Novák Dezső
Novák Dezső Emlékvitrin avatás
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Sporttársak!
“Zöldbe borult szombaton Tapolca” – adta hírül 1995. július 24-én a Veszprémi Napló, amikor a BL selejtezőre készülő Ferencváros barátságos mérkőzést játszott a Tapolcai Bauxit ISE csapatával. 25 évvel később immáron hatodik alkalommal emlékezünk egy utánpótlás tornával Novák Dezsőre. 1995-ben, mint a csapat edzője jött el Tapolcára, a mai napon már csak a csillagok között, az emlékeinkben lehet jelen. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
VI. Novák Dezső Utánpótlás Emléktorna
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Sporttársak!
2019 sikeres éve volt a Ferencvárosi labdarúgásnak. Bajnoki cím, mely a harmadik csillagot hozta el, majd ősszel az Európa Liga csoportkör. Bár a Ferencvárosi labdarúgás 120 éves történetében számos legendás időszakot lehet felsorolni, de a tavalyi évhez hasonló sikerhez 25 évet kell visszalapozni az emlékekben. 1995 – bajnoki cím és közelmúltunk egyik legmeghatározóbb élménye a Bajnokok Ligája csoportkör. Lehet feledni azt az évet, amikor égig nőttek az Üllői úti fák, amikor a Real és az Ajax elleni mérkőzések előtt zöld-fehérbe öltözött a főváros? A játékosokon kívül, akik a pályán vívták ki Európa elismerését, kellett egy edző, aki szakmai hozzáértésével, nyugodt, megfontolt egyéniségével, tanári precizitásával adott fazont és hitet a csapatnak. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
VI. Novák Dezső Utánpótlás Emléktorna – Műsorfüzet
VI. Novák Dezső Utánpótlás Emléktorna – Plakát
VI. Novák Dezső Utánpótlás Emléktorna – Versenykiírás
V. Novák Dezső Utánpótlás Emléktorna
Immáron ötödik alkalommal nyitottuk ki az emlékezés albumát
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Sporttársak!
Összetett dolog az emlékezés. Néha csak felütjük a fényképalbumot vagy a lexikont, rábökünk egy képre, egy szóra és máris a célhoz érünk. Néha meg addig keresgetünk és kutatunk, míg csak azon kapjuk magunkat, hogy már órák teltek el és hiába akar a jelen visszakényszeríteni a hétköznapok szürkeségéhez, már az elébünk táruló múlt fogságába estünk. Szabadulni meg nem nagyon akarunk, mert amit ott látunk és amit ott olvasunk az annyira kedves a szívünknek, hogy legszívesebben örökre ott maradnánk.