1913.IV.27. Ausztria – Magyarország 1:4
XXI. magyar—osztrák mérkőzés
Magyarország győzött 4:1 (1:0) arányban
A magyar—osztrák mérkőzés. Még három hét és itt a reánk nézve oly nagyfontosságu esemény: a bécsi magyar-osztrák mérkőzés. Minden évben lázas izgalom várja e nagy találkozást az idén azonban szokatlan a csend. Miért e nagy nyugalom, miért az ölhetett kezekkel való várakozás? Talán a stockholmi diadal és az őszi nagyarányú győzelem az elbizakodottság mérgét öntötte ereinkbe? De hiszen azóta sok idő múlt el és az események úgy alakultak, hogy optimizmusunk ugyancsak gyenge alapon nyugszik! Az a mély seb, melyet a mi kettős diadalunk az osztrák labdarugó sporton ejtett, természetszerűleg nem egykönnyen hegedt be, hanem állandóan égetve folytonosan figyelmeztette szomszédainkat, hogy arra gyógyító tapaszt kell tenni. Ez a gyógyító tapasz pedig csakis a magyarokon való alapos reváns lehet. Szemünk előtt van az osztrák footballsport. Láthatjuk azt a lüktető életet, amely a Lajthán túl van, és ha tárgyilagosak vagyunk, meg tudunk győződni arról, hogy odaát egy uj fejlődési processzus van keletkezőben, melynek igen könnyen az lehet a következménye, hogy a mi évek keserves munkájával kiverekedett hegemóniánk rövid időn belül a múlté lesz. Minden erőnket meg kell feszíteni, hogy ez be ne következzék. Becsben április 27-én lesz a döntő erőpróba. Ha a mostani reánk nézve kedvezőtlenebb szituációk között sikerül az osztrákokat saját fészkükben legyőznünk, akkor semmiféle magyarázattal sem vitatható el a magyar footballsport fölénye. Ámde, na vereséget szenvedünk, akkor ez világos bizonyitéka lesz annak, hogy fölülkerekedésünk csak időleges volt, amelynek semmi mélyebb alapja nem volt Ezért sokszorosan fontos a mostani találkozás és ezért fáj nekünk annyira, hogy még semmiféle irányban nem készülünk a nagy küzdelemre. Jelenleg az a helyzet, hogy még nemcsak hogy válogatott csapatunk, de válogató bizottságunk sincsen. Az uj bizottság csak a héten fog megalakulni és bizony mindjárt a legnehezebb munka szakad a nyakába. Mert ezúttal igazán nem könnyű egy olyan válogatott csapatot összeállítani, amelyik méltón képviselje a magyar labdarugósportot. Lássuk csak, kik is azok, akik közül a válogatóknak válogatni lehet.
A kapuvéd, azt hiszszük Zsák lesz. Az ő tüneményes tehetsége még nem kiforrott ugyan, de még igy is különb társainál. Nem nehéz hátvédeket sem találni, mert mindössze három olyan van, aki méltó a kitüntetésre. Ezek Rumbold, Payer és Révész. Hogy közülök melyik kettő kerüljön a csapatba, azt a hátralevő időben mutatott formák döntik el. A fedezet sorban az eddig látottak alapján Blum helye bizonyos a baloldalon. A jobboldalra Biró a legelső aspiráns. És most jön a legfogasabb kérdés: ki legyen centerhalf? Bródi, Hlavay, Károly, Mandl, Szuri és Rauchmaul azok, akik közül választani kell. Bródi a legutóbbi formák alapján első favorit, ámde nem láttuk még nagy küzdelemben, igazi tudást produkálni, mint HIavait és Károlyt, kik a közelmúltban jobbak voltak nála. A válogató bizottságnak tehát itt kell igazán megerőltetnie magát, mert a csapat gerincének helytelen megválasztása könnyen végzetes lehet. Talán a hátralevő mérkőzések e tekintetben is nagyobb világosságot nyújtanak. A csatársorban Pataki és Schlosser helye a föltétlen biztos. A jobbszélső helyén sem lehet más, mint Weisz, mert Sebestyén, aki eddig mindig nagyszerűen megfelelt a beléje helyezett bizalomnak, az idén betegsége miatt meg sem közelítette régi, nagy formáját. Szóba kerülhet itt esetleg még Rác, a MAC. feltűnt játékosa is. A balszélire alighanem megint Borbás kerül, aki — ha tanulmányai miatt nincs is most formában — nem rendelkezik méltó helyettessel. Mert sem Gállostól, sem Székánytól nem láttunk az idén még olyan játékot, amely megfelelne a reprezentatív match számára. Igen bajos a jobbösszekötőhely betöltése. Az általánosabb és a mi véleményünk is az, hogy Bodnárnál jobb nincs. Igen ám, de nem szabad felejtenünk azt sem, hogy vajjon az ő nagy egyéni tudása fölér-e annak a harmonikus munkának az értékével, melylvel a teljes FTC. csatársor bir? Meg vagyunk azonban győződve arról, hogy akár Bodnár, akár pedig Tóth kerül e helyre, méltóan lesz az betöltve.
Amint e tervezgetésből láthatjuk, igen kevés egyletből alakul ki az idén a válogatott csapat. Mig ugyanis a múlt évben a kisebb egyletekben is akadt egy-két olyan játékos, aki esetleg a régi állandó válogatottaknál jobb lett volna, ezúttal ilyent nem találunk. Lehet azonban, hogy a válogató-bizottság talál. Nekünk ez csak örömünkre szolgálna, mert footballsportunk fejlődését jelentené. Forró vágyunk, hogy a nagy match utáni hajnalban, fővárosunk utcái visszhangozzanak a Sportvilág rikkancsainak diadal-kiáltásától: a magyar csapat győzött!
(Sportvilág, 1913. április 7.)
Hány FTC játékos lesz a válogatottban? Ha a FTC vasárnapi mérkőzése a WAF ellen jól sikerül, úgy az eddig kiszivárgott hírek szerint, a válogatott csapat oly nagy részét fogják a FTC játékosok alkotni, aminőre válogatott csapat összeállításoknál még példa nem volt. Előfordult már, hogy egyszer hét BTC játékos és egyszer hét FTC játékos szerepelt a válogatottban, de a mostani válogatott alighanem rekordot fog e tekintetben felállitani. Állítólag kilenc zöld-fehér játékos jön a legkomolyabban szóba a válogatásnál; ezek: az öt csatár, két fedezet és két hátvéd. Mindez természetesen attól függ, hogy üt be a WAF match?
(Pesti Hírlap, 1913. április 19.)
Pataki játszhat! Ez a mindnyájunknak igazi örömhír pattant ki a pénteki tanácsülésen. A magyar football sportnak eme kiváló tehetségét tudvalevőleg önkénytelen számkivetésbe helyezte volna az ismeretes miniszteri rendelet. Azonban a FTC vezetőségének sikerült kieszközölni, hogy Pataki ez évben, a tiltó-rendelet dacára, minden mérkőzésben részt vehet. A magyar football társadalom igazán hálás lehet ezért a miniszterrel szemben
*
A válogatott csapat összeállítása céljából úgy intézkedett a tanács, hogy Oprée Rezső alelnök, Malecki Román bizottsági tag és Herczog Ede szövetségi kapitány a tegnapi WAF—FTC mérkőzésre Bécsbe utaznak. A válogató bizottság többi tagjai pedig az idehaza lejátszott mérkőzéseket tekintsék meg. A csapat összeállítása tulajdonképpen teljesen kész, csupán három hely — balhátvéd, centerhalf és jobbösszekötő — körül vannak nézeteltérések. Hétfőn este azonban már eldől minden.
*
Vasárnap állította össze az osztrák labdarugó szövetség válogatóbizottsága azt a csapatot, mely az április 27-iki mérkőzésen az osztrák színeket fogja képviselni Kaltenbrunner (Rapid)—Alt (Amateur), Tekusch I. (WAF)—Weber (Wienna), Brandstätter (Rapid) Tekusch II. (WAF)—Hussak (Amateur), Kultan (Rapid), Studnicka (WAC), Grundl (Rapid), Schmidt (Amateur).
(Sportvilág & Sporthírlap, 1913. április 21.)
A magyar válogatott csapat. A MLSz válogató bizottsága a jövő vasárnap Bécsben az osztrákok ellen játszó magyar csapatot a következőkép állította össze: Zsák (33 FC) — Rumbold (FTC), Payer (FTC) — Biró (MTK), Bródy (FTC), Blum (FTC) — Weisz (FTC), Tóth (FTC), Pataki (FTC), Schlosser (FTC), Borbás dr. (FTC)
Tartalék: Révész (MTK), Sebestyén (MTK), Bodnár (MAC)
A csapatról előzetes véleményt nem mondunk. Majd elválik vasárnap Bécsben, hogy jól végezte-e feladatát a válogató-bizottság vagy sem? Annyit azonban már előre megjegyezhetünk, hogy a FTC-ra kilenc játékosának beállításával olyan felelősség hárult, aminőt egyesület labdarugósportunk történetében még nem viselt. (…)
(Pesti Hírlap, 1913. április 23. & Sportvilág, 1913. április 28.)
Hlavay György nem ment Bécsbe. A magyar válogatott csapat tartalék játékosának Révész, Bodnár és Sebestyén lemondása után Hlavay Györgyöt jelölte ki a válogató-bizottság. A szerepet azonban Hlavay sem vállalta s most Mandl Frigyest, a 33-as F. K. középső födözetét hivták föl Bécsbe.
(Budapesti Hírlap, 1913. április 27.)
1913. április 27., 16:30, Bécs, WAC-pálya, Ausztria — Magyarország 1:4 (0:1)
vezette: Howcroft (angol)
nézőszám: 12 000
*Ausztria: Kaltenbrunner (Rapid) — Swatosch (Simmering), Rumbold (Vienna) — Weber (Vienna), Brandstatter (Rapid), Tekusch II. (WAF) — Bauer (Rapid), Twaroch (Wacker), Studnicka (WAC), Fischera (WAF), Grundwald (Rapid)
Magyarország: Zsák (33 FC) — Rumbold (FTC), Payer (FTC) — Bíró (MTK), Bródy (FTC), Blum (FTC) — Weisz F. (FTC), Tóth (FTC), Pataky (FTC), Schlosser (FTC), Borbás dr. (FTC)
Gól: Tóth (25., **75.), Biró (70.), Pataky (76.) illetve Studnicka (61.)
A válogató bizottság összetétele: Havas Lajos, Langfelder Ferenc, Löwenrosen Károly, Malecki Román, Oprée Rezső
Szövetségi kapitány: Herczog Ede
Howcroft biró Schlosserről. Az utolsó két magyar—osztrák mérkőzés bírója, a ki a megsemmisített FTC—MAC bajnoki mérkőzés lehetetlen vezetésével teljesen lerontotta a neve köré fonódott nimbuszt, a boltoni Cricket and Football Field hasábjain a kontinens footballsportjával foglalkozik. Első sorban konstatálja azt a hatalmas fejlődést, a melyen a kontinens footballsportja az utolsó esztendőkben keresztül ment. Beszél a dánokról, az egekig magasztalja a hollandi viszonyokat és figyelmezteti az angol amatőröket, hogy erősen kell dolgozniok, ha a hegemóniát meg akarják tartani. Azután áttér az osztrák és a magyar viszonyokra. Szó sincs róla, igy kezdi fejtegetéseit, az angol footballisták még felette állanak az osztrák és magyar játékosoknak. De viszont olyan amatőrjátékos is kevés akad Angliában mint az osztrák Fischera vagy a magyar Schlosser. Sőt továbbmegy a két játékos dicséretében és megjegyzi, hogy a hetenkint négy font fizetést huzó játékosok közül nagyon sokan boldogok volnának, ha annyit tudnának mint Fischera és Schlosser. Mindkettő igazi mestere a játéknak, a kik az angol goallővők közül nem egyet szorítanának háttérbe. Szószerint ideiktatjuk azonban Howcroft megjegyzéseit a kontinensen elismert durva és vad játékról.
— Sokat irnak mostanában a kontinens footballsportjáról, különösen az angol professzionátus csapatok kirándulásaival kapcsolatban. Kijelenthetem azonban, hogy a veszélyes és durva játék nem egyoldalú és ha, mint a lapok is hozták, előfordult az is, hogy angol játékost nem úri viselkedés miatt kiállítottak, úgy erre csak az a válaszom, hogy a ki üvegtető alatt lakik, az ne dobálódzék kövekkel. Tapasztalatból beszélek. Nem láttam még olyan hibát a kontinentális csapatok játékosai részéről, a mely feljogosította volna a birót a kiállításra. Legalább is nem annál a féktelenül durva játékmodornál, a melyet ezek a bírók megengednek.
(Sporthírlap, 1913. június 23.)
*Illustriertes (Österreichisches) Sportblatt, 1913. május 3.
**”A magyar osztrák mérkőzésen az első goalt Tóth, a másodikat Biró, a harmadikat Tóth, a negyediket Pataki lőtte. Minden más lapközlemény téves.” – Sporthírlap, 1913. május 5. Ezt megerősíti a Pesti Hírlap és a Budapesti Hírlap tudósítása is.
A magyar osztrák mérkőzés legszebb goalja a negyedik, azaz Pataki goalja volt. Borbás centerezett labdáját Schlosser átlépte, hogy az üresen jövő Pataki azt élesen bevághassa. A leghasznosabb goal azonban a második, azaz Biró helyezett goalja volt.
A magyar osztrák mérkőzésen az FTC játékosok csakugyan megcsókolták Bírót a vezetőgoal elérése után. (SH19130505)