1996.V.18. Anglia – Magyarország 3-0
Szombaton a londoni Wembley-stadionban barátságos mérkőzésen találkozott az Európa-bajnokságra készülő angol, és a Csank János vezetésével harmadik mérkőzését játszó magyar labdarúgó-válogatott.
Magyarország – Anglia 3-0 (1-0)
Wembley stadion, 30 000 néző, v: Markus Merk (német)
Anglia: Seaman (Walker 67.) – M. Wright (Southgate 13.) – G. Neville, Pearce – Anderton, Lee, Ince (Campbell 67.), Platt (Wise 67.), Wilcox – Sheringham, Ferdinand
Magyarország: Petry – Bánfi – Plókai, Sebők V. – Mracskó (Telek 80.), Urbán, Balog T. (Illés 62.), Hahn, Nagy N. (Aranyos 80.) – Horváth F. (Lisztes 80.), Vincze I. (Egressy 78.)
Gól: Anderton (39., 63.), Platt (53.)
jók: Anderton, Platt, Lee illetve a magyar csapatból senkit sem lehet kiemelni
Alig kezdődött el a mérkőzés, csaknem vezetést szereztek az angolok. Anderton jobb oldali beadására az újonc Wilcox érkezett remek ütemben, fejese a felső lécen csattant. Már a 13. percben cserére kényszerült Terry Venables, a hazaiak szövetségi kapitánya, Wright ugyanis megsérült, helyette Southgate lépett pályára. A 20. percben újabb angol fejes jelentett helyzetet, ezúttal Ferdinand bólintott kapura, Petry csak másodszorra tudta megszeliditeni a labdát. A 33. percben Pearce 20 méteres lapos szabadrúgását védte vetődve a magyar kapus. Az angolok ebben az időszakban igazán veszélyes helyzetet nem tudtak kidolgozni, sőt, Csank János legénysége csaknem ugyanannyit birtokolta a labdát, mint jóval esélyesebb ellenfele. A 39. percben azonban vezetést szereztek a házigazdák. A bal oldalon Wilcoxra két magyar védő is rosszul lépett ki, beadását ugyan Ferdinand nem érte el, de a hosszú saroknál érkező Anderton – védőjét megelőzve – elvetődve a kapuba továbbította a labdát (1-0). A gól után alaposan rákapcsoltak az angolok, s többször is csak a szerencse mentette meg Petry kapuját a góltól.
A második félidő első perceiben került sor az első magyar kapuralövésekre. Előbb Vincze 35 méterről emeléssel próbálta bevenni az angolok hálóját, de a labda fölé szállt. Az 52. percben Plókai 30 méteres erős szabadrúgását fogta biztosan Seaman. Az 53. percben szintén egy szabadrúgás után növelték előnyüket a hazaiak. Petry még a sorfalat állítgatta, amikor Plattet ugratták ki. Az angol csapatkapitány lövésébe Petry még belevetődött, de a labda visszapattant az angol játékosra, majd a kapuba gurult (2-0). Nem sokkal később Ferdinand vétette észre magát azzal, hogy a földön ülve küldött kapu fölé egy lövést. A 63. percben már 3-0-ra vezettek az angolok. Lee a jobb oldalon becsapta Nagy N.-t, beadását Bánfi fölfejelte az égbe. A lehulló labdára rosszul jött ki Petry, róla Anderton elé került a labda. Az első angol gól szerzője egyből kapura küldte azt, Mracskó még a gólvonal előtt menteni próbált, de lábáról a hálóba vágódott a lövés (3-0). Néhány perccel később Sheringham lőtt 20 méterről óriási kapufát. A hajrában mindkét oldalon több cserére került sor, így alaposan visszaesett az iram. Az utolsó percekben a magyar csapatnak is akadt egy szép támadása, amikor Aranyos bal oldali beadását Illés elvetődve lőtte mellé.
Az angol válogatott magabiztos játékkal, megerőltetés nélkül nyert az igencsak gyenge produkciót nyújtó magyarok ellen. Csank János csapata megilletődötten futballozott, és csak az utolsó pillanatokban, a csereemberek vittek némi színt a játékba.
Nyilatkozatok:
– Nagyon jó benyomást tett rám az új angol játékstílus. A válogatott játékosai frissen mozogtak, s úgy tűnt, nagyon jól felkészültek az Európa-bajnokságra – nyilatkozta Csank János, a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya a Reuter riporterének.
Gyomorfacsaró emlék, mint a ’90-es évek válogatott meccseinek többsége, és benne kiemelten a Csank-éráé. Azért ennek a válogatott névsornak nagyjából a feléről elmondható, hogy rossz vicc, hogy valaha közelről láthattak címeres mezt.