Borsos Miklós
Tősgyökeres fradista. Tíz esztendős korában ment le először az Üllői úti sporttelepre, ott nőtt, cseperedett ifjúsági, majd felnőtt gólerős, jól cselező csatárrá.
Ragadt hozzá a labda és nagy biztonsággal maradt a birtokában, megtévesztő mozdulatai után is. Szinte úgy tűnt, hogy nem is okozhat számára nehézséget, hogy bárkit kicselezzen. Ráadásul hatalmas erővel, pontosan tudott lőni. Erről tanúskodik 58 gólja is.
A leggólerősebb meccse a korszak egyik nagy rangadója volt. 1955. júniusában a Népstadionban rendezték a Honvéd – Kinizsi rangadót. A Honvéd már 3-0-ra, majd 4-1 -re is vezetett. A második játékrészben azonban – elsősorban Borsos nagyszerű játékának, és Gulyás bravúros védéseinek következtében fordult a kocka, a lelkes Kinizsi kiegyenlített. Persze, hogy élete nagy meccseként emlegette ezt a találkozót az akkor 20 éves csatár kedvenc.
Azután jöttek újabb csatár kedvencek … és mások kaptak helyet a csapatban. Borsos az ausztrál túrán még elért két mesterhármast, és két négygólos meccse is volt. Ekkor elbúcsúzott a zöld-fehérektől s a Fáy utcába költözött.
Két esztendeig játszott a Vasasban, majd onnan is továbbvezetett az útja, a Rába partjára, Győrbe. A Rába együttesénél két évet töltött, aztán egy hosszabb kényszerpihenő következett. A búcsú az Egyetértésnél következett. Egy szép napon bejelentette edzőjének, hogy végleg abbahagyja az aktív játékot.
Később azonban ismét ferencvárosi mezben pompázott, a Fradi öregfiúkban.
(Várkonyi Sándor és Nagy Béla írásainak felhasználásával)
3 hozzászólás a(z) Borsos Miklós bejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
A híres ausztráliai túrán a 17 mérkőzés 22 félidejében szerepelt és 21 góllal a góllövőlista élén végzett! 2. Szigeti Ferenc 20 gól/17 félidő, 3. Friedmanszky Zoltán 12 gól/19 félidő! Micsoda csatárok!!!
Megdöbbentő, hogy milyen fiatalon halt meg Ő is … Isten nyugtassa … Szegény … a nevét hallottam, olvastam, de ahogy YSE írta vagy 4 éve, előtte is, után is oly klasszisok gyártották a gólokat, hogy kicsit háttérbe szorult az emlékekben is … a statisztikák és a leírások alapján jó lenne most egy ilyen klasszis csatár a magyar válogatottban/nak … időnként túl sok, időnként (már vagy 30 éve …) túl kevés klasszisunk születik … vagy inkább “képződik” …
Az az igazság, hogy szegény Borsos sohasem volt igazán népszerű a szurkolók között. Persze, mert amikor én elkezdtem meccsre járni, még Kocsis és Deák volt a mérce… Utána meg hamarosan jött Friedmanszky majd Albert. így az sem okozott komoly felzúdulást, amikor 1959-ben eligazolt a Vasasba. Csak utólag tudjuk értékelni, hogy valójában milyen játékos volt.