100 + 1

Bevezető

Százegyszer kúszott fel az olimpiákon a magyar lobogó a legmagasabb árbocra. Azaz százegyszer kellett volna, csak hát bizony akadt kezdetben nem is egy olyan olimpia, amelyen lobogók sem voltak, de még árboc sem…

Százegyszer érdemelték ki magyar sportolók az olimpiai elsőség aranyérmét. Ez nem jelenti azt, hogy ennyi alkalommal osztottak ki a győztesek között aranyat, mert például az első olimpia bajnokai, köztük Hajós Alfréd is szép fehér ezüstöt kapott. Később is jobbára aranyozott ezüst jutott a győzteseknek, vagy ha nagy ritkán igazi arany, az sem volt 16 vagy 22 karátos, inkább csak 6-os. Ami több í­zben kiderült, amikor egy-egy bajnok – lehet, hogy csak ellenőrzés végett – átnyújtotta féltve őrzött dí­ját a zálogházi becsüsnek …

A részvétel a fontos, nem a győzelem! – mondta az olimpia újjáteremtője, Coubertin báró. A győzelem is fontos – folytathatnánk, mi – de a győzelem és nem a dí­ja! Győzelmet tehát százegyet számolhatunk. Tiszteletre méltó teljesí­tmény ez egy ilyen kis országtól!

Ez a 101 magyar győzelem 74 egyéni számban és 27 csapatversenyben született, a 74 egyéni győzelem 61 versenyzőnk nevéhez fűződik, mert hát 10 olyan kitűnőségünk is akadt, aki több egyéni elsőséget harcolt ki: Keleti Ágnes 4, Papp László 3, Fuchs Jenő, Pelle István, Elek Ilona, Hajós Alfréd, Halmay Zoltán, Takács Károly, Kárpáti Rudolf és Kozma István 2-2 egyéni győzelemmel léphetett a dobogó legmagasabb fokára (persze csak 1932 után, amióta az olimpiákon bevezették ezt a szép szokást).

Még csak annyit jegyzünk meg, hogy a második világháború előtti olimpiákon 1896-1936 között 27 egyéni és 7 csapat, összesen 34 győzelmet arattunk. 1948-1972 között, a felszabadulást követően 47 egyéni és 20 csapat, összesen tehát 67 győzelem után húzták fel az árbocra – most már minden alkalommal -a magyar lobogót.

A valójában 18., de a hivatalos számozás szerint (amely figyelembe veszi az elmaradt nyári olimpiákat is) a XXI. újkori olimpiai játékok előtt emlékezzünk vissza azokra, akik ezt a sok szép diadalt, nagy dicsőséget és örömöt szerezték.
Magyarországnak, a magyaroknak…

***

A Lukács György – Szepesi György szerző kettős 1982-ben megjelent könyve egy “aranyos” fényképalbumot is tartalmazz (a nagyí­táshoz klikkeljen a képre):