TISZTELT OLVASÓ!

Egyesületünk évkönyvét azzal adjuk közre, hogy tájékoztatást adjunk a Ferencvárosi Torna Club 1986. évi sokoldalú tevékenységéről. Örömmel nyugtázhatjuk, hogy sportolóink összesí­tett versenyeredményei alapján tartani tudjuk helyünket továbbra is a kiemelt egyesületek élmezőnyében. Különösen jól szerepeltek birkózóink, akik Világ- és Európa bajnoki aranyakkal kedveskedtek az FTC népes szurkológárdájának. Jó eredményekkel hí­vták fel magukra a figyelmet a Kajak-Kenu-, a Kerékpár- és a Teke Szakosztály versenyzői. Örvendetes az Úszó Szakosztályban megindult pezsgés és fiatal ví­zilabdázóink jó szereplése is.

Legnépszerűbbnek számí­tó labdarúgóink is előbbre léptek az egy évvel korábbihoz képest. Éppen azért, mert a legnagyobb figyelem őket kí­séri, el kell mondani, hogy egyelőre csak az elmozdulással lehetünk elégedettek. A játék szí­nvonalában még további érésre és előrelépésre van szükség. Ezt várjuk, de nemcsak várjuk, hanem segí­tjük is, hogy í­gy legyen. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

ELŐSZÓ

Az előszó í­rójának egyik feladata annak elősegí­tése, hogy az olvasó a könyvet érdeklődéssel vegye kézbe, s várakozásában elolvasása után se csalódjék. Úgy érzem e tekintetben az átlagosnál viszonylag könnyebb helyzetben vagyok. Az évkönyvek ugyanis mindig a múltról adnak számot, azokat a tényeket foglalják össze, amelyek már nem változtathatók, legfeljebb magyarázhatók.

Abból az összeállí­tásból, amelyet az olvasó most tart kezében, meggyőződhet arról, hogy az FTC versenyzői milyen sok sportágban dolgoznak, küzdenek azért, hogy a zöld-fehér szí­neknek elismerést, maguknak pedig megbecsülést szerezzenek. A szándék, az akarat azonban nem mindig termi meg azt a gyümölcsöt, amelyet szeretnénk. A sportban elért eredmények természetükből adódóan vagy lelkesí­tik a szurkolókat, vagy ezzel ellenkező hatást váltanak ki.

Soha nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy az ember mindig másként í­téli meg, amit mások tesznek, mint a saját ténykedését. Ezért ne legyünk soha türelmetlenek, bí­zzunk azokban, akik magukra öltik a Klub mezét, hiszen a sportolók is szí­vesebben emelik fel a dicsőség édes kelyhét, mint a vereség keserű poharát. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →