Kecskeméti TE
2015.II.12. Ferencváros – Kecskeméti TE: 3-1 (edzőmérkőzés)
Hatból hat! A Kecskemét sem okozott gondot a Fradinak
Lamah hamar előnyhöz juttatta az időnként szépen játszó csapatát, amely Busai duplájával győzött.
Hatodik felkészülési mérkőzését is lejátszotta a törökországi edzőtáborból hazatérő Ferencváros, a labdarúgó NB I-ben szereplő együttes pedig a Kecskemét ellen is győzött.
Feljegyzések a fotelból – Buksi hárompontos tévedése
Annak ellenére, hogy számos magyar közmondás figyelmezteti azokat akik oda “piszkítanak” ahol valamikor kenyeret kaptak, hogy ez könnyen vissza is hullhat a feladóra, mégis vannak olyanok akik késztetést éreznek arra, hogy “gondolataikat” világgá kürtöljék. Ez főleg a külföldről hazatérő játékosokra igaz, akik légiós életük végét általában volt edzőjükre hárítják, mert nem szerették őket, vagy nem értették meg magyaros játékuk tündöklő varázsát. Laczkó “Buksi” Zsolt is úgy gondolta egy féléves sikertelen Fradi szereplés után rúg vissza egy jó nagyot, és kiönti a szívét a sajtó munkatársainak, mely azonban jobban hasonlított a régi római lakások ablakaiból kiöntött “maradékra”, mint a valóság tényszerű közlésére. Amikor a második félidőben beállt (ha jól emlékszem már vezettünk 2:1-re), kapott is hideget-meleget, azután minden labdaérintésénél nem éppen babazsúron elhangzó rigmusokkal köszöntettük. Ami biztos fájhatott neki egy kicsit, de így jár az, aki hamis következtetéseket von le saját csapata erejéből. Mert amit tegnap késő este a Kecskemét az aréna egy kissé megtépázott gyepére varázsolt, az bizony legfeljebb ahhoz elég, hogy ne essenek ki az NB I-ből. Ráadásul Buski szerint ha az ellenfél edzője ülne a kispadunkon, akkor már a bajnoki címért küzdenénk… Ezt a megjegyzést már nem is kommentálom, mert ellenben vele, én nem akarom megsérteni volt játékosunkat. Neki most úgyis van baja bőven, hiszen a csapat a pályán válaszolt – ráadásul elég egyértelműen. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2014.XI.29. Ferencváros – Kecskeméti TE: 3-1
Fordított a Fradi, és állva hagyta a Kecskemétet
Tizenhat perc alatt hármat vágtak a zöld-fehérek, és már több mint egy éve veretlenek hazai pályán.
A labdarúgó NB I 16. fordulójában a Ferencváros végig nagy fölényben játszva biztosan nyert a Kecskemét ellen, bár a félidőben egy tizenegyessel még a vendégek vezettek.
Bajnoki beharangozó: A Kecskemét csapatát fogadjuk
Huszonkilenc évvel ezelőtt mérkőzött meg először a két csapat egymással. Ez történt a múltban. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Köszönjük, Dani!
Simának indult. Nagyon is simának. Talán ez volt a baj. A csapat elhitte az első félidős játszadozás után, hogy itt minden további erőlködés nélkül hozzuk a mérkőzést. Amit joggal is hitetett, hiszen a mai Kecskemét az első félidőben nem nagyon ütötte meg az NB I-s szintet. Pedig a múltban általában szenvedtünk Kecskeméten, az eddig 7 mérkőzésből (ebből 5 volt NB I-s) csupán egyet sikerült megnyerni. Ehhez jött még a nem éppen sikeres Európa Liga szereplésünk, de azt már megtanultuk, hogy “arrafelé” más fajta játékot játszanak mint a magyar élvonalban. Ezért sem voltam túlságos ideges a mérkőzés előtt és bár nehéz, küszködős meccsre számítottam, de úgy gondoltam – főleg a tavaszi szereplésünk okán -, hogy végül is 3 ponttal fogunk távozni Kecskemétről. Arra meg nem nagyon számoltam, hogy a hazai lila-fehérek olyan első félidőt produkálnak, mely még edzőmeccsnek is rossz volt. Az első pillanattól kezdve támadólag léptünk fel, a Kecskemét talán a 30. perc tájékán találkozott először a labdával, amikor már vezettünk 1:0-ra, egy kombinatív Gera-Böde összjáték után. Dani majdnem szétszaggatta a hálót, a lövésben benne lehetett minden dühe és bizonyítása vágya. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2014.VII.27. Kecskeméti TE – Ferencváros: 1-3
Böde-tripla, Gera-gólpassz – vége a Fradi rossz szériájának
Kitl elképesztő gólt lőtt, a Ferencváros pedig már 10. bajnokiját nyerte meg zsinórban.
A labdarúgó NB I első fordulójában a Ferencváros 3–1-re legyőzte a Kecskeméti TE-t Böde Dániel mesterhármasával, és így sorozatban már tizedik bajnokiját nyerte meg.
Feljegyzések a fotelból – Gyenge egy pont
Bács-megyeiként mindig különleges eseménynek számított ha a Fradi Kecskeméten vendégszerepelt. A “Hírős-város” egészen 2008-ig nem nagyon kényeztette el a város és a megye fociszerető közönségét, hiszen volt olyan év (ha az emlékeim nem csalnak akkor 1979-ben), amikor a megyei bajnokságban “bucira” vertük őket. Tudom, hogy akkor voltak olyan erők, akik el szeretették volna tüntetni a KTE-t, hiszen az akkori városvezetés inkább a konkurens csapatot, a KSC-t preferálta. Annak idején hívtak is a KTE-hez (atyaég, de régen is volt!), de végül is egy sérülés megakadályozta, hogy lila-fehér mezt húzzak magamra… amit utólag a szín miatt talán nem is bánok. Jó-jó bánom én, hiszen akkor kerültek vissza az NB III-ba és elég nagy terveket szövögettek, de hát egy Fradistának mégis csak a lila szín nem Szirnyei Merse Pál csodás hölgyét jelenti… Pedig Kecskemétnek Fradi vonatkozása is van, Fenyvesi Máté onnan került a Fradihoz, a legendás Tüske becenevet is ott “akasztották” rá, amit a mai napig büszkén visel (van is miért!). És most ennél a pontnál kéne befejezni, mert amit ma játék címén produkált a csapat, az méltatlan ahhoz a múlthoz amit Fenyvesi Máté neve fémjelez. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2014.III.23. Kecskeméti TE – Ferencváros: 0-0
A Fradi továbbra is nyeretlen Doll-lal az élvonalban
A 21. forduló záró mérkőzésén gól nélküli döntetlent játszottak Kecskeméten a zöld-fehérek.
A labdarúgó NB I huszonegyedik fordulójának záró mérkőzésén a Kecskemét a Ferencváros fogadta, és bár több helyzetet is kialakítottak a felek, a bajnoki gól nélküli döntetlenre végződött. Thomas Doll-lal a kispadon továbbra sem nyert a pontvadászatban a Fradi, 2010 óta nem kapott ki odahaza fővárosi csapattól élvonalbeli mérkőzésen a KTE.
Feljegyzések a fotelból – Gólzápor helyett egy kis szenvedés a végén
Bár nehéz volt megemészteni a debreceni fiaskót, de Laudetur barátommal egy pillanatig sem gondolkoztunk azon, hogy szombaton délután útra keljünk. Két órás út, mely soha nem szokott unalmas lenni, de most talán még gyorsabban elröppent. Volt mit megbeszélni, néha egymás szavát sem hallva “osztottuk az észt”, kielemezve a számunkra hibásnak vélt és látott csapatszerkezeti hibákat. Sok mindenben egyet is értettünk, hiszen a hátvédsorunk gyengeségeit, a középpályánk üresjáratait és a megmagyarázhatatlan cserékben nem volt vita. Persze ez a kritikai hadművelet nem tartott sokáig, Dömsöd környékén már eljutottunk arra a pontra, hogy tulajdonképpen nem is játszottunk olyan rosszul Debrecenben (amiben azért van is egy kis igazság) és ha belőjük a helyzeteinket, még nyerhettünk is volna. Az M0-s autópályán már dúdoltuk a Fradi indulót és mikor odaértünk az Üllői úti felüljáróhoz Laudetur akkorát fékezett, hogy majdnem egy kocsigúla tetején találtuk magukat. Nem egy “lila majom” futott át előttünk és nem is kapott görcsöt a lába, egyszerűen balra nézve elébünk tárult az új Szentély magasodó lelátói amit egy csiga lassúsága mellett kellett magunkhoz ölelni. Már láttam magam a lelátón zöld-fehérben öltözve, mely egy pillanat alatt kirugdalta belőlem a maradék kételyt és mikor befordultunk szerkesztőtársam utcájába biztos voltam benne, hogy simán verjük a Kecskemétet. Egy kattintás ide a folytatáshoz....