EBEDLI-től – KVASZTA-ig
Keviczky Rezső
(fotó: Sándor Mihály gyűjteményéből)
Egykori csatárunk, fedezetünk másfél évet szerepelt az első csapatban.
Az amatőr korszak utolsó ferencvárosi bajnokcsapatában két mérkőzésen lépett pályára és egyszer volt eredményes. A VAC elleni gólja egyben a búcsút is jelentette számára. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Hrutka János: 50
Az ifiből került a felnőtt csapathoz a védő.
1993 augusztusában, 19 évesen mutatkozott be a Ferencváros első csapatában.
Egy rövid 1994-es Hungária körúti kitérő után tért vissza a Fradiba. Tagja a Ferencváros Bajnokok Ligája csoportkörébe jutott csapatának valamint az 1996. évi olimpiai selejtezőkön pályára lépett olimpiai válogatottnak.
Kétszeres magyar bajnokként, kétszeres kupa-, és szuperkupa győztesként szerződött 1997-ben a Kaiserslauternhez, ahol tagja a német bajnoki címet nyerő csapatnak. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Kovács Elemér
Technikás, a hátvéd- és fedezetsorban egyaránt hasznos labdarúgónak bizonyult. Megbízható, szorgalmas játékával a legjobbak között is helytállt.
Először 1913. februárjában került közelebbi kapcsolatba az FTC-vel, pontosabban a klub játékosával, Bródy Sándorral. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Friedmanszky Zoltán
Ormosbányán indult, ezt követően a Tatai Postás, a Kiskunfélegyházi Vasas voltak pályafutásának kezdeti állomásai. 1953-ban felvették a Testnevelési Főiskolára, majd egy év múlva az FTC-be került. A fiatal testnevelő tanár gólkirályként mutatkozott be az NB I-ben, így tagja lett az 1958. évi világbajnoki keretnek. A legmunkabíróbb labdarúgók közé tartozott, aki minden helyzetből veszélyesen és jól lőtt. A nagyválogatottba mégsem tették be, “csak” B válogatottságig jutott. 1963-ban megbetegedett, 1964-ben visszatért, azonban kénytelen volt fiatalon befejezni pályafutását. 1978 és 1980 között a Ferencváros vezetőedzőjeként dolgozott. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Kispéter Mihály
Magas termetű, kitűnő fizikumú labdarúgó volt. Nagyszerűen fejelt és rúgott — főleg bal lábbal. Helyezkedése és szerelési készsége mintaszerűnek bizonyult. Hosszú lábaival rengeteg elérhetetlennek vélt átadást csípett el ellenfelei elől. Lelkesedésben és sportszerűségben példát mutatott társainak. Képességei és kitűnő átlagteljesítménye, megbízhatósága alapján többször is helye lett volna a legjobb tizenegyben. A mellőzés azonban nem csökkentette akaraterejét.
Illy Antal
1946 őszén érkezett az Üllői útra az OTE III. ker. MADISZ csapatától.
Szűk másféléves pályafutása alatt egyszer játszott zöld-fehérben a balszélső. A sérült Sinkát kellett pótolnia a Vasas elleni 2:2-es bajnoki meccsen. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Forintos József
A Ferencvárosi utánpótlásból felkerült játékos 1973 és 1976 között mindössze négyszer ölthette magára a zöld-fehér mezt az első csapatban.
Pályafutásának legjelentősebb részét a Volánban töltötte. 1979 és 1986 között öt elsőosztályú idényben is erősítette a közlekedésiek csapatát, ahol hozzá hasonlóan mindig lehetett “találni” egy-két Fradistát. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Horváth Ferenc
Biztosan nem tudjuk, hogy 1900 őszén pályára lépett-e, de, hogy játékvezetőként közreműködött az bizonyos.
1901-ben és 1902-ben kb. tucatnyi mérkőzésen lehetett játékosként az FTC tagja.
Ahogy Malaky Mihálynak, úgy neki sem játékos-pályafutása a meghatározó az FTC illetve a magyar labdarúgás történetében.
Deák Ferenc
Ifi-csapatunk korábbi edzője 1952-ben vette át az első csapat irányítását Urbancsik Gábortól, ahol korábbi játékosai közül már Dalnoki (ebben az esztendőben olimpiai bajnok lett) és Hári is szerepet kapott.
Olyan játékosok mutatkoztak be kezei alatt, mint: Gulyás, Mátrai, Fenyvesi, Orosz és Kertész Tamás. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Kocsis Sándor
Az „aranycsapat” legjobb képességű játékosainak egyike volt. Tökéletes technika, magas fokú játékintelligencia, kitűnő áttekintés és sziporkázó szellemesség jellemezte. Társait — főleg szélsőjét — pompás átadásokkal foglalkoztatta. Váratlan húzásokkal bontotta meg az ellenfél védelmi sorait. Eredményességben, a helyzetek kihasználásában kimagasló teljesítményt nyújtott. Mindkét lábbal és fejjel állandó veszélyt jelentett a kapura. Fejjátékával az egész hazai mezőnyből kiemelkedett. Kalmár Jenő óta nem akadt magyar labdarúgó, aki hasonlóan tudott tájékozódni a levegőben. Páratlan ruganyosságának és ütemérzékének köszönhette, hogy rendszerint a felugró kapus kinyújtott karjánál is magasabbra lendült, ahonnan nagy biztonsággal és pontossággal irányította fejeseit. Fénykorában a világ legkiválóbb jobbösszekötőjének tartották. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
