Biró Gyula
Biró Gyula (1890. május 10., Budapest – 1952.?, Mexikóváros) az MTK (1905-17: 135 bajnoki / 17 gól; három bajnok- és két kupagyőztes csapat tagja; az év játékosa: 1910/11) jobbfedezete, 1906 és 1916 között 36 alkalommal öltötte magára a címeres mezt és 3 gólt szerzett. Tagja volt az 1912. évi olimpiai játékokon vigaszdíjnyertes magyar csapatnak.
Sportbéli pályafutását kapusként kezdte. A magyar labdarúgás legnagyobb képességű játékosainak egyike lett — a jobbfedezet helyén. Már 16 esztendős korában helyet kapott a legjobb tizenegyben. Mértani pontossággal, rendkívül ésszerűen, körültekintően és ötletesen tevékenykedett a pályán. Magas fokú játékintelligencia, kifogástalan technika, kitűnő helyezkedés és okos erőbeosztás jellemezte a játékát. A védelemben és támadásban egyaránt nagyszerűen helytállt. Szívesen szerepelt a csatársorban is. Veszélyes, távoli lövéseivel gyakran meglepte a kapusokat is. Egyetlen hibája lassúsága volt. Képességei és sikerekben gazdag pályafutása alapján joggal tekinthető Bozsik József korai elődjének. Sok jó játéka közül kiemelkedett az 1913. október 26-án, az Ausztria elleni mérkőzésen (4:3) nyújtott pompás teljesítménye.
*
A rendkívüli játékintelligenciájú, a Műegyetemen mérnöknek tanuló futballista legfiatalabban a válogatottba került játékosaink egyike. Már alig több mint 15 esztendősen bemutatkozott az MTK-ban, egy évre rá pedig a válogatottban is. Támadó felfogású, kreatív, pontosan passzoló és remekül indító jobbfedezetként (néha csatárként) tizenegy esztendő alatt 135 bajnokin 17 góllal segítette három bajnoki címhez a kék-fehéreket, s tagja volt két Magyar Kupa-győztes együttesnek is. A válogatottban 1906 és 1916 között 36 alkalommal jutott szóhoz. Utolsó itthon töltött futballistaéveiben a Műegyetem FC színeit viselte.
1920-ban Nürnbergbe került edzőnek. Három évre rá az akkori Lengyelországban tűnt fel: a Hasmonea Lwow edzéseit vezette, majd rábízták az 1924-es olimpiai csapat felkészítését. Olyan komolyan vették a párizsi szereplést, hogy abban az évben szüneteltették a bajnoki küzdelmeket is. Az olimpiai tornán azonban az első fordulóban súlyos, 5:0-s vereséggel kezdett és kiesett a csapat, éppen a magyarok ellen…
A magyar edző – aki tanult szakmájában, mérnökként is tevékenykedett azokban az országokban, ahol megfordult – ezután ismét Németországban vállalt munkát: 1926-27-ben az 1. FC Saarbrücken együttesét irányította.
Bíró az 1930-as évek elején Romániában trénerkedett: szinte az ismeretlenség homályából felhozva a nagybányai Phoenix csapatát, amelyet közvetlenül utána ismét magyar edző, Jenni Rudolf vezetett. Nagybányán fedezte fel a későbbi román válogatott, Újpesten is játszó, majd később Svájcba kerülő gólgyáros csatárt, Possák Vilmost.
Később áthajózott az óceánon, a 30-as évek végén két mexikói együttes, az Atlético Marté és az Espana mestereként is tevékenykedett. A Ferencváros híres, 1947-es mexikói túrája idején – már kívül a futballon, farmerként élve -sokat segített a ferencvárosi labdarúgó-küldöttség ügyes-bajos dolgainak intézésében.
(Az összeállítás Dénes Tamás – Peterdi Pál – Rochy Zoltán – Selmeci József: Kalandozó magyar labdarúgók c. könyve valamint Antal Zoltán és Hoffer József írásainak továbbá az MTK kiadványainak felhasználásával készült)
Vélemény, hozzászólás?