről tudom, hogy igazán nem fog sokáig tartani, hiszen történjen bármi is az Üllői út 129. táján, a szívem úgyis erőteljesebben fog kalapálni ha meglátom a játékoskijáróban a zöld-fehér mezbe öltözött játékosokat. Talán ezért jóval a találkozó előtt megpróbáltam lezárni magamban az elmúlt hetek történéseit. Hiszen én csak egy szurkoló vagyok, nekem az a feladatom, hogy minden körülmény ellenére kiálljak a Ferencváros mellett. És ezt annak tudatában írom, hogy belül még mindig értetlenkedek Ricardo Moniz elküldése miatt. Tudom azt is, hogy muszáj lesz lezárnom a témát, de tudom azt is, erre csak úgy kerülhet sor, ha ki is írom magamból amit érzek. Ez meg nem könnyű feladat, mert még nem készültem fel rá. Szurkolóként könnyű dolgom lenne, de egy olyan oldal egyik szerkesztőjeként aki a Ferencváros történetét dolgozza fel, már sokkal nehezebb a dolgom. Mert ha csak a személyes élményeimet veszem alapul, akkor vajon Dalnoki Jenő, Novák Dezső, Nyilasi Tibor és Varga Zoltán mellé hogyan tudom elhelyezni Ricardo Monizt? És akkor nem is említem azokat az edzőket, akikkel a történelmünk feldolgozása során találkoztam. Hiszen Blum Zoltán, Tóth-Potya István, Mészáros József, Lakat Károly több száz találkozón ült a Fradi kispadján, és nevükhöz bajnoki címek, hazai és nemzetközi kupagyőzelmek fűződnek. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2013.XII.8. Videoton – Ferencváros: 2-3
A Fradi elhozta a három pontot Fehérvárról
A Ferencváros 3–2-es győzelmet aratott a Videoton otthonában a labdarúgó NB I 17. fordulójában. A vezetést Busai Attila szerezte meg a Fradinak, de Vítor Gomes még az első félidőben egyenlített. A második játékrészben három perc alatt két gólt szerzett a Fradi, Böde Dániel és Julian Jenner találatára azonban csak Paulo Viníciustól érkezett válasz.
Feljegyzések a fotelból – Napégetett vereség
Forró hétvégére ébredtünk. A hét eleje kellemes, hűsítő emléke gyorsan tovatűnt és vasárnapra a nap olyan égető sugarakat szórt ránk mintha büntetni akarná azokat, akik a bányatavak csábító hűs vizei helyett a focipályák betondzsungeleit választották. Pedig tudhatná, hogy akinek a szíve zöld-fehér, az a győztes nyitány után fel van vértezve annyira, hogy nincs az az UV erősség, mely visszatartaná. Szombaton délután fél ötkor még főpróbát is tartottam az udvaron, és bár 10 perc után visszamenekültem a légkondis szobába, de ez sem tarthatott vissza attól, hogy vasárnap felüljek a Puskás nem éppen árnyékos lelátójára. Most persze idézhetném Kibédi Ervin örök érvényű megállapítását, mely szerint “nem hinném, hogy normális vagyok”, de ebben az esetben nem nekem kéne az “SZTK-ba” mennem kivizsgálásra, hanem azoknak akik úgy gondolták, lehet az augusztusi kánikulában, a nap perzselő fogságában a lelátón élvezni a zöld gyepen izzadó és levegő után kapkodók játékát. Jó lenne, ha a “mindent megteszünk a magyar labdarúgás fejlődéséért” nem csak szlogen lenne, hanem igazi, felelősségteljes döntések sorozata. Ha pedig “büntetésnek” szánták a magyar csapatok idő előtti kieséséért, akkor meg tényleg megérdemeljük a sorsunkat azért, mert vagyunk még néhányan, akik mindezek ellenére, önszántukból vállalják ezt a középkori kínzással felérő büntetést. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2013.VIII.4. Ferencváros – Videoton: 0-2
Két góllal nyert a Videoton a Ferencváros ellen
A labdarúgó NB I 2. fordulójának rangadóján a Ferencváros a Videotont fogadta a Puskás Ferenc Stadionban. A vendégektől Nikolics Nemanja mindkét félidőben rúgott egy-egy gólt, míg a hazaiak helyzetek garmadáját hibázták el, a mérkőzés hajrájára pedig emberhátrányba kerülve szépíteni sem tudtak.
Feljegyzések a fotelból – Csalódás, avagy dobogó helyett középmezőny?
Könnyű helyzetben lennék, ha most át tudnám adni a képzeletbeli mikrofont a huhogók népes táborának. Mielőtt bárki valamiféle történelmi párhuzamra gondolna, itt nem azokra a királypárti felkelőkre gondolok a francia forradalom idejéből akik a gerillaharcban bagolyhuhogással jeleztek egymásnak, hanem azokra, akik a szerdai sikeres Ligakupa győzelmünk után gúnyosan veregették meg a vállam, miközben kimondták az örök igazságot: „nem a csatát kell megnyerni, hanem a háborút”, hozzátéve még azt, hogy „a Ligakupa nem ér sokat, de ha vasárnap nem tudtok nyerni, akkor oda a dobogó”. Mivel azonban én soha nem tartoztam a huhogók táborába, azért valamiféle magyarázattal kéne szolgálnom, bár legszívesebben itt be is fejezném a jegyzetet, mert végül is igazuk lett az „aggódóknak”, mert tegnap nem csak három pontot vesztettünk, hanem annál sokkal, de sokkal többet. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2013.IV.28. Ferencváros – Videoton: 0-1
Szerdán a Ferencváros a Ligakupa-döntőben 5–1-re lemosta a pályáról a Videotont, ráadásul Fehérváron, de a két csapat vasárnapi bajnokiját Torghelle Sándor találatával már a Vidi nyerte meg – Budapesten, a Puskás Ferenc Stadionban.
Kupagyőztes! Kupagyőztes!
Kupagyőztes! – arra nincs „bizonyítékunk”, hogy száz évvel ezelőtt, az első magyar kupagyőzelmünk után skandálta-e a Fradi tábor ezt a szívet és lelket melengető szavat, de arra már sokan emlékszünk, hogy 2004. május 5-én, a Puskás Stadion lelátóin már orkán erejű szélként süvített végig a pesti éjszakában. Három hétre a 20. magyar kupagyőzelem után már a 28. bajnoki címünket ünnepeltük egy varázslatos estén az Üllői úton, telt ház előtt, helikopterrel, tűzijátékkal, egymás nyakába boruló, könnyező Fradistákkal. Akkor még senki sem gondolta, hogy még egy évünk lesz a „boldog békeidőkből” és azt sem, hogy ezt az időszakot egy soha el nem feledhető emlékű elbukott magyar kupadöntő zárja le. Addig sem volt fenékig tejföl az életünk, hiszen 2004 nyarán a bajnoki címet és magyar kupát nyert Pintér Attilától „összeférhetetlenség” címén megvált a klub. Pinyőt, László Csaba követte, aki bár nem tudta megvédeni a bajnoki címet, de a sikertelen BL selejtező után, UEFA csoportkörbe vezette a Fradit. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Ligakupa-döntők
2013.IV.24. Ligakupa-döntő, Ferencváros – Videoton: 5-1
A zöld-fehéreké a Ligakupa!
Szerdán rendezték a hét első FTC–Videoton összecsapását, a fehérvári mérkőzés tétje a Ligakupa elhódítása volt. A finálé parádés játékot és hat gólt hozott: a zöld-fehérek ötöt rúgtak, így történelmük során először diadalmaskodtak ebben a sorozatban.
Feljegyzések a fotelból – Viharos győzelem
Azt sohasem tagadtam (igaz nem is tudnám), hogy a mérkőzések utáni jegyzeteimet az érzelmek vezérlik. Annak ellenére, hogy ezért kaptam már néhány „intő szót”, ezen túlságosan nem is akarok változtatni. Egyrészt mert úgy sem tudnék, másrészt, mint szurkoló csak így tudok viselkedni, mert szerintem másképpen nincs is értelme. A „józanság” nem a lelátóra, de még a fotelba sem való, ott igenis engedni kell az érzelmek viharának még akkor is, ha azok néha csalfák és hajlamosokat arra, hogy eltakarják a valóságot. Egy hete amikor nagyon jó játékkal vertük a DVTK-t egyfajta „hurráoptimizmus” járta át a Fradista lelkeket. Örültünk, lelkesedtünk és már előre „fentük a fogunkat” a következő ellenfél, a Videoton legyőzésére. Főleg úgy, hogy tudtuk, a fehérvári alakulat fontos EL találkozón fog pályára lépni – ráadásul egy zöld-fehér csapat ellen – és a papírforma portugál győzelmet ígért. A papírforma borult, mely után az előzetes terveink is romba dőlni látszottak. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
