Domonkos László
Hosszú évekig a BTC-ben, majd az MTK-ban (1904-13: 102 bajnoki; egy-egy bajnok- és kupagyőztes csapat tagja) védett, ahonnan válogatott is volt.
Domonkos volt a magyar labdarúgás első nemzetközi szintet elérő kapusa. Mozgása az akrobaták, labdabiztonsága pedig a zsonglőrök ügyességével vetekedett. Bátorsága a vakmerőség határát súrolta. Az angol kapusok mintája nyomán hazánkban új iskolát teremtett. Már nem öklözésre és lábbal való védésre törekedett, hanem lehetőleg megfogta a labdát. Ha kellett vetődéssel hárított (előtte Holics kivételével nem nagyon vetődtek a kapuvédők). Kontinensünk legjobb kapuvédői között tartották számon. Mindössze 24 éves koráig volt válogatott, ennek oka Zsák Károly megjelenésében keresendő. A válogatottban két büntetőt is hárított.
Az 1907/08 évi bajnokság legjobb játékosának választották. A jeles hálóőr azonban nem csak brilliáns védéseiről volt híres, hanem a nem túl sportszerű életmódjáról is. Társaitól a “Jajczay” gúnynevet kapta, mert minden szabadidejét a Kerepesi út – Festetics utca sarkán lévő pincehelyiségben töltötte…
Pályafutásának csúcsa után, 1914-ben igazolt az FTC-hez. Bemutatkozása volt csapata ellen rosszul sikerült, nem tudott megállapodni zöld-fehér színekben.
A világháborús években halálhírét keltették. 1915 végén több újság – még a bécsi is – nekrológot jelentetett meg. Néhány nap múlva jött a cáfolat:
„Kedves szerkesztő úr! Amely szerint én a fronton hősi halált haltam volna, nem felel meg a valóságnak. Élek, és a legjobb egészségnek örvendek. Tisztelője: Domonkos László”
A harctéren golyót kapott a lábába, s a legendás kapus megrokkant. Negyvenegy évvel később, 1956-ban hunyt el.
(Antal Zoltán, Hoffer József, Nagy Béla és Hoppe László írásainak valamint az MTK kiadványainak felhasználásával)
Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
A hôskorunk mindig is bizonyìtja, hogy az MTK és mí s csapatok nélkül Mink Sem lennénk azok, akik vagyunk.
Szép ìrí s.
Tùl sokat bizonyí ra nem tudunk erròl a férfirôl.
Olykor egy kis gyengeség “nem tùl sportszerû életmòd” is elég ahhoz, hogy emberként férkôzzön közelebb hozzí nk.
Azok a hôskorbòl pedig visszamaradt fényképek (ez példí ul nagyon jòl sikerült) mindig felidézik szí momra az ember mulandòsí gí t.
A “Kerepesi út – Festetics utca sarkán lévő pincehelyiség” mí r talí n le van bontva, vagy mí s í ll a helyén.
Az FTC még megvan.
Az örökrangadò is.