lalolib
Feljegyzések a fotelból – Kötelező helyett szenvedés
Már a hét elején, amikor még a Győr elleni diadal mámorában éltünk eszembe jutott 2009 augusztusa. Nem az akkori nyár sugárzó fénysugarait szerettem volna átemelni 2015 márciusának komorságába, bár egyre jobban unom a nap nélküli telet és egyre jobban megértem a dánokat, miért is lesznek depressziósak a közel hat hónapos napfény nélküliség miatt. Nekünk persze nagyon jól jött a múlt szombati siker (kivételesen még a nap is ragyogott az égen!), fürdőztünk is rendesen a remek játék fényében, de kedd magasságában valahogy eszembe jutott a visszatérésünk évének nyíregyházi “kalandja”. Visszanéztem az akkori foteles jegyzetemet (Az expressz kisiklott), mely nem sugárzott túlságos jókedvet, de megpróbált túllépni a kínos vereségen. Akkor még élt bennünk a bizonyítási vágy, a jogtalan három éves büntetésünk után, a ZTE ellen aratott fényes győzelem újra kinyitotta a remény kapuját. Kevesen gondolták, hogy rá egy hétre, Nyíregyházán egy gyors mozdulattal becsapják az ajtót az orrunk előtt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Ez jó mulatság, férfimunka volt!
Vártam a Győr elleni rangadót. Nem csak azért, mert ebben az évben először léphettem be a III. Szentély “szkenner-védett” kapuján. Kíváncsi voltam az újra vetett fűre, arra, hogy vajon mennyien gondoljuk úgy, hogy a szombat délutánunkat a Fradinak szenteljük és főleg arra, hogy vajon a felkészülési mérkőzések győzelmi sorozata mennyit is ér egy erős ellenféllel szemben. No meg arra, hogy a Hajnal-Ramirez-Varga trióval mennyivel lettünk erősebbek, hogy velük milyen hadrendet választ a Mester. A Dunaújváros és a Csákvár nem volt igazi felmérő még akkor sem, ha az előbbi otthonában szenvedtünk egy kicsit, bár a győzelmünk egy pillanatig sem forgott veszélyben. A Győri ETO mégis csak más, még akkor is, ha nincs velük a Mágus és Horváth Edét is lecserélték egy négykarikás autómárkára és Póczik, Burcsa, Hajszán és Szentes helyett már légiósok próbálják újra felidézni a régi szép időket. Sajnos már nálunk sem a Pusztai, Szabó, Nyilasi, Máté csatársor rohamozza az ellenfél kapuját és ha már “véletlenül” ez a négyes jutott az eszembe, akkor természetesen minden Fradistának 1974. szeptember 25-e ugrik be (vajon miért is?), amikor az Üllői út eredményjelzőtáblája majdnem kiakadt, oly sokszor kellett Szabó Feri nevét egymás után leírnia (pontosan ötször!). Nem akarok igazságtalan lenni, a győrieknek is számos szép emlékük van az Üllői útról, gondoljunk csak csak 80-as évek elejére, amikor két alkalommal éppenséggel nálunk harcolták ki a bajnoki címüket. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Három pont, plusz hiányérzet
Egy héttel ezelőtt, amikor az I. Novák Dezső Utánpótlás Emléktorna gálamérkőzésén bevonultak a csapatok az öröm mellett a szívem is elszorult egy kicsit. Bár a mérkőzésen nem léptek pályára, de a három “doktorandusz” jelenléte, az a tény, hogy felhúzták a mezt és kivonultak a többi “öreggel” – ezzel is tisztelegve a volt játékostárs emléke előtt – a tapsvihar mellett a legtöbb Fradi szurkoló szívét kérdések halmaza kezdte dobogtatni. Fenyvesi Máté, Géczi István, Juhász István – nem csak legendák, nem csak doktorok, nem csak VVK győztesek és bajnokok, hanem egy olyan Ferencvárosról “mesélnek”, amikor a 3E nemcsak szimbólum volt, hanem maga az élet. Azt minden Fradi szurkoló tudja, hogy idén, június 23-án, 50 éves lesz a Ferencvárosi labdarúgás történelmének legszebb, legértékesebb serlege. A VVK döntőn Fenyvesi Máté szerezte (a 74. percben fejelte) a gólt, Géczi István a kaput zárta le, Juhász István a középpályán úgy száguldozott mint egy Forma-1-es autó. Tapolcán Őket látva a kezdőkörben óhatatlanul kérdések özöne öntött el. Vajon leszünk még Európa tetején, vajon mikor leszünk bajnokok, mikor nyerünk magyar kupát, mikor lesznek olyan játékosaink akik bekerülnek a legtöbb mérkőzést játszók “galaktikusok” közé? Vajon mit hoz nekünk 2015 tavasza? Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Bizalom nélkül nehéz
Nála nem a kor számít
Tökéletes erőállapotban van Hajnal Tamás, akinek a balul sikerült év sem vette el a kedvét a futballtól, és alig várja, hogy Gera Zoltánhoz passzolhasson
Eleget főzték már!
Dühös az ígérgetőkre Szokolai László, akinek bérlete van az Üllői útra, dobogóra várja a Fradit, hisz a válogatottban, és dolgozna az NB III-ban is, ha nem hülyítenék
Egyetlen út járható
Kubatov nem alkuszik
Advent negyedik gyertyalángja – 114 év ragyogása
A karácsony előtti utolsó vasárnap egy nagy lepelbe öltözött angyal jelenik meg az égbolton, és járja be az egész Földet. Kezében lantot tart, azt pengeti, és közben szépen énekel hozzá. De ahhoz, hogy meghallhassuk, szívünk tiszta kell, hogy legyen, és jól kell figyelnünk. Advent negyedik vasárnapjával magunk mögött hagyjuk a várakozás idejét, véget ér a karácsonyt megelőző készülődési időszak. A küszöbön álló karácsony előtt számba vehetjük a megtett utat, és talán lehetőségünk van kijavítani a készülődés folyamán előfordult mulasztásainkat, vagy tanulni azokból. Advent negyedik vasárnapja már közvetlen felkészülés a szent estére, a szeretet ünnepére. Ne engedjünk a gondok csábításának, ne engedjük, hogy a bizonytalanság bármit is elraboljon a karácsony melegségéből, a szeretetből, a jövőnk iránti reményből. Mert bár nem úgy zárult 2014 ősze ahogy szerettük volna és sokunk számára keserű pirulaként hatott a tábor és a klub közötti nézeteltérés , de tudjuk, túl kell lépnünk a nehézségeken, mert nélküle oly távolra kerülnek az álmaink, hogy azokért már nem lesz értelme harcolni. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Advent harmadik gyertyalángja – Akarat, érzelem, gondolat
Advent harmadik vasárnapján, örömvasárnapon egy fehér ragyogó angyal jön le a földre, jobb kezében egy fénysugarat tart, amelynek csodálatos ereje van. Odamegy mindenkihez, akinek tiszta szeretet lakik a szívében, s megérinti fénysugarával. Azután a fény ragyogni kezd az emberek szemében, s elér a kezükhöz, lábukhoz és egész testükhöz. így még az, aki a legszegényebb, legszerencsétlenebb az emberek között, az is átalakul, s megszállja a béke, a tiszta szeretet és a boldogság érzése. Adventi gyertyák színei az örömöt a szeretetet, és a boldogságot szimbolizálja. Ezen a vasárnapon már előre lehet örülni karácsony eljövetelének. A gyertyagyújtás után ne csak azon gondolkodjunk el, mi okoz nekünk örömet, és minek örülnénk karácsonykor, hanem azon is, hogy mi mit tehetünk mások öröméért.
Advent második gyertyalángja – Öröm és bánat
Ezen a napon érkezik meg a második angyal, kezében adományokkal. Érkezéséért, hogy ne tévedjen el, gyújtjuk meg a második gyertyát. Az angyal célja, hogy megtöltse a nap sugaraiból készült serleget. Ezért körbejárja a Földet, minden házba bekopog, mert valami egyedi és különleges dolgot keres. Ez pedig a tiszta szeretet az emberi szívben. Ezt a szeretetet gyűjti össze a napsugár serlegébe és viszi fel az égiekhez. Oda viszi, ahol már nagyon várnak rá: az égiek az összegyűjtött szeretetből fényt készítenek a csillagok számára. Ezzel világítanak egy évig és ha felnézel az égre, akkor ezért láthatod a szeretet csillagokat. A második angyal, aki ma szállt le hozzánk minden bizonnyal örömmel az arcán nézett körül az új stadionunk felett. Látta a gyönyörűen megvilágított arénát, az impozáns lelátót, a bejárat előtt az emlékezés szobrait és talán még a múzeumba is bekukkantott. Winston Churchil mondta, hogy ha “minél messzebbre nézel hátra, annál messzebbre látsz előre.” Egy kattintás ide a folytatáshoz....
