“Egyetlen nap sem olyan, mint a másik, mert mindegyik tartogat egy csodát, egy mágikus pillanatot, amikor az univerzum is kitárul, és új csillag születik. Nem önállósí­tja magát, nem keres magának egy másik univerzumot, nem akar belépni George Lucas fantáziabirodalmába, GPS jelet sem kell keresnie – tudja a helyét. Az Üllői út 129. felett már számtalan csillag ragyog az égen, három E-t formálva védi és óvja amit  megalkotott. Vannak csillagok, melyek örökké ragyognak, de vannak olyanok is, melyek elvesznek az univerzum körforgásában. A mi zöld-fehér csillagképünk soha nem veszhet el, mert azt vigyázza az emlékezés és a vágy, hogy örökké együvé tartozzunk. Mert azok nélkül, akik lehetővé tették számunkra a jelent, mi sem létezhetnénk, mi sem láthatnánk zöld-fehérben a világot, mi sem könnyezhettük volna meg a  csillagok érkezését.”

Boldog új évet Ferencváros!

Tempó, Fradi! Szerkesztősége

A vasárnap meggyújtott negyedik adventi gyertya fénye is kialszik és átadja helyét az ötödik, legszentebb gyertyának, melynek felvillanó lángja bevilágí­tja az egész világot. Karácsony, szenteste, a szeretet ünnepe – sorolhatnánk azokat a szavakat, kifejezések, melyekkel évszázadok óta próbálják megfejteni a titkot. Álljunk meg egy pillanatra. Vegyük észre, hogy a Karácsony nem csak egy ünnep, sokkal inkább egy érzés. A szeretet, az emlékezés, az együttlét élménye. Meggyújtjuk a gyertyákat, emlékezünk azokra, akik már nincsenek velünk, gondolunk azokra, akiket szeretünk, de a Karácsonyt nem velük töltjük. Egymásra mosolygunk, mert együtt lehetünk.

A szí­v ilyenkor furcsa játékba kezd. Megpróbál külön válni és elkezd válogatni az emlékek között. Ami rossz volt, ami fájdalmat és keserűséget okozott, annak semmi esélye arra, hogy a karácsony meghitt pillanataiba békétlenséget hozzon. Mert a karácsony tudja egyedül azt, hogy mi kell a szí­vnek, és mi kell a léleknek. Családunk közt, a karácsonyfa meghitt árnyéban jövünk rá, hogy ezek a pillanatok, amikor igazán szeretünk, életünk legszebb pillanatai.

Bármilyen utat is választunk, a gondolkodást igen, a szí­vet sohasem téveszti meg az önáltatás hazugsága. A szó szeret megtéveszteni, a szí­v erre képtelen. Soha ne feledjük el, minden szí­vből szóló karácsonyi énekben, a kandalló ropogásában és melegében, az ünnepi ebéd közben, a beszélgetésben és nevetésben, minden képeslapban, amit egy barát vagy a család küldött, minden, amit ebből meghallunk, és ami elgondolkodtat bennünket, az maga a szeretet. Szeretet nélkül nem lehetünk emberek, szeretet nélkül nincsenek ünnepek. Ne féljünk kimutatni, ne féljünk elmondani és ne féljünk azt átadni. Gyújtsuk meg együtt a szeretet gyertyáját.

Áldott és békés karácsonyi ünnepeket kí­ván a Tempó Fradi! Szerkesztősége.