Szabadi László
1982.IV.28. Ferencváros – Rába ETO 3-4
Akinek minden vágya teljesült
1981.XI.22. Ferencváros – Videoton 3-0
Amikor először a kezembe vettem szerkesztőtársam által prezentált 1981. november 23.-i Népsportot, az első gondolatom nem az volt, hogy ismét könnyű dolgom lesz az írással, hiszen nyertünk 3:0-ra, hanem azon kezdtem el mérgelődni, hogy miért nem az 1981. február végi Videoton elleni mérkőzést tette elém, ahol ráadásul még jelen is voltam a Szentélyben. A gyanakvó olvasó biztosan meg is kérdezné: ezt vajon honnan tudja egy olyan valaki, aki a tegnapi napjára is csak napi két Memoril tabletta bekapása után emlékszik? Ha most leírok két nevet: Toldi Géza és Nyilasi Tibor, akkor egyből közelebb kerülünk a titkok kapujához. Ebből következik is, hogy egy „Nyilasi-fan” számára örökre emlékezetes marad az a nap, amikor a két háború közötti Ferencváros legendás csatára által felajánlott serleget, az előző év legjobb Fradi játékosának, Nyilasi Tibornak ezen a napon adta át Toldi Géza. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1981.X.24. Haladás – Ferencváros 1-2
1981.X.17. Ferencváros – ZTE 4-0
1981.X.4. Ferencváros – Tatabánya 5-1
A Real Madrid ellen is helytálló bányászcsapat ezen a vasárnap délelőtti mérkőzésen nem tudta a nagy gólarányú vereséget elkerülni. A zöld-fehérek félidőben már 3:0-ra vezettek! A 38. percben Szokolai a balösszekötő helyén kiugratta Szabadit, a szélső maga elé tette a labdát, s a kifutó Kiss mellett 13 m-ről laposan a bal sarokba helyezett. Nagy taps fogadta a fiatal Szabadi ügyes helyzetfelismerését, higgadságát, de az elismerés elsősorban annak szólt, hogy a Ferencváros színeiben most lőtte az első gólját! A 72. percben Szokolai az előretörő Judiknak adta a labdát, Ő a tatabányai térfél közepéről megiramodott, a vendégvédők tehetetlenkedtek. Judik feltalálta magát és 10 m-ről a jobb sarokba helyezett. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Szabadi László
1981.VIII.30. Ferencváros – DMVSC 3-2
Annak ellenére, hogy nem tartozom a „memóriabajnokok” népes táborába, néha velem is előfordul, hogy egy évszámról, egy gólról, egy játékosról olyan emlékek jutnak az eszembe, melyekről azt hittem, hogy már réges-rég a feledés homályába merültek. Pedig átéltem őket, pedig akkor nagyon jelentősen befolyásolták az életemet, de a sajnos egyre gyorsabban haladó évek úgy törölték őket ki az agyamból, mintha egy „delete” billentyűvel ellátott fűnyíró rohangászna a fejemben. Maradva a számítógépes hasonlatnál, a törlés ott sem végleges, ott is vissza lehet állítani a törölt fájlokat, csak kell egy program, mely megkeresi a vincseszter eldugott zugaiban az állományokat és egy könnyed mozdulattal ismét láthatóvá teszi azt, amiről már azt hittük, hogy végleg elveszett. Mivel azonban nem vagyunk gépek (bár ki tudja mit hoz a jövő), így nálunk „recovery” program helyett egy képre, vagy egy dátumra van szükség ahhoz, hogy visszatérjenek a rég elfeledett emlékek. Egy kattintás ide a folytatáshoz....