Igor Nicsenko: 50
Szovjet, majd ukrán élvonalbeli csapatok után került Magyarországra. 1995 nyarán igazolta le a Stadler gárdája. Hamar igazolta, hogy jó választás volt, hiszen az akasztói gárdában sorra rugdosta a gólokat, majdnem egygólos átlagot tudott felmutatni az élvonalban.
Ez is illetve Stadler József zöld-fehér szimpátiája is kellett ahhoz, hogy a csatár a főváros IX. kerületébe szerződjön 1996 telén.
A Fradiban is igazolta, hogy mestere a góllövésnek. A bajnokcsapatban 10 gólt (háromszor duplázni is tudott: Békéscsaba, Győri ETO, PMFC) szerzett, 14 tavaszi találkozón. A szezont az NB I-es góllövőlistájának élén zárta, ezzel az FTC utolsó gólkirályának mondhatja magát.
A következő idényben 24 bajnoki találkozón 15 gólt szerzett. Ismét három NB I-es találkozón ért el két gólt: (Kispest, Újpest, ZTE).
Az 1996-os esztendő rendkívül jól sikerült légiósunk számára: 21 gólt lőtt 25 bajnoki meccsen, ami meccsenként majd’ egy biztos zöld-fehér gólt jelentett. Ugyanezen év őszén szerezte egyetlen mesterhármasát is egy Csepel (a századik Ferencváros – Csepel bajnokin is a kapuba talált) elleni Magyar Kupa összecsapáson.
A következő edzőváltással Nicsenko góljai is elmaradtak: Az ezüstérmes gárdában 28 meccsen csak 7 gólt lőtt. A szezon végén Dunaújvárosba, Varga Zoltán csapatába igazolt. A Duna partján később újabb bajnoki címet gyűjtött be, majd Győrbe tette át székhelyét, ami pályafutásának utolsó állomása volt.
A magyar első osztályban több, mint 250-szer lépett pályára, közel 100 gólt szerzett.
Nicsenko duplák a Kispest, majd az Újpest ellen:
Isten éltessen sokáig Igor!
Nem lekicsinyítve Kuntics érdemeit,de szerintem Ő volt az utóbbi 20év legjobb külföldi csatára a Fradiban.