Kép, Könyv & Videotár
Helyünk a kupanap alatt – XI.
Orosz verte a „ruszkit”
Helyünk a kupanap alatt – X.
Puskás elrepült a Fradival
A magyar labdarúgás szerelmesei (ha még vannak ilyenek) ha meglátják együtt ezeket a neveket, hogy: Mészáros, Mike, Szusza, Sárosi, Puskás, Lakat, minden bizonnyal értetlenül csóválják a fejüket, legfeljebb tesznek egy bizonytalan kísérletet arra, hogy talán egy válogatott mérkőzésen játszottak így együtt, bár a Sárosi-Puskás kettős valószínűleg mindenkit elbizonytalanítana. Arra sem fogadnának, hogy a fenti összeállítású csatársor valaha is zöld-fehérben futott ki a pályára, hiszen ha Szusza, akkor az Újpest, ha Puskás akkor Honvéd, ha Sárosi akkor meg Ferencváros. Ők hárman az előbb említett egyesületekhez úgy kötődnek mint pók a hálójához, és mégis az előbb említett csatársor nem egy válogatott mérkőzésen lépett a pályára, hanem a Ferencváros zöld-fehér mezében, 1947 nyarán a csapat mexikói túráján. Szusza és Puskás mellett volt még egy „kakukktojás”, Mészáros József, aki erre a túrára még a Kispest játékosaként tartott a Fradival, de egy év múlva már a Ferencváros igazolt játékosa volt, sőt labdarúgó sikereit játékosként, majd edzőként is a Fradiban érte el. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Fradi-kolbász – Mindent bele, avagy Üllői úti történetek az öltöző mélyéről
Megjelent Lakat T. Károly és Fűrész Attila Fradi-kolbász című könyve, amely több száz Üllői úti történeten keresztül bepillantást enged a klub és a csapat mindennapjaiba, az edzések, az utazások és a meccsek kevésbé ismert momentumaiba.
Az időnként humoros, máskor elképesztő anekdoták korabeli dokumentumok, személyes élmények, valamint egykori játékosok, edzők és vezetők visszaemlékezései alapján íródtak.
Wrbanszky Nándor Károly (Vértes Jenő) fényképalbumából
Wrbanszky Nándor Károly néven született Kispesten, majd Vértes Jenőként két mérkőzésen lépett pályára egy legendás Ferencvárosi csapatban 1935 januárjában Franciaországban.
Ferenc öccse szintén az FTC labdarúgója volt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Az Aranycsapat elfeledett legendái
Tóth II József és Várhidi Pál élete
Buzánszky Jenő elhunytával az Aranycsapat utolsó még élő tagja is eltávozott közülünk, így az Aranycsapat már csak az égi futballpályákon ejti ámulatba a közönséget – írták és hangoztatták a média képviselői az Aranycsapat jobbhátvédjének 2015. január 11-én bekövetkezett halála után.
Való igaz, hogy a Londonban világraszóló győzelmet aratott, legendás Aranycsapatunk klasszikus tizenegyének utolsó képviselője is befejezte földi pályafutását. Viszont még ketten élnek azok közül, akik az ötvenes évek utolsó nagy futballsikerének részesei lehettek, akik tagjai voltak a Svájcban világbajnoki ezüstérmet szerzett válogatott keretének.
Tóth II József és Várhidi Pál évekig együtt készült a köztudatban Aranycsapatként emlegetett tizeneggyel, csak apró nüanszokon múlott, hogy őket nem emlegetik a „Mágikus Magyarok” között. Bár szűkebb környezetükben mindkettőjüket nagy tisztelet övezi, de mégsem kapták meg azt a megbecsülést az elmúlt évtizedekben, mint a többi csapattag, amit egyébként ők is kiérdemeltek. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
A “kis Fradi” játékosai voltak: Palotay Ferenc
Palotay Ferenc korosztályos bajnokcsapatok tagja, Fradi-nevelés. Az FTC serdülő és ifjúsági csapataiban, Vincze Géze kezei alatt együtt játszott később híres NB I-es és válogatott játékosokkal: Zsiborás Gáborral, Giron Zsolttal, Tepszics Ignáccal, Kékesi Rezsővel, Rubold Péterrel majd a ’80-as években -többek közt- csapattársa volt Páncsics Miklósnak is az NB II-es Bp. Építőkben. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Pécs elleni gólösszefoglalók
Szolnok elleni gólösszefoglalók
Helyünk a kupanap alatt – IX.
Fradi-győzelem a világ legjobbja ellen
1929. június 19.: Rio de Janeiro kikötője önmagában is csodálatos látvány. Az apró öblökkel tarkított kikötőből lélegzetellátó panoráma tárul az utazó elé. Néhány pillanatra mindenki elfelejti az utazás nehézségeit, a hullámok és a bezártság okozta bénultság is tovatűnik, ahogy a szem elé tárul a Riót körbeölelő Corcovado-hegyvonulat egekig magasodó sziklaormai (Rió jelképe, a hegyen tetején magasodó Megváltó Krisztus szobor 1929-ben még nem készült el, de már Párizsban “dolgoztak” rajta – 1931-ben avatták fel). Három hét utazás még akkor is hosszú idő, ha az út végén ilyen gyönyörűség fogadja a fáradt utazót. Motoros csónakok veszik körbe a több emeletes hajót, vigyázzák annak minden “lépését” amíg az a horgony és a feszítő kötelek szorításában végleg megpihen. A fedélzeten már nagy a nyüzsgés, mindenki a csomagjára figyel miközben a szem továbbra is a hegyvonulatot pásztázza. Nagy a zaj, az utasok egymást harsogják felül, de mikor a partról több száz torokból felhangzik a “Hajrá Fradi!”, a fedélzeten több szemből is könnycseppek gördülnek az Atlanti-óceánba. A Ferencváros labdarúgói, magyar csapaként először, megérkeztek Dél-Amerikába.
Helyünk a kupanap alatt – VIII.
Viola, zöld kalap
A Ferencvárosi labdarúgás történetének egyik legizgalmasabb (ha nem a legizgalmasabb) oda-visszavágós döntőjét 1937 őszén rendezték. A sors vagy a vakszerencse sem írhatta volna meg feszültebben annak a két mérkőzésnek a történetét melynek végén dr. Sárosi György emelhette Rómában magasba a Közép-európai Kupát. A labdarúgáson túl ha belegondolunk, mik is történtek 1937-ben akkor tudhatjuk azt is, hogy itt nem csak egy “hétköznapi” kupadöntőre került sor. Egy évvel voltunk a Franciaországban rendezett VB előtt, miközben Itália élén egy fasiszta politikus, Benito Mussolini “hajszolta” saját népét (Hitlerrel együtt az egész világot) a háborúba. A fasiszta propaganda gépezet számára minden elérhető siker a párt nagyságát és felsőbbrendűségét volt hivatott szolgálni, és talán ennek is tudható be, hogy számos legenda szól arról, hogy milyen üzenettel (fenyegetéssel) küldte harcba az olasz válogatottat az 1938-as VB döntőjében… ahol Magyarország volt az ellenfél. Ahogy 1937 őszén is ennek két országnak a legjobb csapata küzdött meg egymással a Közép-európai Kupáért. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
