lalolib
Kalandozás a zöld-fehér időgépen: június 16.
Most teljesülhet a titkos vágyam és beleülhetek G.H. Wells időgépébe. Könnyebb dolgom is van mint Alexander Hartdegennek, nekem nem arra kell használnom az időgépet, hogy meg nem történtté tegyek egy tragédiába fulladt randevút. Befuccsolt randiból úgyis volt néhány, de szerencsére egy sem végződött olyan szerencsétlenül mint Alexander és Emma kapcsolata, így nincs is szükségem arra, hogy azért utazgassak az időben, hogy megváltoztassam a múltat. Bár így belegondolva lenne néhány esemény a Ferencváros több mint száz éves története során amit szívesen átírnék és újrajátszatnám, de mivel olvastam Wells regényét, így jól ismerem a zseniális író üzenetét, mely szerint a múltunkat csak újra lehet élni, de megváltoztatni már sajnos nem lehet. Ráadásul a mai nap annyi különlegességet és csemegét tartogat a Fradit szeretők számára, hogy nyugodtan átadhatjuk magunkat az emlékezés örömének, mert ha végigutazzuk szerkesztőtársam által összeállított mai napi naptárunk eseményein, páratlan élményekben lehet részünk. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2011/12 – Fényévekre a harmadik csillagtól
Bár tisztában voltunk azzal, hogy a 2010/11-es bajnokságban elért harmadik helyünk annak is volt köszönhető, hogy az ellenfeleink mindent elkövettek, hogy dobogós helyen végezzünk (akkor és annyiszor kaptak ki ahányszor csak nekünk kellett), mégis optimistán és reménykedve vártuk a 2011/12-es évadot. Ehhez nagyban hozzásegített Dragóner búcsúmérkőzése a Pápa ellen, a közel teltház, a fölényes győzelem és természetesen Dragó búcsúgólja, mely után könnyes szemekkel borultunk egymás nyakába a lelátón. Néhány pillanatra újra felcsillant az igazi Fradizmus, újra egy nagy családban éreztük magunkat. Ezt még az sem tudta beárnyékolni, hogy a bajnokság során két olyan vereséget is szenvedtünk (Újpest 0:6, Videoton 0:5), mely majdnem kikezdte töretlennek hitt rajongásunkat. Volt mibe kapaszkodni, volt miben hinni, hiszen ott álltunk Európa kapujában. Akkor úgy éreztem én is, hogy ezzel zárult le végleg a száműzetésünk és ezzel üzentünk a világnak, hogy igenis még létezünk, még együtt a Fradi család és legyen bármilyen hatalom és szándék, a Ferencváros örök. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Orosz Pál: Kell egy új csapat
Mint arról többször is beszámoltunk, nagy átalakulás előtt áll a Ferencváros futballcsapata. Orosz Pál, az FTC Zrt. vezérigazgatója nyilatkozott lapunknak a klub közeljövőjéről, a változásokról.
„Folyamatosan tárgyalunk, ahogy az ilyenkor lenni szokott” – mondta Orosz Pál, az FTC vezérigazgatója.
Aztán gyorsan kiderült, nemcsak játékosokkal, menedzserekkel – időnként italforgalmazó cégekkel is. Miután a kereskedelmi jogok visszakerültek a klubhoz, hamarosan ismét lesz Fradi-whiskey és Fradi-sör is, előbbit egy skót céggel közösen tervezi piacra dobni a klub.
A szomjas szurkolóknak ez is nagyszerű hír, de a két bajnokság között az a legizgalmasabb kérdés, ki megy, ki marad és ki érkezik. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Lisztes Krisztián: Minden rosszban van valami jó
Csalódott?
- Hetek óta tudtam, hogy nem számítanak rám, így nem ért váratlanul a döntés -mondta Lisztes Krisztián, aki 1993 őszén mutatkozott be az FTC csapatában. Hivatalosan szerdán tudtam meg.
Mire gondolt, amikor meghallotta?
- Felkészültem rá. Nem könnyű, sőt nagyon nehéz elköszönni a Ferencvárostól, de nincs mit tenni, és normálisan váltunk el egymástól. Minden rosszban van valami jó… Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Történelmi rekord: 14!
Egy héttel ezelőtt, a Siófok elleni vereség után még meg volt az a lehetőségem, hogy egy matematikai egyenlettel „szórakoztassam” magam. Még „örülhettem” is, hiszen a jegyzetem után több média is átvette a csúcsbeállítás tényét, bár ennek nem nagyon tudtam örülni. A mai, Paks elleni újabb – sorozatban a harmadik – vereség után meg azzal a nem éppen boldogító hírrel kell kezdenem a 2011/12-es bajnoki évad utolsó fotelszurkolós jegyzetét, hogy történelmi rekordot döntött meg a Ferencváros. Dicsőségektől és diadaloktól hangos történelmünk több, mint száz éve alatt ebben az évadban sikerült azt a negatív rekordot elérnünk, hogy a bajnokság során tizennégy vereséget szenvedtünk el. A rekordokat általában szeretjük, de erről most szívesen lemondtuk volna. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Kalandozás a záró fordulók emlékei között
Az elmúlt években megszokhattuk, hogy számunkra az utolsó bajnoki forduló már nem tartogat semmilyen izgalmat. Pedig ez nem mindig volt így. A XXI. század első éveiben az utolsó fordulókra a „kérdezze meg orvosát vagy gyógyszerészét” szlogen volt jellemző, hiszen olyan izgalmakat tartogatott számunkra a záró forduló, hogy azokat komolyabb idegi megpróbáltatásokkal jártak. Gondoljunk csak 2001. június 23-ra, amikor Debrecenben győznünk kellett ahhoz, hogy megszerezzük a 27. bajnoki címünket. A Csank János által dirigált csapat Hrutka zseniális fejesgóljával és Gyepesnek a hosszabbítás utolsó percében szerzett találatával hozta is a mérkőzést. Hasonlóan 2001-hez, 2004. május 27-én is az utolsó forduló döntött, és újra a Debrecen próbálta az útját állni a 28. bajnoki címünknek. Azon a varázslatos és drámai estén nem csak a győzelem kellett a végső sikerhez, hanem az is, hogy az ősi ellenfél ne tudjon győzni az MTK ellen. Mindkettő összejött, amit egy önfeledt és azóta is várt fieszta követett. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Csúcsbeállítás, negatív előjellel
1952+1985+2012=13. Mielőtt még bárki azonnal visszazavarna az általános iskola első osztályába, szomorúan kell közölnöm, hogy a fenti egyenleg nem a számolási képességemet prezentálja és nem is a legújabb matematikai felfedés eredménye, hanem a Ferencvárosi labdarúgás bajnoki szereplésének negatív eredményét mutatja. Eddig összesen három alkalommal fordult elő az a „szörnyűség”, hogy egy bajnoki szezonban 13 vereséget mérjenek ránk. Az 1952-es szereplésünket még fel is tudom menteni, hiszen az akkori rendszer mindent elkövetett annak érdekében, hogy eltörölje a Ferencvárost a Föld színéről. Az 1984/85-ös majdnem kiesésünkről eddig azt gondoltam, hogy annál mélyebbre már soha nem fog kerülni a Ferencváros. Tévedtem, mert a 2011/12-es szezonban sikerült, sőt ha az utolsó fordulóban Pakson egy újabb zakó kerül a statisztikába, akkor már egyedül fog ülni a negatív trónuson az idei bajnoki idény. Ez meg mindent elmond arról, amit most érzek a Siófok elleni vereség után. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – „Eltiltások, sérülések és egyéb okok”
Elég rossz előjelekkel készültem a derbire. Péntek egy elátkozott nap volt, tele olyan eseménnyel melyek eléggé magasra tornászták az ingerküszöbömet. Ne tessék semmi rosszra gondolni, főleg nem Détári Lajos szerződéshosszabbítására, mert annak a bejelentése nem járt semmilyen romboló hatással. Egy hónapja még örültem volna neki, ma tudomásul veszem. A gondot apró kis előre be ne tervezett „rosszaságok” okozták, melyeken egy szürke hétköznap közönyösen túllépek, de egy nappal a derbi előtt elég nehezen viseltem. A csúcspontot az ebéd jelentette, nővérem vendégeként (aki mellesleg csodálatosan, igazi „hasnövelő” módon főz). Ahogy lehuppantam a székre, szemem olyant látott, mely után először ledermedtem, majd tágra nyíltak a pupilláim, és mint aki nem jól látja a vele szemben ülő alakot, tétován, motyogó hangon csak ennyit tudtam kibökni: „Ez meg micsoda?” – mutattam a velem szemben ülő unokaöcsémre, aki szégyenszemre lila-fehér pólóban várta a mama főztjét. Ráadásul egy fogászati beavatkozás után volt, így elég bágyadtan és értetlenül nézett rám, mint akinek halvány sejtelme sincs arról, hogy vajon a vele szemben ülő „öreg” miért is akadt ki a csodaszép pólója láttán. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Speciális muzeális beharangozó – Derbi előtt
A zöld-fehérbe bújt játékosokhoz hasonlóan én sem vagyok csúcsformában. Azon vettem észre magam, hogy a szombati kábulat nem múlt el nyomtalanul. Arra is gondoltam, hogy megkérem Jack Malone csapatát, hogy próbálja megtalálni az elvesztett hitemet, de már a Nyomtalanul sorozat csapata is szétszéledt, a szőke Samantha már vörösben nyomoz „felejthetetlenként”, a többiek meg talán azt sem tudják, hogy Magyarországon mit is jelent Fradistának lenni. Azt tudják, hogy a derbi(y) szónak mi a jelentése, de azt már nem, hogy annak milyen mély gyökerei vannak hazánkban. Mert ha derbi, akkor az Fradi-Dózsa, egy miniháború Európa közepén, mely a múltban néha ökölharcokkal volt fűszerezve, de igazán soha nem a háborúról szólt, hanem egy érzésről, a győzelemről, a vesztesek megalázásáról, egy több mint száz éves hagyományról, melynek ápolása egyet jelent a ma élő Fradizmusunkkal. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Egy idős Fradista könnyei
Amikor a hármas bírói sípszó véget vetett a szombat esti szenvedésnek csak meredten néztem magam elé. Már álltunk a lelátón és talán kiabáltunk is nem éppen szalonképes jelzőket az öltözőbe bandukoló játékososok felé, de a fejemben Ady Endre Finita című versének néhány mondata kalapált. Ott, abban a pillanatban tényleg úgy éreztem, hogy “vége van, a függöny legördült” ahol egy komisz darabot játszottak mely végleg megbukott. Én is egy komisz poétának éreztem magam, ki „lángra gyúl, remél, szeret”, és akit rútul becsaptak, és akitől az sem kérdezték meg, hogy „kell ennél hálásabb szerep”? A lépcsőn már némán lépkedtünk lefele a kijárat felé. A mondatok még mindig ott dübörögtek az fejembe, párosulva azzal a borzalommal, amit ma játék címszó alatt le akartak nyomni a torkunkon. Gyorsabban értem le a többieknél, ezért a kijárat előtt megálltam. Nem akartam felnézni, nem akartam a mellettem elhaladó szurkolótársakra kínosan mosolyogni. Szégyelltem magam. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
