1912.II.18. Corinthian díj-döntő, FTC – BTC 5:0
A FTK. negyedszer nyeri a Corinthiánt
A Korintián-vándordij döntő mérkőzése. A múlt év őszéről elhalasztott Korintián-serleg döntő mérkőzést vasárnap játsszák le az Üllői-uti pályán.
Corinthián-dijmérkőzések. (Üllői-ut) FTK—BTK délután 3 órakor. Biró: Szüsz (MTK).
(…) Délután egy óra tájban már az Üllői-uti FTK. pályán teljesen tisztában voltak azzal, hogy ott mérkőzni nem lehet s azért a kapukat ki sem nyitották. (…)
(Pesti Napló, 1912. február 8-13.)
Corinthián-dijmérkőzés. (Üllői-ut). FTK—BTK délután 3 órakor. Bíró: Szüsz H. (MTK).
(Pesti Napló, 1912. február 18.)
1912. február 18., 15:00, Üllői út, FTC – BTC 5:0 (3:0)
vezette: Szüsz Hugó (MTK)
nézőszám: 8 000
FTC: Ungár — Rumbold, Manglitz — Weinber, Bródy, Payer — Weisz F., Pataky, Koródy, Schlosser, Borbás dr.
BTC: Kösztler — Szendrő, Kőszeghy — Ficzere, Rauchmaul, Földi — Dobó, Takáts, Horváth J., Saly, Mészáros
Gól: Schlosser (10., 14., 25., 59.), Borbás dr. (84.)
Gyönyörű idő köszöntötte a football hiveit vasárnap reggel. Sőt talán valamivel szebb, valamivel melegebb is, mint amilyen kellett volna. A földben meghúzódó fagyott a meleg napsugár feloldotta és a pályák mind pépszerü sárba burkolóztak. Legjobb állapotban az üllői-uti pálya volt, amelyet a vezetőség a hét folyamán igen nagy áldozatokkal ugyan, de mégis rendbe hozott. Itt is tulajdonképpen a második, a FTK—BTK. mérkőzésnél volt jobb, amikor a beállott hideg kissé megkeményitette a felső kérget. (…)
(A FTK. negyedszer nyeri a Corinthiánt.)
Mint várható volt, a FTK. könnyű szerrel győzött a BTK. ellen. A zöld-fehér csapat ezzel a győzelmével immár a negyedik ízben nyeri meg a világhírű angol amatőr-csapat, a Corinthian Football Club által alapított jótékonysági serleget A FTK. játéka méltó volt az alkalom fontosságához. Tiszta, szédületes iramban keresztülvitt kombinációik, gyilkos erejű lövéseik állandóan lekötötték az érdeklődést. Ez alkalommal különösen Schlosser játéka emelkedett ki. Kitűnő napja volt a magyar reprezentatív rekordernek, úgy a mezőnyben, mint a goal előtt. Érdekes azonban megjegyezni, hogy tulajdonképpen nem azok a goalok voltak az igaziak, amelyeket megcsináltak, hanem azok a labdák, amelyek hajszálnyira süvítettek el a kapufa mellett vagy pattantak róla vissza. Az elért goalok javarésze a kapus indiszpoziciója révén született, míg a kidolgozott helyzetekből útnak indított lövésekkel a FTK.-nak nagy pechje volt.
A BTK. nagy igyekezettel játszott, de nagyon régi stílusban. Talán nem teljesen, de mégis nagyon hasonlított ahhoz a játékmodorhoz, amit annak idején „hun-avarnak“ neveztünk. A csapatnak még erősen le kell higgadnia, hogy kiforrottabb játékot produkálhasson.
1910—11. évi Corinthián-döntő. FTK—BTK 5:0 (3:0).
Körülbelül nyolcezer főnyi közönség előtt játszotta a két csapat Corinthián-döntő mérkőzését. A FTK a világjárt komplett csapatával állott ki s a mély talaj dacára, gyönyörű játékot produkált. Szüsz Hugó (MTK) bíráskodása mellet a BTK kezd s Dobó révén szép támadást vezet, de Kovács, Dobó beadott labdáját élesen a kapu mellé rúgja. Ezután a zöld-fehér csatárok kerülnek ellenfelük kapuja elé, azonban Pataky Borbás szép beadását nem tudja érvényesíteni. Egy BTK támadás után ismét a piros-fehér kapu van veszélyben. Weisz lerohan s a labdát Patakyhoz tólja, ki hibáz, mire Koródy akar lőni, de Szendrő erősen fogja. Koródy rövid dribli után magasan Schlosser mögé adja a labdát. Schlosser, bár ekkor háttal állt a kapunak, gyönyörű hátrahuzással juttatja a labdát a goalba. (10 p.) A goal után is a FTK támad s egy megítélt szabadrúgást Payer óriási erővel, hajszálnyira rug a kapu fölé. Alig rug a BTK goal-kicket, a FTK csatárok máris ismét kapujuk előtt vannak. Weisz beadását Pataky az üresen álló Schlosserhez tólja, ki körülbelül hat méterről a labdát a kapufának rúgja. Röviddel ezután esik a második goal. Borbásnak egy rosszul sikerült centerét Köszler lábbal fogja s a guruló labdára futó Schlosser a FTK második goalját lövi. (14. p.) Ettől kezdve a ferencvárosi csatársor állandóan bombázza a BTK kapuját, s a piros-fehér védelem gyakran csak korner árán tud menteni. A 25-ik percben rúgja Schlosser a lábbal védő kapus hibájából a harmadik goalt. A félidő a zöld-fehérek állandó támadásaival fejeződik be. Félidő 3:0.
A második félidő elején a BTK támad, azonban belső csatárai a két szélső beadásait sorra elhibázzák. Egyik támadásuk alkalmával Kertész I. lövése révén a BTK kornerhez jut, de a szépen rúgott kornert Ficzere méterekkel kapu fölé fejeli. A kornerrel azután befejeződnek a BTK támadások s a félidő hátralévő részén ritkán jutnak szóhoz. A második félidő 14-ik percében Weisz beadott labdáját Koródy oly élesen lövi, hogy a kapus a labdát kiejti, amit ismét Schlosser használ ki, s a negyedik goalt rúgja. A FTK csatárok ezután is sok szép lövést küldenek a kapura, de Köszler úgy látszik a negyedik goal után visszanyerte hidegvérét s mindent ment. A 39-ik percben rúgja Borbás az ötödik goalt, amely jobb helyezkedés mellett esetleg védhető lett volna. Az ötödik goal után a BTK Dobó és Mészáros révén vezet támadásokat, de a gyenge lövéseket Ungár teszi ártalmatlanná. A BTK csatárok különben több biztos goalhelyzetet szalasztanak el. A félidő végén aztán ismét a FTK támad. Borbás beadását Koródy öt méterről irtózatos erővel a felső kapufára rúgja. Néhány veszélytelen FTK támadás után véget ér a második félidő.
Biró: Szüsz Hugó (MTK).
(Pesti Napló, 1912. február 20.)
Egyet meg kell állapítani, hogy az a vas csapat, amit FTC név alatt ismernek a bámulók és irigyek, egy egész klasszissal nőtt a többi csapatok feje fölé. Okos menezsálás (lásd Malakyt) meg a jóban-rosszban kitartó publikuma olyan félelmetessé avatta ezt a csapatot, amely — mint láthattuk — nemzetközi viszonylatokban is elsőrangú, idehaza meg csak cicáznak az ellenfeleikkel.
Érdemes újból és újból megírni (ez az eset most már talán a 25-ik jubileumát üli), hogy csak az a csapat lehet igazán elsőrangú, amely állandó. Meg kell nézni az FTC embereit. Egy se fiatal gyerek. Van közöttük 30 éves és sok közeledik ahhoz a korhoz. Mások ebben az időben már babot fejtenek a feleségük szoknyája mellett, ezek meg olyan hatalmas alakok, hogy gyönyörűség rájuk nézni. Csupa tagbaszakadt, izmos legény. A futásuk gyönyörködtető, a tüdejük pompás, a helyezkedési érzékük minta, az összjátszásuk óramű pontosságú. Ezzel a 11 legénnyel szemben minden másféle csapat csak vergődik; kiadja az ereje minden porcikáját és csak azt éri el vele, hogy megkevesbiti a kapott gólok számát. És még valamit, — ami dicséretére vált vasárnap a BTC csapatának is: amig bírta, élvezetessé tette a játékot. Hogy végig nem bírta — azt ilyen ellenfelekkel szemben se csudálni, se kárhoztatni nem lehet.
Meg kell azonban azt is mondani, hogy a pályák még vasárnap is gyalázatos rossz karban voltak, ez alól a ferencvárosi versenypálya sem tett kivételt. Olyan volt, mint egy marhavásártér és bokáig dagasztották benne a fűrészporos sarat az emberek a Szövetség mindenhatóságának nagyobb dicséretére.
Corinthián. FTC — BTC 5:0
Barátságos. FTC II. — BTC II. 2:0
(Nemzeti Sport, 1912. február 25.)
Barátságos mérkőzések. FTC II.—BTC II. 2:0 (1:0). Biró Lipovecz.
(Sportvilág, 1912. február 19.)
FTC II.—BTC II. 2:0 (1:0).
(Sporthírlap, 1912. február 19.)
Horváth József, a BTC egykor oly népszerű csatára múlt vasárnap akcióba lépett a FTC ellen. Sajnos, régi formáját meg sem tudja közelíteni, pedig annak — azt hisszük — a BTC-on kívül a szövetségi kapitány is nem kevésbé örülne.
(Sportvilág, 1912. február 26.)
Hogy állanak fel az I. oszt. csapatok. (SH19120129)
BTC: Kösztler -- Kőszegi, Szendrő (Földi) -- Kertész, Rauchmaul, Ficzere -- Máhr (Dobó), Takács, Saly, Kovács, Mészáros. Tartalékok: Pótcz, Bayer.