Bp. Honvéd (Kispest; KAC)
1996.IV.17. MK, Ferencváros – Kispest-Honvéd 1-4
Teljesen megérdemelten nyert a Kispest, s így 6-3-as összesítéssel bejutott az elődöntőbe.
1996.IV.6. Kispest-Honvéd – Ferencváros 1-0
Tökéletes talány, hogyan foghatott ki ilyen gyászos formát a címvédő Ferencváros. A hazai legénység az első játékrészben a védekezés magasiskoláját mutatta be. Ezzel elkedvetlenítette vendégét, amely a saját hátsó falaira nem ügyelt eléggé, így szerezhetett a Honvéd egy jól eltalált lövésből vezetést. A pihenő során sem kaphattak mágikus jó tanácsokat a ferencvárosiak; vagy lehet, hogy kaptak, csak azt képtelenek voltak megvalósítani. Ez a Nagyszombat, a Honvéd számára volt nagy szombat, a piros-feketék nem várt, de megérdemelt diadalukkal esetleg a bajnoki címvédés lehetőségét lopták el a Ferencvárostól…
1996.IV.3. MK, Kispest-Honvéd – Ferencváros 2-2
Csaknem végig szakadó esőben a Ferencváros az első félidőben azt bizonyította, hogy lényegesen jobb erőkből áll. Szünet után viszont a vendégek visszafogták a tempót, lehetséges, hogy már a hétvégi bajnoki mérkőzésre gondolva nem kívánták felfedni lapjaikat. Ismert, a zöld-fehérek ismét Kispesten szerepelnek, de akkor már bajnoki pontokért. Akárhogyan is történt, a vendégek biztosnak hitt győzelmet engedtek kicsúszni a kezükből, maradt hát izgalom a visszavágóra.
1995.XI.30. Ferencváros – Kispest-Honvéd 3-1
A muzeális lapszemle sorozatunkban azt kedvelem legjobban, hogy a Fradi 110 éves történelme lehetőséget ad arra, hogy szabadon szárnyalhatunk az évtizedek között, mintha beülnénk H.G. Wells képzeletbeli időgépébe. Csak be kell állítani a dátumot, hol 1911-re, hol 1958-ra és a megfakult újságok segítségével egy olyan korba repülni, melyben sokan még nem is éltek, de szeretett csapatunk már sorra szerezte a dicsőséges győzelmeket. Van az egészben valami felemelő, valami furcsán vibráló, hogy korunk technikai lehetőségei bár még nem teszik lehetővé Wells álmát, de lehetőséget ad arra, hogy a kor dokumentumai és visszaemlékezési folytán beleéljük magunkat bármelyik év történéseibe. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1995.VIII.26. Ferencváros – Kispest-Honvéd – ELMARADT
1995.V.17. MK, Ferencváros – Kispest-Honvéd 3-1
A gyorsan jött kispesti találat jelentette a mérkőzés fordulópontját. Az addig jól játszó vendégek érthetetlen módon leálltak, míg a Ferencváros felébredt, s remek játékkal, különösebb megerőltetés nélkül, teljesen megérdemelten, 4-2-es összesítéssel biztosította helyét a Magyar Kupa döntőjében.
1995.V.3. MK, Kispest-Honvéd – Ferencváros 1-1
A közepesnél is gyengébb színvonalú találkozón a Ferencváros értékes döntetlent ért el idegenben, és fontos lépést tett a döntő felé. A zöld-fehérek nemcsak az eredmény miatt esélyesebbek a továbbjutásra, hanem azért is, mert a kiállítások miatt várhatóan nem játszhat a visszavágón a kispestiek két erőssége, Illés és Kovács Kálmán.
1995.IV.15. Kispest-Honvéd – Ferencváros 3-4
Az összecsapást, amely a második félidőben hozott izgalmas és jó játékot, megérdemelten nyerte a Ferencváros.
1994.IX.18. Ferencváros – Kispest-Honvéd 3-2
Már szinte talány, hogy a tapasztalt, válogatott játékosokból álló kispestiek miért mondanak rendre csődöt az Üllői úti stadionban. Illésék nemcsak a Twente elleni UEFA Kupa-játékot nem tudták megismételni, de itthoni teljesítményüktől is jócskán elmaradtak. A hatgólos Kovácsnak momentumai sem voltak, a Hollandiában remeklő Brockhauser is hibázott a harmadik gólnál. A Ferencváros szögletei az első félidőben életveszélyesek voltak. Lélektanilag mindig a legjobbkor szereztek gólt Alberték. Igaz, a kritikus helyzetekben a szerencsével sem álltak hadilábon. A Lisztes vezérelte Üllői utiak az első csapat az NB I-ben, amelyiknek Davidovic mester Kispestre érkezése óta bajnoki találkozón először sikerült legyőzniük a kispestieket.
1994.VI.15. MK Döntő, Kispest-Honvéd – Ferencváros 1-2
Nyilasi búcsúajándéka
Eddig még nem fordult velem elő, hogy egy muzeális lapszemléhez nehezen fogjak hozzá. Sőt, mindent elkövessek annak érdekében, hogy ne is kelljen róla írnom. Pedig egy győztes magyar kupadöntőről van szó, de mivel olyan események kapcsolódnak a mérkőzéshez, melyek mély nyomokat hagytak bennem, nem volt könnyű rávenni magam arra, hogy megemlékezzek róla. Szerkesztőtársam is érezhette ezt, hiszen amikor a kijelölt napra nem készültem el (ilyen még nem fordult elő), akkor „csendben átütemezte egy másik napra. Amikor ott sem találkozott a végtermékkel, tovább ütemezett. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
