Jegyzetek
így játszottak a régiek
„A jó középcsatár észjátékos. Irányít. Összefogja a támadósort, rohamra küldi a szélsőket…” Ilyen felfogás uralkodott egykor, a támadó középfedezet korában, amikor még egyik védő sem állt rá egy meghatározott csatárra; a szélsőfedezetek az ellenfél szélsője és összekötője közé helyezkedtek, a két hátvéd a 16-os két sarkáig terjedő távolságra, vagy még beljebb húzódhatott az oldalvonaltól. Logikus volt, hogy a technikás, okos „center” felismerje, melyik csatártársát találja labdájával szabadon; utóbbi aztán veszélyesen törhetett kapura, vagy ívelhetett újból középre lefutása végén.
Ilyen zseniális irányító volt a Fradiban Sárosi György doktor – amíg át nem tértek 1940-ben csapataink az úgynevezett WM rendszerre.
Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Aszlányi emlékoldal
“Volt egy mérkőzés, amit sohasem fogok elfelejteni”
“Jegyben” járt a futballal…
Hál Istennek akadnak még olyan „őrült” futballrajongók széles e hazában, akik nem csakúgy a fiók mélyén, hanem nagy becsben is tartják az egykori legendás mérkőzésekre szóló belépőjegyeiket. Mint például Makkai László. Ez az 52 esztendős úriember nem mindennapi ajándékkal kedveskedett a Fradi múzeumnak, illetve annak szakavatott muzeológusának, Nagy Bélának: több mint száz bilétát adományozott a klubnak avégett, hogy helyet kapjanak a vitrinben a többi felbecsülhetetlen értékű zöld-fehér relikvia között.
Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Nagyító alatt a Ferencváros
Nyilasi Tibor: “Most sem sokan múlott, hogy bajnokok legyünk”
A hónap vállalkozója – “zöldvérű”
“Csapat csak egy van, ó, a Ferencváros!”
Százszoros válogatott lehetett volna…
Győztek és repültek
“Apám? Ő sajnos MTK szurkoló…”
