Lipcsei Péter
Portugál kitekintő
1994/95: Játékosrangsor
Az Év játékosa: Lipcsei Péter
1994 ősz: Hajdu (Csepel-Kordax) a rangelső a kapusok között
Bajnokcsapat! Bajnokcsapat!
A 25. arany
Emlékképek a múltból és a jelenből. Az Új Magyarország különszáma. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1995.VI.24. Stadler – Ferencváros 1-1
A tanulmányi vizsgái miatt a hazaiak üdvöskéje Nicsenko nélkül kezdte a játékot a Stadler. Sporttörténelmi esemény Akasztón, telt házzal. A hazai csapat virággal köszöntötte az először itt játszó Ferencváros játékosait.
1995.VI.21. MK Döntő, Vác FC-Samsung – Ferencváros 3-4
Úgy pályára lépni egy kupadöntő második mérkőzésén, hogy a szakma és a szurkolók szerint is csak formaság lejátszani a találkozót, nem könnyű feladat. Ilyenkor ösztönösen kikapcsol az „adrenalin”, a játékosok a kezükben érzik a kupát, és legszívesebben csak azért mennének ki a pályára, hogy élvezzék a közönség szeretetét. Mert nincs annál boldogabb érzés, amikor eggyé olvad a játékos a közönséggel, amikor a szeretet és az öröm úgy árad a lelátón mintha az egész világot át akarná ölelni. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1995.VI.17. Ferencváros – Parmalat 2-3
Közepes iramú mérkőzésen a Parmalat jól kihasználta, hogy a már bajnok Ferencváros leeresztett erre a mérkőzésre, és szervezett játékkal sikerült mind a három pontot hazavinnie az Üllői útról. A hazai közönség fütyült és Nyilasi Tibort éltette, s persze az eredmény hallatán sokaknak egy téli ruhadarab jut majd az eszükbe.
1995.VI.11. EB selejtező, Izland – Magyarország 2-1
1995.VI.10. Utánpótlás EB- és Olimpiai selejtező, Izland – Magyarország 1:1
1995.VI.3. Ferencváros – DVSC 3-3
Tudom, hogy nem mindig szerencsés választás muzeális bajnoki beharangozóhoz egy olyan mérkőzést választani, ahol a csapat bajnoki címet ünnepelhetett. Az ugyanis pillanatok alatt képes mázsás súlyként rátelepedni a jelenre. Ami szintén nem szerencsés. De van mikor a szerencsét a sors írja felül és nem a jegyzetíró. A sors meg ritkán szokott válogatni és általában nem is kéri ki a véleményünket, ha az elmúlásról dönt. A ma élő Fradi nemzedékből valószínűleg kevesen vannak azok, akik nem tudják, hogy 1995. június 3-án miről is döntött a Debrecen elleni hazai mérkőzésünk. Akik ott voltak a lelátón, vagy otthon nézték a tévében, örökre elraktározták annak a szombati napnak minden rezdülését. Már korán reggel amikor a gőzölgő kávé mellé kezünkbe fogtuk a Nemzeti Sportot és szemünk megakadt az első oldal főhírén, a szívünk nem a koffeintől kezdett erősebben dobogni. “Lipcsei igent mondott a portugál kérőknek” – jelent meg vastagon szedve az a hír, amit már napok óta sejtettünk, de amit nagyon sokan egyszerűen nem akartunk tudomásul venni. A csapat motorja, Lipcsei Péter a Portóhoz szerződött. Túl sokáig nem tudtunk merengeni a híren, mert néhány sorral lejjebb, az újdonsült “portugál” meg is adta az alaphangot a Debrecen elleni mérkőzésnek: “remélem, a Porto nem a Fradi ellen játszik majd a Bajnokok Ligájában”. De hát még nem is nyertük meg a bajnokságot! Ahhoz legalább egy pontot kellett szereznünk a késő délutáni mérkőzésen. Egy pont? Mi az nekünk! – mondtuk mosolyogva, hiszen 1995 nyarán kevés olyan ember volt az országban aki a Fradi bajnoki címe ellen fogadott volna. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1995.V.27. EMDSZ-Sopron – Ferencváros 1-1
A gyorsan elért ferencvárosi gól láthatóan megzavarta a soproniakat, akik a félidő közepétől kezdve magukhoz tértek, és kiegyenlítetté tették a játékot. A második félidőben a soproni csapat a tavaszi idény legjobb produkciójával szabályosan levette a pályáról a Ferencvárost, amely pontszerzését csaknem kizárólag Telek nagyszerű védőteljesítményének köszönheti. Második félidei játéka alapján a Sopron győzelmet érdemelt volna.
