1910.IX.18. FTC – Wiener AC 4:2

Vasárnap lesz az őszi szezon első magyar-osztrák klubközi mérkőzése. A bécsi csapatok budapesti vendégszereplésének a sorát a Wiener Atletiksport Klub nyitja meg a Ferencvárosi Torna Klub ellen a millenáris versenypályán tartandó mérkőzésével. A W. A. K. hí­rneves csapata a tavaszkor az egyesületben kitört viszálykodás következtében fölosztott és régi játékosai közül alig maradt meg kettő, három. A Wiener Atletiksport Klub a bomlás után uj csapatot szervezett, a mely azonban egyelőre még csak árnyéka sem a klub egykori félelmetes csapatának. Ez az uj csapat mutatkozik be holnap délután a főváros sportközönségének a millenáris versenypályán. Lehet, hogy kedvező benyomást fog kelteni és úgy, a hogy meg tudja állani a helyét a jó formában levő magyar bajnokcsapattal szemben, de lehet az is, hogy játékával azoknak a véleményét fogja igazolni, a kik hibául rótták föl a F. T. K.-nak a mérkőzés megkötését és a W. A. K. mostani csapatának a szerepeltetését. A mérkőzés a B. T. K.—U. T. E. bajnoki küzdelme után délután őtödfél órakor kezdődik. Biró: Kiss Gyula (33-as F. K.) lesz.

(Budapesti Hí­rlap, 1910. szeptember 18.)

1910. szeptember 18., 16:30, Millenáris, FTC – Wiener AC 4:2 (2:1)
vezette: Kiss Gyula (33 FC)
nézőszám: 4 000
FTC: Fritz – Weszely, Manglitz – Weinber, Bródy, Koródy – Szeitler, Weisz, Pataki, Schlosser, Borbás dr.
Wiener AC: ? – ?, ? – ?, ?, ? – ?, ?, Studnicka, Neumann, Schmidt
Gól: Pataki (11.), Schlosser (42.), Weisz (62.), Koródy vagy Weisz (69.) illetve Neumann (25.), Studnicka (72.)

A F. T. K.— W. A. K. mérkőzése, miként előrelátható is volt, a magyar csapat győzelmével végződött, annak ellenére is, hogy a F. T. K. csapata megtett mindent, csakhogy a millenáris versenypálya 4000 főnyi közönségének boszuságot okozzon játékával. Igaz, hogy a Wiener Atletiksport Klub csapata korántsem olyan gyönge, mint a minőnek kihiresztelték, de azért a F. T. K. mégis oly magasan fölötte áll minden tekintetben, hogy csak annak határtalanul könnyelmű, blazirt játékán múlott az elért 4:2 eredmény. A közönség a bécsiektől nem várt sokat, de arra joggal számithatott, hogy a bajnokcsapat fogja igazi sportélvezetben részesí­teni. A W. A. K. a várakozáson felül való játékával nem tudta pótolni azt, a mivel a F. T. K. adós maradt. Az egyhangú, unalmas mérkőzésben egyedül Schlosser tüneményes játékában talált a közönség némi vigasztalást.

Ferencvárosi Torna Klub— Wiener Atletiksport Klub 4:2 (félidő 2:1). — A W. A. K. régi hí­res csapata helyett teljesen uj erőkből álló legénység jelent meg a millenáris versenypálya közönsége előtt, hogy revánsot adjon a F. T. K.-nak az utolsó bécsi találkozásért.

A csapatban csak egy ismerősre akadtunk: a karakterisztikus futballista lábak fölött rendelkező Studnickára, ő a csapat kapitánya és centercsatára. Játéktudás és gyorsaság dolgában már árnyéka sem a réginek, de azért benne összpontosul az egész csapat működése, ő dirigál, ő beszél a legtöbbet, az ő homlokán a legsűrűbbek a redők és egyúttal ő a csapat legrosszabb játékosa. De ez egyre megy, mert szembeötlő a fegyelem, a melyben a W. A. K. dolgozik és a mely egyelőre a csapat egyedüli erőssége. A játékosok között kimagaslik Neumann balösszekötő képessége. Fiatal, ügyes játékos, a kiről még bizonyára sokat fogunk hallani.

A F. T. K.. mint föntebb megemlí­tettük, nem elégí­tette ki a hozzáfűzött várakozást. Schlosser kivételével egyik játékosa sem vette komolyan ellenfelét. A játék folyásából legalább erre kell következtetnünk, mert ha a látottak mutatták volna a csapat valódi formáját, úgy a F. T. K. későbbi szereplése iránt hivei nem lehetnek eltelve a legnagyobb bizalommal. A csapatban ismét beállt Koródy, a kitűnő középsőcsatázó, de nem a rendes helyén játszott, hanem mint baloldali födözet próbálkozott, mindjárt hozzá is tehetjük — siker nélkül. Gyöngén működött Szeitler a jobboldalon, a szokottnál rosszabban játszott Manglitz is. Bródi pedig még mindig nincsen régi formájában. Weisz és Veinbeer kevés figyelmet fordí­tott az egész mérkőzésre. Borbás bemutatott néhány szédületesen gyors lefutást, egyébként nem igen avatkozott a küzdelembe. Elfogadható játékot produkált Weszely és Pataki.

A mérkőzés első gólját Pataki lőtte a 11-dik percben. Osztrák részről Neumann egyenlí­tett ki a 25-dik percben. A F. T. K.-ot Schlosser rendkí­vül éles lövése juttatta a vezetéshez a 42-dik percben.

A második félidőben a F. T. K. sürü támadásai csak a 17-dik percben hoztak újabb eredményt Weisz váratlan lövése révén. A 24-dik percben Borbás szép, lapos beadásából a csatázósorba jutott Koródy lőtte a F. T. K. utolsó gólját. Három perc múlva Studnicka fölhasználva a magyar védelem túlságos előrefutását egy gyönge, inkább helyezett lövéssel megszerezte a W. A. K. második gólját. Ezután a ferencvárosiak élénk játékot kezdtek. de eredményt már nem tudtak elérni. Biró: Kiss Gyula volt.

(Budapesti Hí­rlap, 1910. szeptember 20.)

Ferencvárosi Torna Club — Wiener Athletiksport Club: 4:2. A millennáris pályán nagy számú közönség volt kiváncsi arra, hogy vajon mit tud a WAC maradék csapatja, vagy talán inkább arra, hogy minő is egy nagyobb arányú magyar győzelem? A WAC csapata még csak kielégí­tette a közönséget, ellenben a várt nagyarányú győzelem nem következett be és ez, mint azt sajnosan vagyunk kénytelenek konstatálni, a magyar csapaton múlott.

A FTC csapatában csupán a baloldal volt kifogástalan jő, ahol Schlosser és Borbás máris kiforrott formájukról adtak bizonyságot. Kivülök még csak Weinber és Fritz mutattak jó játékot, ellenben a többiek semmivel sem emelkedtek bécsi ellenfelük fölé. Sőt, gyorsaság, agilitás és ambí­ció tekintetében mögöttük maradtak.

A bécsiek közül legjobban tetszett nekünk Neumann bálösszekötő kiváló technikájával és az egyedüli öreg ágyú, Studnicka, aki valóságos lelke a csapatnak. A többi játékosban még kevés a tudás, de jó vezetés mellett nem sok idő szükséges hozzá, hogy többekből elsőrangú erő ne váljék. Mindenesetre, ha együtt marad a csapat, nem sok ideig beszélhetnek róla olyan lekicsinylőén, mint manapság.

Az első félidő képe nem nagyon mutatta, hogy a FTC sokkal jobb volna. Egy ideálisan szép goalt a bécsiek még ideálisabban egyenlí­tenek ki és Schlossernek egy fenomenális lövésére volt szükség, hogy a félidő végéig a magyarok javára billenjen a mérleg.

Helycsere után, — bár a mezőnyben jobb a FTC — a WAC nem kevésbbé veszélyes és e félidő ugyanolyan eredménynyel végződött, mint az előbbi, ami mindenesetre a fiatal bécsi fiuk állóképessége mellett bizonyí­t. Kiss Gyula volt a mérkőzés bí­rója.

(Pesti Hí­rlap, 1910. szeptember 20.)

A nemzetközi mérkőzés — mint előre látható volt — semmi különöset nem nyújtott és a gólarányt korántsem fogadhatjuk el a két csapat közötti erőviszony mértékének. FTC szemmelláthatólag lazsált, miáltal ugylátszik az ellenfél gyöngeségét akarta palástolni, azonkí­vül megengedte magának azt a tréfát, hogy Korodyt balfedezetnek állí­totta. Természetesen csapni való rossz volt. A magyar csapat a mérkőzés végén feküdt bele a játékba, ekkor is alig sikerült neki valami és ha az amúgy is gyönge WAC csapatnak történetesen nem a kapus a legrosszabb embere, a mérkőzés nagyon könnyen még gyászosabb eredménnyel végződhetett volna. A vendégek csapatában egy játékos volt, a Simmeringi SC-ból átlépett Neumann, a balösszekötő csatár, mig a jó öreg Studnickának kár volt pihenőjét megszakí­tani. Elismerjük, egy-két év alatt jó játékosokat lehet nevelni a mostani WAC csapatot alkotó gyerekekből, egyelőre azonban jobban teszik, ha otthon maradnak és folytatják mérkőzéseiket másod- és harmadrangú csapatokkal.

FTC—WAC 4:2 (2:1). Millenáris. Biró: Kiss Gy. (33 FC.)

(Nemzeti Sport, 1910. szeptember 24.)