Szekeres Tamás
1995.VI.17. Ferencváros – Parmalat 2-3
Közepes iramú mérkőzésen a Parmalat jól kihasználta, hogy a már bajnok Ferencváros leeresztett erre a mérkőzésre, és szervezett játékkal sikerült mind a három pontot hazavinnie az Üllői útról. A hazai közönség fütyült és Nyilasi Tibort éltette, s persze az eredmény hallatán sokaknak egy téli ruhadarab jut majd az eszükbe.
1995.VI.3. Ferencváros – DVSC 3-3
Tudom, hogy nem mindig szerencsés választás muzeális bajnoki beharangozóhoz egy olyan mérkőzést választani, ahol a csapat bajnoki címet ünnepelhetett. Az ugyanis pillanatok alatt képes mázsás súlyként rátelepedni a jelenre. Ami szintén nem szerencsés. De van mikor a szerencsét a sors írja felül és nem a jegyzetíró. A sors meg ritkán szokott válogatni és általában nem is kéri ki a véleményünket, ha az elmúlásról dönt. A ma élő Fradi nemzedékből valószínűleg kevesen vannak azok, akik nem tudják, hogy 1995. június 3-án miről is döntött a Debrecen elleni hazai mérkőzésünk. Akik ott voltak a lelátón, vagy otthon nézték a tévében, örökre elraktározták annak a szombati napnak minden rezdülését. Már korán reggel amikor a gőzölgő kávé mellé kezünkbe fogtuk a Nemzeti Sportot és szemünk megakadt az első oldal főhírén, a szívünk nem a koffeintől kezdett erősebben dobogni. “Lipcsei igent mondott a portugál kérőknek” – jelent meg vastagon szedve az a hír, amit már napok óta sejtettünk, de amit nagyon sokan egyszerűen nem akartunk tudomásul venni. A csapat motorja, Lipcsei Péter a Portóhoz szerződött. Túl sokáig nem tudtunk merengeni a híren, mert néhány sorral lejjebb, az újdonsült “portugál” meg is adta az alaphangot a Debrecen elleni mérkőzésnek: “remélem, a Porto nem a Fradi ellen játszik majd a Bajnokok Ligájában”. De hát még nem is nyertük meg a bajnokságot! Ahhoz legalább egy pontot kellett szereznünk a késő délutáni mérkőzésen. Egy pont? Mi az nekünk! – mondtuk mosolyogva, hiszen 1995 nyarán kevés olyan ember volt az országban aki a Fradi bajnoki címe ellen fogadott volna. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Aki bajnokként is többet akar
Merre halad Szekeres szekere?
1995.I.19. Malajziai olimpiai válogatott – Ferencváros 0-7
1994 – Nyeretlenül
1994. március 8., Baunatal, NÉMETORSZÁG – MAGYARORSZÁG 0-0 (U21 és Olimpiai válogatottak mérkőzése)
vezette: Ihring (szlovák)
Magyarország: Babos G. (EMDSZ-Sopron) – Kucselata (Videoton), Hrutka (MTK), Pető Z. (DVSC), Forrai (Kispest-Honvéd) – Molnár Z.(UTE), Mátyus (Kispest-Honvéd), Dombi (DVSC), Sándor T. (DVSC) – Horváth F. (Parmalat), Egressy (UTE)
Csere: Molnár Z. h. Zimmermann (Parmalat), Sándor T. h. Zavadszky (FTC), Egressy h. Mikóczi (ETO FC Győr)
Szövetségi edző: Dunai Antal
1994.XI.9. MK, Ferencváros – Tiszavasvári Alkaloida 7-0
1994.X.24. Vasas – Ferencváros 2-4
Gyógyír Porto után
1994. október 20. Porto-Ferencváros 6:0.
Bizonyára sokan emlékezünk erre a traumára, amely a KEK sorozat harmadik fordulójában érte a csapatot és természetesen a szurkolókat. Mit is keres a KEK vereség felemlítése egy muzeális bajnoki beharangozó bevezetőjében? Talán válaszolnom sem kell, hiszen a múlt és a jelen néha úgy játszadozik és példálódzik, mintha ezzel akarna hitet és erőt táplálni a megroggyanni látszó hitünkben. Példabeszédekben már időszámításunk előtt is hittek az emberek és bár azóta eltelt több, mint kétezer év, de még mindig hiszünk abban, hogy ami egyszer már bekövetkezett, az ismételheti is önmagát. Egy kattintás ide a folytatáshoz....