Hetedhat országon keresztül (7.)

dr. Lakat Károly

Magyaros Játék San Joséban

A cali-i mérkőzés fordulópontot jelentett portyánk műsorában: egyrészt befejeződött dél-amerikai kirándulásunk veretlenül, amit kevés európai csapat mondhat el magáról, másrészt nagy megnyugvást keltett mindannyiunkban, hogy e portya következő állomásai már mind közelebb hoznak bennünket az otthonhoz …

Miután szokatlan módon már csaknem 1 teljes hete tudtuk, hogy a legközelebbi állomás Közép-Amerika operett-állama, Salvador lesz, mindenki nyugodtan nézett a ragyogó időben kezdődő légi út elé.

Néhány percig

csodálatos élményben van részünk: a levegőből egyidőben látjuk a két hatalmas Óceánt, majd légi-moszkí­tónk landol PANAMA repülőterén.

Itt tudjuk meg, hogy mégsem Salvadorba megyünk, hanem Costa Ricába. A kérdéseinkre adott zűrzavaros válaszok nem elégí­tenek ki bennünket, de csakhamar megtudjuk az igazi okot: nem kaptunk beutazási engedélyt!

De miért? Játszott ott már a Dukla, a szovjet és a csehszlovák válogatott, miért éppen a magyarokkal “szórakoznak”? Ki érti ezt? Lassan tisztázódik a helyzet: 2 héttel ezelőtt Kuba csapata játszott ott olimpiai selejtező-mérkőzést és a salvadoriak politikai tüntetést rendeztek Kuba mellett. Nem akarták, hogy vendégszereplésünkkor hasonló eset ismétlődjék meg.

Minden kárban van haszon! így egy estét, és egy reggelt eltöltöttünk Panama Cityben is.

Kellemetlenül meleg, párás tropikus levegő, elfogadható hotel fogad bennünket. Rendkí­vül „vegyes” nép, néger, mulatt, kí­nai, indián, fehér. Lyukas ing, laza szövésű fejrevaló — panama ing, panama kalap …

A szállóban a portya leggyengébb vacsorája, az adagok felére csökkentve — panama vacsora.

A reggel viszont vigasztaló: a tranzitban fényes áruházak, “kikötői” forgalom, a ZONE du CANAL (csatorna övezet) területén olcsón, vámmentesen lehet vásárolni. Egy turistának “ez is” fontos dolog!

Már a beszállásnál érezhető, hogy mindenki “helyezkedik”. Érezzük: rendkí­vüli látványban lesz részünk. Ebben nem is csalódunk!

A század elején

történő botrányos csatorna épí­tkezésről még a késői utókor is emlékezni fog: a megvesztegetés, a pénz hűtlen kezelése, a nagy tételű sikkasztás fogalmát, azóta is panamázásnak nevezik. A magasból is jól látható ezüst csí­k derékban vágja ketté az országot, a csaknem függőleges sziklafalak között 3 zsilip emeli fel a hatalmas hajókolosszusokat 29 méter magasba! A csatorna közepén kiszélesedik, a világ egyik legnagyobb mesterséges taván, a GATUN-tavon halad keresztül. Mint szalagon két csomó olyannak tűnik a két óceáni bejáró: PANAMA-CITY és COLON.

Vulkánsorok övezte légi úton következik utunk újabb állomása, Costa Rica fővárosa, San Jose.

Rendkí­vül szí­vélyes fogadtatás, egy pohárka GUARO-val, ami nem más, mint cukornád pálinka, mindenütt vadon nőtt GUARIA MORADA, lila, fehér, vörös szí­nekben pompázó orchidea: COSTA RICA első látásra “igazolja” nevét, GAZDAG PART! Kellemes éghajlat, dús növényzet, jelképesen igaz a mondás: ha itt letűznek egy sétabotot, még az is kivirágzik…

San José is szép.

Kedves az utcai karácsonyi vásár, a fényes üzletek sora: ez a “legeurópaibb” hely, ahol eddig jártunk. Látszik, hogy ebben az országban sok az iskola, van egyetem, kevés az analfabéta és a munkaidő csak 8 óra …

No és, elvégre fiatalemberek vagyunk (kegyes csalással én is!?) rendkí­vül szépek a nők: hajuk ápolt, kedves, mosolygós arcok, választékos ruházat. Talán hozzájárul ehhez az is, hogy immár a harmadik hete vagyunk távol? …

Nem kell félni, nem jön a “szokásos” városkép teljes leí­rása, csupán egy épületről emlékezem meg. Magyarok összejövetele, töltött káposzta, szürkebarát, tulipános hangulat és gyalogséta haza.

Te jó Isten, mi eltévedtünk! — azt hiszem rémképeket látok: a Nemzeti Szí­nház épülete előtt megyünk el. Szakasztottan ugyanaz a kedves épület, de ez — megvan! Egy kis nosztalgiával nézegetem előbb a “jól ismert” épületet, majd futó pillantás a szí­nlapra: a LA VIOLETTA megy, a karmester — magyar …

Kellemes este, kitűnő pálya,

halvány gyertyafényes világí­tás, itteni Dózsa, lila-fehér, nagy „S” betűvel, “SAPRISSA”. Megszokott helyezés: tavalyi bajnok, idei második, öt évvel ezelőtt Puskás öcsi 3 góljával a Real Madrid 3:1-re győzött, 1 héttel ezelőtt a csehekkel 0:0 az eredmény. Nagy a felhajtás, nagyobb a tét: a dél-amerikai veretlenségünk közép-amerikai megtépázása! Ünneplés, ezúttal minket is “bevonnak”, kupa, zászló és edzőcsere (ez a vesztes meccs után!).

SAPRISSA egyébként élő személy, jelenleg 64 éves, hí­res játékos volt, most ő az elnök. Ilyen is van!…

Magyaros játékkal kezdünk: már az első 10 percben 4 holtbiztos gólhelyzetet kihagyunk , ez a — Pató Pál — taktika. Később az ellenfél megembereli magát, fergetegesen támad, és kap két gólt.

Félidő:

— Mondjátok, nem lenne, jobb minél előbb eldönteni a mérkőzést? Nem lenne idegeskedés, kapkodás — mondom én.
— Karcsi bácsi miatt csináljuk, hogy ne üljön olyan nyugodtan a kispadon— mondja Novák.

Hogy izgalmamat fokozzák, még le sem ülök máris 2:1!

— Tudtam! Tudtam! Megérdemlitek! Bár kapnátok ki, én örülnék a legjobban! — mondom én.

Ezzel szemben a „szemtelen kölyök” nem berúgja a harmadik gólt is, olvashatom a táblán: FAZEKAS (3). (Kellett ezt a gyereket magammal hoznom?!)

Mérkőzés vége, mindenki örül: az ellenfél, hogy csak hármat kapott, Fazekas, hogy hármat rúgott, a fiúk meg, hogy engem „bosszanthattak”.

Lakat Károly
(Folytatjuk.)