Pogány László
1979.XI.3. Ferencváros – Székesfehérvári MÁV Előre 1-0
Nagyon kevesen, alig négyezren látogattak ki az Üllői útra a sokáig lelkes zöld-fehér szurkolók közül, és akik kimentek, azok sem jöttek tűzbe a hidegben. A Ferencváros elképzelés nélkül, nehézkesen, „mérsékelt lelkesedéssel” vetette magát a küzdelembe, a székesfehérvári együttesnek ez kedvezett, sokáig úgy látszott, hogy egy pontot meg is tudnak kaparintani a vendégek. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Sokesélyes verseny
1979.X.20. Pécsi VSK – Ferencváros 3-1
A PVSK legyőzte az FTC-t
Grünwald még megpróbálja az alapvonal közeléből is visszahúzni a labdát, és ez jellemezte ezt a mérkőzést. A Ferencvárosiak kényelmesen, kevés becsvággyal vetették magukat a harcba, a pécsiek viszont nem ismertek lehetetlent, és ennek meg is lett az eredménye, szép győzelmet arattak. A közönség a mérkőzés végén hatalmas tetszésnyilvánításban tört ki. A pécsiek góljait Szász, Horváth és Stájer érte el, a ferencvárosiakét Pogány lőtte 11-esből. A találkozót 12 ezer szurkoló tekintette meg. Mohácsi kitűnően bíráskodott. A ferencvárosiak újabb vereségükkel leszakadtak a listavezetőtől. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1979.X.6. Ferencváros – Rába ETO 5-2
“A szélsőjáték olyan képesség, amely a szélek használatát preferálva teremt gólhelyzeteket.” Ez a rövid, de nagyon is lényegre törő megállapítás egy korabeli angol football-könyvből való és bár több mint száz évvel ezelőtt íródott, de a mai napig alapja a labdarúgásnak. Még akkor is, ha manapság a szélsőjáték átértékelődött egy kicsit, a jelen focijában már sokkal szabadabbak a posztok mint régen. Emlékszem ifista koromra, az edzőnk, Pali bácsi a két szélsőnek mindig külön feladatot adott az edzések után. A vonalkijelző “kézi-készülékkel” többször végig kellett pásztázniuk az oldalvonalon, hogy örökre az agyukba véssék: a szélsőnek az olyan, mint a gyalogosnak a zebra. Csak ott közlekedhet és mikor véget ér a vonal, akkor be kell adni a labdát. A többi meg már az érkező csatárok dolga. A Ferencvárosi labdarúgás története a kezdetektől jobbnál jobb szélsőkkel ajándékozta meg a szurkolókat: Táncos, Budai, Szőke, Pusztai. A Fradi történetét jól ismerők a nevek olvasván minden bizonnyal nekem szegeznék a kérdést: miért csak jobbszélsőket soroltam fel? A “megfejtést” a mai muzeális bajnoki beharangozónk adja. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1979.X.3. UEFA, Ferencváros – Lokomotiv Szófia 2-0
1979.IX.22. Ferencváros – Újpesti Dózsa 7-1
Gólzápor a Népstadionban
A bosszú soha nem jó tanácsadó. Elvakítja az embert, kiszakítja abból a közegből mely gondolkodóvá és érzővé tette. A történelem is számtalan példával bizonyította, hogy a bosszúnak csak vesztesei vannak. Ettől függetlenül a sérelmeinket sem szeretjük viszonzatlanul elraktározni. Ha most félretesszük az általános normákat és kiszakítjuk belőlük a sportot, maga a szó is finomabbá válik és más értelmet kap. A média is előszeretettel használja a „bosszút állt”, a „bosszúra szomjaznak” kifejezéseket, melyek hallatán senki sem csak az igazi harcmezők kegyetlen pusztításaira gondol. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1979.IX.15. Ferencváros – Videoton 2-2
Képünkön Mészöly, a mezőny legjobbja Jancsika és Vépi segítségével Szabót akadályozza a fejelésben.
Emlékezetes kilencven percet láthatott a sóstói stadion tizenötezer nézője Fehérvárott. Hatalmas csatában osztoztak a pontokon a csapatok úgy, hogy a vendégek már kétgólos előnnyel álltak fel a második félidőben, Nyilasi és Pogány jóvoltából, de a hajrában Baranyi és Burcsa kiegyenlített. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1979.IX.5. Ferencváros – Tatabánya 2-1
Pogány góllal vette ki a részét a győzelemből
1979.IX.1. Dunaújváros – Ferencváros 2-4
Képünkön Rab Tibor, a mezőny legjobbja, Sajó, Mészöly, Urbán játékvezető, Bódi és Sulia társaságában látható.
Hamar megláthatta a tizenkétezer dunaújvárosi néző, hogy csapata taktikája a zöld-fehér „ászok” mielőbbi teljes kikapcsolására épül. Tímár jóvoltából előbb Ebedli fájlalhatta a lábát, majd padig Nyilasi került kétvállra, s rövid ápolás után le is bicegett az öltözőbe. Ennek ellenére a Ferencváros kezdeményezett többet, a kitűnő formában játszó Rab vezérletével. Pogány – lesgyanús helyzetek után – kétszer is gólt szerzett, s az FTC tetemes előnnyel zárta a félidőt. Tóth szépítő gólja azonban csak a vendégek tízesét, Ebedlit paprikázta fől, aki Takács baloldali átadását kapásból vágta ja jobboldali hálótartó vasra, s Németh csak bámulta a földre le, onnan pedig a felső kapufára, ide-oda pattogó labdát. Kúti tizenegyesből szerzett gólja még feléleszthette a hazai reményeket, de Mészöly hamar le is törte, negyedik alkalommal talált be a Kohász hálójába. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1979.VIII.25. Ferencváros – PMSC 3-1
Felvételünkön Judik Bodnárral harcol a labdáért egy szögletrúgás után.
Judik góllal mutatkozott be új csapatában
A Ferencváros edzőjének, Friedmanszky Zoltánnak csapata akarása, lelkesedése és a csapatjáték tetszett, és az első két erény a lelátóról is érzékelhető volt, a harmadik kevesbé. Szőcs János azt mondta a találkozó lefújása után, hogy csapata jól állt helyt, sőt ezúttal bátorságból, győzniakarásból is jelesre vizsgázott. Nos, ha a pécsi együttes valóban bátran játszik, akkor a ferencvárosiak még nehezebben érték volna el esetleges győzelmüket. A gólokat csupa fővárosi játékos szerezte, mégpedig Pogány, Tepszics (igaz, ő öngólt rúgott), Judik és a csereként beállt Mészöly. A találkozót Jaczina közepes formában vezette, a 15 ezer főnyi közönség néha jogosan bosszankodott! Egy kattintás ide a folytatáshoz....
