ABDI-tól – DZURJÁK-IG
Balogh Gábor: 60
A “Torony” becenévre hallgató játékos Budapesten született. A Postásban kezdett futballozni, ahonnan a BVSC-hez került, majd 14 éves korában igazolta le az MTK. Tagja volt a kék-fehérek 1986/87 évi bajnokcsapatának, ahol 1991-ig szerepelt. Közben egy évet Vácott, majd egy fél szezont a belga másodosztályban töltött el.
A kék-fehérek színeiben három, a váci csapatból kétszer is bevette a Fradi kapuját. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Berta Ferenc
A Bp. Spartacustól érkezett védő 1958 és 1960 között 54 tétmérkőzésen lépett pályára zöld-fehér színekben.
1958-ban az SBTC elleni győztes kupadöntőn mutatkozott be a csapatban.
Az 1959/60 évi ezüstérmes csapatban 22 találkozón volt a csapat tagja. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Dán Vilmos
Dán első ferencvárosi edzése előtt hangzott el ez a villáminterjú:
– 1915-ben játszottam először nyilvános mérkőzésen, Angyalföldön. Barátaim unszolására beléptem a Fővárosi TK-ba, ahol azután 11 évig játszottam. A II. osztály gólkirálya lettem, sőt a II. osztály válogatottjába is bekerültem. Amikor bevezették Magyarországon is a profizmust, a Fővárosi TK beolvadt a Turulba, amely a Fradi fiókegyesülete. Jól játszhattam, mert a Ferencváros vezetői szerződést ajánlottak és most nagyon boldog vagyok, hogy itt lehetek az Üllői úton.
Ezután jöttek az első mérkőzések, az első Dán Vili-gólra azonban sokáig kellett várni, egy Attila elleni Magyar Kupa meccsen talált először a kapuba. Az első Ferencváros – Vasas Magyar Kupa meccs pedig meghozta a Dán-féle gólzáport: négy alkalommal talált az angyalföldi kapuba! Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Biró Mihály Dániel
A párizsi labdarúgó-világbajnokságot megelőző évben egy ifjú titán tűnt fel a Ferencvárosban.
Csupa erő, gyorsaság, és bámulatos lövőkészség jellemezte játékát és a Fradi közönség hamar a szívébe zárta az alig 17 éves gyereket. A “Dani” villámkarriert futott be. Futócsillag volt a magyar futball egén, még a KK-győztes Fradiba is bekerült (ifjúsági korban lévő játékos soha nem nyert KK-aranyérmet)!
A következő esztendőben bekerült a magyar válogatott csapatba is. 1938-ban, Bécsben az 5:3-as magyar győzelemmel zárult találkozón lépett pályára. (Hogy mégsem üdvözölhetjük válogatott labdarúgóink sorában, annak politikai oka van. 1938. április 24-én játszották Bécsben az osztrák- magyar találkozót. Korábban így is hirdették, aztán Bécs-Budapest találkozó lett belőle, mivel a meccs napjára a Hitleri Németország bekebelezte Ausztriát, amely megszűnt önálló államnak lenni). Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Biró István
A Jászberényi Leheltől érkezett csatár Gyetvai és Nagy IV mellett a Fradi harmadik balszélsője volt 1946 tavaszán.
Hét bajnoki mérkőzésen lépett pályára és két gólt szerzett a bajnokság alapszakaszát megnyerő zöld-fehér csapatban.
A következő idényben a Szolnoki MÁV csapatában szerepelt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Czibor Zoltán
Kiváló képességű, világklasszisnak számító, de szélsőséges, szeszélyes labdarúgó volt. Páratlan gyorsasága, nagy mozgékonysága, kitűnő labdakezelése, szélsőknél ritkán tapasztalható gólképessége és kiismerhetetlen cselei a világ legjobbjai közé emelték. Az „aranycsapat” támadósorának roppant veszélyes tagja volt. „Sátáni” játéka ellen sok ellenfele bizonyult tehetetlennek. Villanásszerűen tudta változtatni mozgásának ritmusát és irányát. Szüntelen mozgásával a pálya széltében és hosszában megelőzte a maga korát. Ezért a modern szélsőjáték egyik előharcosának tekinthető. („Kalandozásait” eleinte nemcsak játékostársai, hanem a szakemberek jelentős része sem értette meg és értékelte megfelelően.) Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Bánky Ferenc
A középcsatár két mérkőzésen lépett pályára a nagycsapatban.
Bemutatkozó mérkőzése (1952 augusztus) és búcsúfellépése (1956 április) között majd’ négy esztendő telt el. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Borsos Miklós
Tősgyökeres fradista. Tíz esztendős korában ment le először az Üllői úti sporttelepre, ott nőtt, cseperedett ifjúsági, majd felnőtt gólerős, jól cselező csatárrá.
Ragadt hozzá a labda és nagy biztonsággal maradt a birtokában, megtévesztő mozdulatai után is. Szinte úgy tűnt, hogy nem is okozhat számára nehézséget, hogy bárkit kicselezzen. Ráadásul hatalmas erővel, pontosan tudott lőni. Erről tanúskodik 58 gólja is.
A leggólerősebb meccse a korszak egyik nagy rangadója volt. 1955. júniusában a Népstadionban rendezték a Honvéd – Kinizsi rangadót. A Honvéd már 3-0-ra, majd 4-1 -re is vezetett. A második játékrészben azonban – elsősorban Borsos nagyszerű játékának, és Gulyás bravúros védéseinek következtében fordult a kocka, a lelkes Kinizsi kiegyenlített. Persze, hogy élete nagy meccseként emlegette ezt a találkozót az akkor 20 éves csatár kedvenc.
dr. Borbás Gáspár
Az FTC legendás balszélsője szerezte az FTC első bajnoki gólját (1901. április 21. FTC – MUE 3-5), a magyar válogatott első gólját (1903. április 5. Magyarország – Csehország 2-1) és ő volt az első a magyar labdarúgók közül, aki doktorált (1908-ban ügyvédként szerzett doktori oklevelet, majd ügyvédi szakvizsgát tett).
Továbbá ő volt az első nemzetközi színvonalat elért, kiváló képességű csatárunk is. 181 cm-es termetével kimagaslott a szélsők közül. Pompás labdakezelés, sima labdavezetés és nagy gyorsaság jellemezte játékát. Több jelentős atlétikai versenyen is diadalmaskodott a legjobb hazai rövidtávfutók ellen. Kellő időben és pontos beadásai rengeteg gólt eredményeztek. Európa legjelesebb balszélsői között emlegették. Schlosser Imrével együtt határainkon túl is hírneves balszárnyat alkotott. Még az “utolérhetetlen” angolok elismerését is kivívta. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Deák László
Az apró termetű Deák II a győri Vasas ETO-tól érkezett (később itt is fejezte be élvonalbeli pályafutását) a Ferencvároshoz 1947 nyarán.
Az 1947/48-as idényben a csapat egyik szélsője volt, jellemzően a balszélen kapott szerepet.
A bronzérmes csapatban tíz alkalommal lépett pályára.
