A Fradi naptára, szeptember 7.

Évfordulók:

84 éve született Borbás II. Zoltán
20 éve született Gruber Zsombor
22 éve született Katona Bálint
70 éve született Kollár József
91 éve született Laborczfalvi János
48 éve született Vincze Gábor
31 éve hunyt el Zsiborás Gábor

Mérkőzéseink ezen a napon:

1913. FTC – BAK 3:2, NB1
1919. Vasas – FTC 0-1, NB1
1924. FTC – Kispesti AC 2-0, NB1
1930. Bocskay – Ferencváros 3-2, NB1
1947. Ferencváros – SZAC 5-1, NB1
1952. Bp. Kinizsi – Bp. Honvéd 1:9, NB1
1958. Ferencváros – Csepel 1:1, NB1
1963. Ferencváros – Csepel 4:0, NB1
1968. Ferencváros – Bp. Honvéd 1:0, NB1
1971. Crvena Zvezda – Ferencváros 4:2, nemzetközi barátságos
1977. Vasas – Ferencváros 4-1, NB1
1982. Zarnovica – Ferencváros 3-2, nemzetközi barátságos
1985. Ferencváros – Csepel 1-0, NB1
1991. BVSC – Ferencváros 0-0, NB1
1996. Csepel – Ferencváros 1-1, NB1
2002. Matáv-Sopron – Ferencváros 1-1, Emlékmérkőzés
2005. Dunaújváros – Ferencváros 1-2, Edzőmérkőzés
2008. Ferencváros – Jászberény 1-0, NB2
2011. Ferencváros – Pécs 1-4, Ligakupa
2018. Ferencváros – Vasas 1-0, Edzőmérkőzés
2019. Ferencváros – Budaörs 7-2, Edzőmérkőzés

Összes díjmérkőzés: 18 mérkőzés, 8 győzelem, 4 döntetlen, 6 vereség, 30-33 gólkülönbség

Ezen a napon játszotta első díjmérkőzését a csapatunkban:

1952. Pataki István
2002. Bognár Zsolt
2011. Nagy Adrián
2011. Nyárasdi Zsombor
2011. Oláh Máté

Ezen a napon játszotta utolsó díjmérkőzését a csapatunkban:

1991. Koch Róbert dr.
2002. Zombori Zalán
2011. Alison, Pierre Moreira E Silva
2011. Félix, Felipe
2011. Oláh Máté

Ezen a napon ült először az FTC kispadján díjmérkőzésen:

1996. Mucha József

Ezen a napon ült utoljára az FTC kispadján díjmérkőzésen:

2011. Nagy Tamás

Ezen a napon játszotta első válogatott mérkőzését az FTC csapatából:

2015. Nagy Ádám
2020. Uzuni, Myrto
2023. Ben Romdhane, Mohamed Ali

Ezen a napon játszotta utolsó válogatott mérkőzését az FTC csapatából:

2005. Takács Ákos

1913

“A csaknem egyenrangú játékerőt képviselő ellenfelek küzdelméből a szerencsésebb csapat került ki győztesként. Nem az FTC győzelmének realitását kí­vánjuk ezzel vitatni, mert hisz a zöld-fehérek javára a mérkőzés folyamán feltétlenül megnyilvánult egy nüansz különbség, hanem csupán azt a tényt szögezzük le, hogy kisebb balszerencsével a Vasasok csapata nem hagyta volna el legyőzöttként a helyét. Két jó védelemmel rendelkező csapat küzdelmét láttuk, amelyeknek fedezetsorai hátrahúzódva sűrűn magára hagyták saját csatársorukat. Az FTC védelmének az Achilles sarka Kiss, de ma ő is beleilleszkedett társai munkájába. A fedezetsorban Szabó agilis játékával tűnt ki, gyengébbnek bizonyult azonban a Blum helyén játszó Izsák. A csapat és a csatársor legjobb embere Nemes volt, aki lendületes támadásokat vezetett.” (1919 – Vasas)

“A nagy formában levő zöld-fehér csapat igazolta külföldi szép eredményeit és minden megerőltetés nélkül helyenként iskolajátékot játszva, a második félidőben 10 emberrel, biztosan verte a KAC lelkes és meglepő szépen játszó csapatát. Kár, hogy a mérkőzés a játék vége felé kissé eldurvult és egy meglehetősen disszonáns akorddal fejeződött be. A mérkőzés máskülönben határozottan ní­vós volt és az előttük játszó csapatok után üdí­tően hatott. Alig indult a játék, a zöld-fehérek hí­vei boldog mosollyal nyugtatták meg egymást: – Nincs baj! Jó a csapat!…Különösen az FTC csatársor volt elemében. Pataki régi napjaira emlékeztető formában játszott. Intelligensen irányí­tott és az egyéni akcióktól sem irtózott. Feltétlenül a válogatottban a helye. Ugyszintén Kohutnak is, aki nagyszerű játékossá fejlődött. Mindegy neki, akár szélsőt, akár összekötőt játszik, mindenütt első rangú. Ezúttal egy új oldalról mutatkozott be, az FTC szabadrúgásait mind ő rúgta. Olyan nagyszerűen irányí­tva és oly vehemens erővel, hogy ember legyen, aki védi.” (1924 – Kispesti AC)

“Ez a mérkőzés inkább a Ferencváros hibáit, mint erényeit mutatta meg. Széteső a Ferencváros csapata, sok a tervszerűtlenség. Nincs aki kiszolgálja Deákot és – í­gy tovább. A SZAC lelkesen, odaadóan küzdött, de nincs megfelelő középcsatára. Ha történetesen Deák még mindig a SZAC-ban játszana, egészen más lehetett volna az eredmény. Jobb, iskolázottabb játékával és nagyon fölényével végül is megérdemelten nyert a Ferencváros.” (1947 – SZAC)

“Az első félideji játék alapján kevesen gondoltak arra, hogy ilyen fölényesen nyeri a mérkőzést a Ferencváros. Ebben a játékrészben ugyanis nemcsak a vendégek, hanem a hazaiak támadósora sem remekelt, kevés elgondolást, veszélyes akciót sem láttunk. És a lövésekkel is adósak maradtak. A második 45 percben nagyot változott a játék képe. A hazaiakra úgyszólván rá sem lehetett ismerni: egymás után vezették gyors, korszerű, ötletes és veszélyes támadásaikat. A csatárok sokat változtatták a helyüket, lendületesen és igen gólveszélyesek voltak. Nagy fölényben játszott a II. félidőben a Ferencváros, a csepeliek szórványos támadásait pedig könnyedén mutatott korszerű játékával ilyen arányban is megérdemelten nyert a Ferencváros.” (1963 – Csepel)

1963

“A percek múlásával fogyott a türelem, nőtt a csalódás, de gólra bizony 89 percen át hiába vártak a nézők. A Ferencváros döntő fölénye ellenére is mindössze egyszer, az utolsó percben tudta bevenni a Honvéd kapuját. Az önfeláldozó védekező taktikával játszó Honvéd az I. félidőben csapkodás, teljes védekezés után a II. félidőben kissé kiegyenlí­tetebbé tette játékot. Néhány veszélyes ellentámadást is vezettek és még gólszerzésre is nyí­lt lehetőségük. Kocsis szabadrúgása után Szendrei egy kis hidegvérrel gólt is lőhetett volna. A Ferencváros számára ez a mérkőzés intő jeladás a szerdai VVK-döntő előtt. A Leeds csapatától ugyanis ugyanilyen felfogású játékot várhatunk, csak valamivel még biztosabb védekezéssel, szinte áttörhetetlen betonfallal és több ellentámadással. A zöld-fehérek csatársorának játéka nemcsak körülményes volt, hanem olykor az akciók lassí­tott felvételnek hatottak. Mindent adogatással, technikai húzásokkal akartak megoldani, nem volt árütőerő a csatársorban. A mérkőzés döntő fölénye alapján a Ferencváros megérdemelten győzött, de a nézők joggal vártak sokkal jobb játékot a táblázat élcsoportjában álló két csapatunktól.” (1968 – Bp. Honvéd) | Tempó, Fradi!: Az utolsó percekben szerzett gólja után tí­zezrek éltették Varga Zolit. Akkor még talán senki sem gondolt arra, hogy a “mágikus nyolcas” utolsó gólját látják zöld-fehérben. 8 nap múlva még Székesfehérváron pályára lép, majd az olimpiai csapattal Mexikó felé veszi az irányt…

1968

“Nem csoda, hogy a befejezést jelző sí­pszó után a Csepel játékosai rendkí­vül szomorúan poroszkáltak az öltözőbe. Ez volt az a mérkőzés, amelyen – minden az élmezőnyben, illetve a tabella utolsó helyén álló csapat összecsapására érvényes partitúra történt – nagyszerű helytállással szinte elkönyvelték maguknak az Üllői úti bravúrpontot. A Ferencváros ugyanis egyszerűen nem találta meg a rendkí­vül szervezett, taktikus és higgadt védekezés ellenszerét. A hazaiak már az első játékrészben is tartósan ellenfelük térfelén tartózkodtak, de mezőnyfölényük többnyire csak távoli lövések formájában jelentett veszélyt. Helyzetet ekkor csupán egyet tudtak kialakí­tani. A zöld-fehérek rohamaiból hiányzott az árütőerő, a mindent elsöprő lendület. A ferencvárosiak ezúttal nem tudták megismételni korábbi kitűnő játékukat, és bármennyire is furcsa lehet egy végigtámadott mérkőzés után, de ha igazán őszinték akarnak lenni magukhoz, akkor bizony elismerik: a második pontot ezen a mérkőzésen találták.” (1985 – Csepel)

“Csak azok számára meglepetés a BVSC-Mávtranssped pontszerzése, akik nem látták a szeles délutáni 90 percet. Az NB I. újonca olykor stí­lusos, iskolázott játékot mutatott, szilárd védelme van, a középpályások is értik a dolgukat és ha az elöl lévők megtanulják kihasználni a helyzeteket, nem lesz baj a debütánssal a folytatásban sem…Nem bántak éppen kesztyűs kézzel a ferencvárosi szurkolók Pintér Attilával. Ismeretes, a válogatott középhátvéd a bajnoki rajt előtt szerződött át a vasutas klubhoz, és az egykori kenyéradói ellen húzott cipőt ezen a délutánon. A két együttes egyébiránt 31 év elteltével játszott újra élvonalbeli mérkőzést. Ami a zöld-fehér szurkolók viselkedésére jellemző: “Áruló, áruló” felkiáltással kí­sérték Pintér minden labdaérintését. Bár a hatalmas termetű védőjátékos ingerlékeny természet, de példásan tűrte a nem éppen sportszerű megjegyzések áradatát.” (1991 – BVSC)

“A ferencvárosi szurkolótábornak elege lett (…) az új futballistákból” (2008 – Jászberény)

2002