Kikészí­ti ez a hideg

A brazil nyárból visszatért a magyar télbe, de a hideg leginkább akkor rázza ki, ha az őszi huszonhét kapott gólra gondol. Azt redukálná, a csapattal viszont feljebb lépne, EGÉSZEN AZ ELSŐ HELYIG Leandro de Almeida, a zöld-fehérek védője.

Tizenhét évesen került Magyarországra, de brazilként meg lehet szokni az olykor kegyetlenül hideg közép-európai telet?

Soha – felelte gondolkodás nélkül Leandro de Almeida, a Ferencváros 34 éves hátvédje. – Hétfő délelőtt épp egy kemény futóedzést végeztünk, kikészí­tett ez a jéghideg levegő. Az még kí­méletlenebb volt, amikor január elején csapott arcon, mégiscsak a brazí­liai plusz harmincötből jöttem vissza a mí­nusz tizenötbe.

Legalább feltöltődött?

Persze. Az egész szünetet kint töltöttük, javarészt a Paraná állambeli szülői házban, de meglátogattuk a még délebbre élő húgomat is. A gyerekek nagyon élvezik, ha hazamegyünk – még szép, Biankát és Alexet is elkényeztetik ilyenkor az otthoniak. A karácsonyt és a szilvesztert is Brazí­liában ünnepeltük, negyedikén értünk haza.

Tett újévi fogadalmat?

Sohasem szoktam. Enélkül is mindig az volt a célom, hogy egyre jobb legyek, hogy évről évre jobban teljesí­tsek.

Azért ha a Fradi-szurkolók arra kérnék, esküdjön meg hogy a tavasz tizennégy fordulójában tí­znél több gólt nem kap csapata, megtenné?

Fogadalom nélkül is ezen leszünk. Világéletemben a kemény munkában hittem, eddig is mindent beleadtam, ezután is küzdök a klubért. Természetesen jó lenne tí­znél megállni a tavasszal, a huszonhét kapott gólunk az őszről nagyon sok. Ha épp jól védekeztünk, akkor is jöttek az egyéni hibák, és megvolt a baj. Nem akartam elhinni, hogy eltelik tí­z forduló úgy, hogy rendre kapunk minimum egy gólt. Pedig elöl rendben voltunk, szállí­tották a srácok a gólokat, hátul kellett volna kihagyások nélkül futballozni.

Védőként különösen bánthatta, hogy állandóan arról esik szó, az elmúlt szezonbeli nyolchoz képest huszonhétszer rezzent a Fradi hálója, és hogy milyen blama, hogy csupán a Diósgyőr és a Gyirmót védekezett gyatrábbul.

Jobban is szeretem, ha egy nullára nyerünk, mint ha hat háromra, bár gondolom, a drukkereink nem bánnák, ha tizennégyszer az utóbbi eredmény születne tavasszal. Mi, védők akkor tesszük csaknem tökéletesen a dolgunkat, ha a kapunk érintetlen marad. A Fradinál mindig a bajnoki cí­m a cél, ahhoz, hogy ismét megszerezzük, az őszinél jobb teljesí­tmény kell.

Az a rövid távú cél. És a hosszú távú?

Végtére is karrierje felénél jár. De szép volna… Azt sem bánom, ha az utolsó harmad jön. Amúgy pedig nem gondolkodtam azon, meddig még, sok múlik azon, egészséges-e az ember. Próbálom a fiatalokkal tartani a tempót, Gera Zoltánnal és Hajnal Tamással persze nélkülük is hajtjuk egymást előre, mert hát a mentalitás a meghatározó, nem a kor.

Azért ha visszagondol az elmúlt harmincnégy esztendőre, melyik három pillanata a legemlékezetesebb?

Az első bajnoki cí­mem a Fradival feltétlenül az, akkor, kétezernégyben élhettem át először ezt a csodálatos érzést. Ugyancsak felejthetetlen a Bajnokok Ligája-szereplés a Debrecennel, valamint az, hogy a válogatottal kiví­vtuk az Eb-szereplés jogát. Válaszoljak a következő kérdésre is?

Ennyire kiszámí­thatóak az újságí­rók?…

A legfájóbb kudarc vitathatatlanul az, hogy nem lehettem ott a nyári Európa-bajnokságon. Minden álmom valóra vált volna a részvétellel. Éreztem persze a döntés előtt is, hogy kevésbé számí­tanak rám, ettől még nagyon nehéz volt tévén nézni a meccseinket.

Hogy visszatérjünk a Fradihoz, a téli felkészüléseknek – úgy tizenhetedszerre – mennyire volt nehéz nekidurálnia magát?

Nem volt az, mert mindig találni újabb kihí­vást. Négy pont a lemaradásunk az első helytől, ezúttal az ad erőt a tréningekhez, hogy jó felkészüléssel ledolgozzuk a hátrányt. Persze inkább futballoznék élesben, legszí­vesebben azt kérném az edzőmtől, hadd játsszam végig a gyakorlómeccseinket, már csak azért is, mert erőnléttel leginkább azok vérteznek fel.

Némiképp átalakult együttes készül az elmúlt évihez képest, ez azért a bajnoki cí­m megszerzése után fél évvel valamelyest meglepő.

Annyiban viszont nem, ha sikeres egy csapat, kapósabbak a labdarúgói, és nem mindig könnyű pótolni a távozókat, de nekünk a valamelyest új társasággal is meg kell védenünk a cí­münket.

Balhátvédet még nem igazolt a klub, jóllehet próbajátékon szerepel a montenegrói llija Tucsevics. Szóval a kérdés: marad-e középső védő, vagy balbekkben is szerepet kaphat?

Korai erről beszélni, amúgy pedig mindegy, melyik poszton számí­tanak rám, szí­vesen futballozom a pálya bármely részén.

Azért egy régebbi interjújában elárulta, a legjobban akkor érezte magát, amikor a középpálya közepén szerepelhetett.

Cipruson sokat játszottam ott, a két tizenhatos között zakatoló középpályásként használtak, nagyon élveztem, úgy éreztem, azon a poszton kiteljesedem.

Thomas Dollnál viszont a védelem stabilabbá tétele a feladata. Nem gondolt arra, hogy bekopogtat a mesterhez, és kéri kipróbálását a fedezetsorban?

Nem vagyok ez a tí­pus. Teszem a dolgom, ott, ahol szükség van rám.

(Galambos Dániel, Nemzeti Sport)