1902.VI.1. Budapesti Ramblerek – Bécsi Ramblerek 2:3

Bécsi Ramblerek 3:2 eredménynyel győznek a Budapesti Ramblerek ellen.

Ma délután 5 1/2 órakor a Budapesti Ramblerek mérkőznek a bécsi The Ramblers csapatával.

A nyári szezon kezdetén, midőn a Ramblerek megkezdik fontos missziójukat a football térén, sikerültebb attrakczióval nem léphetnek a nyilvánosság elé, mint azzal, hogy testvéregyesületüket a bécsi Ramblereket mérkőzésre hí­vják ki. A jelenlegi magyar csapat, mely kevés változtatással az év nyarán a nevesebb vidéki városok football-csapataival mérkőzendő a football intenczióit fogja emezekkel megismertetni s ezeket a játék fortélyaira és technikájára taní­tani, a mai mérkőzéssel kezdi meg szezonját oly csapattal szemben, melynek tagjai legméltóbban képviselik az osztrák császárváros football sportját. A bécsi védelem főerőssége természetesen Naus, Wachuda, Wagner briliáns triója képezi. Nausst a kontinens legjobb kapuvédjének tartották az itt járt angolok. Wachuda kitűnő képességeiről pedig a budapesti publikum akkor győződött meg, midőn a Budapesti Ramblerek csapatában a Richmond ellen oly remekül védte a magyar kaput. Wagner, a The Ramblers kapitánya, budapesti tartózkodása óta ezúttal először játszik idegen csapatban magyarok ellen, bár nem sok hí­ja volt, hogy a budapesti publikum kedvenczének szereplése kétségessé vált, mert Wagner nem akarván magyar csapataink ellen játszani, a Budapesti Ramblerek egyenes kérelmére határoztak a bécsiek akként, hogy Wagner a mérkőzésen szerepeljen s ez által elkerültessék az, hogy a budapesti publikum kedvencze kiváló játékának szemlélhetéstől megfosztassék. A bécsi halfsor minden tagja ismert név, a csatárok között pedig Bécs legelső footballistái szerepelnek. A magyar csapat ugyan erősebb és bármely hazai egyletünk csapatánál, de még sem az a legénység, mely a Bécsieknek ezúttal kitünően képviselt válogatott csapatával szemben fel tudná venni sikerrel a küzdelmet. Ennek oka főleg egy két kiválóbb football játékos letörésében keresendő, kiknek szereplését í­gy nélkülözni kénytelenek a Ramblerek. A két csapat összeállí­tása különben a következő:

Bécsi Ramblerek: Nauss — Wagner, Wachuda — Wilczek, Blassy II., Redfern — Huber, Studnicka, Wiesner, Weinberger, Taurer.
Budapesti Ramblerek: Bádonyi  — Lucius, Fehéry — Berán, Ordódy, Kiss — Hajós, Róka, Buda, Hoffmann, Kolhanek.

(Sport-Világ, 1902. június 1.)

1902. június 1., 17:30, Millenáris, Budapesti Ramblerek — Bécsi Ramblerek 2:3 (1:1)
vezette: Pösztinger Nándor (Ób. T. E.)
Budapest: Bádonyi – Lucius, Fehéry – Berán, Ordódy, Kiss – Hajós, Kolhanek, Buda, Hoffmann, Kovács
Bécs: Blässy I. (Graphia) – Wachuda (WAC), Dettelmayer (Graphia) – Bartel (Graphia), Blässy II. (Graphia), Roland (W. F. C. 1898) – Berger (W. F. C. 1898), Wiesner (W. F. C. 1898), Huber (Wiener Athletiksport-Club.), Studnicka (Wiener Athletiksport-Club.), Taurer (Wiener Athletiksport-Club.)
Gól: Hajós (22.), Kolhanek (55.) illetve Huber (?, 65.), Studnicka

1902. június 1.

A nyár közepébe illő kánikulás hőség daczára nagyszámú érdeklődő töltötte meg múlt vasárnapon a millenáris versenypálya nézőterét, hogy tanúi legyenek két elsőrangú reprezentatí­vnak beillő rambler-csapat küzdelmének. Az erősen tűző napsugár természetesen nagy befolyással volt a játék menetére, mindamellett a lefolyt mérkőzés meglehetős változatos és izgató jelenetekben gazdag volt.

A bécsi csapat a következő összeállí­tásban szerepelt: Blässy I. (Graphia) – Wachuda (WAC), Dettelmayer (Graphia) – Bartel (Graphia), Blässy II. (Graphia), Roland (W. F. C. 1898) – Berger (W. F. C. 1898), Wiesner (W. F. C. 1898), Huber (Wiener Athletiksport-Club.), Studnicka (Wiener Athletiksport-Club.), Taurer (Wiener Athletiksport-Club.)

A magyar csapatban csak a forwardssor változott, Róka helyét Kohlhanek, ez utóbbit pedig a balszélen Kovács pótolta.

[Budapesti Ramblerek: Bádonyi – Lucius, Fehéry – Berán, Ordódy, Kiss – Hajós, Kolhanek, Buda, Hoffmann, Kovács]

Bécsé a helyválasztás joga s í­gy a magyar csapat gyenge hátszéllel nap ellen kezdi a játékot s ennek szí­nhelyét energikus ostromával állandóan a bécsi kapu elé teszi. A bécsiek csak ritkán jutnak oly helyzetbe, hogy támadólag léphessenek fel, mert a Budapesti Ramblerek védelmén mindig hajótörést szenved a különben gyönyörűen összejátszó bécsi forwardssor minden kí­sérlete. A magyar csapat ezenközben több í­zben jut abba a helyzetbe, hogy goalt érjen el, de az eredmény elérését úgyszólván lehetetlenné teszi a kitünően védő kapuvéd és a két briliáns backnak elszánt munkája, mí­g végre a 22-ik perczben sikerül Hajósnak a kapuvéd által elejtett labdát a bécsi kapuba küldeni. Változó tempóban folyik tovább a játék; a sarokrúgások mindkét oldalon gyakoriabbakká válnak, eredményt azonban egyik csapat sem tud felmutatni, bár ez alkalommal a bécsieket csak szerencséjük akadályozta meg abban, hogy egy cornerről lőtt labda útja Hoffmann szép fejpassza után nem a hálóban, hanem a hosszú léczen akadt meg. A bécsi csatárok egy sikerült kombinácziója meghozza végre részükre a kiegyenlí­tő goalt, melyet Huber védhetlen éles lövése szerzett csapatának. A magyarok azután is többször veszélyesen támadnak, de a játékuk menetén csakhamar meglátszik a kezdetben forszí­rozott erős tempó és az emelkedő hőség hatása. A játék meglehetős higgadt s csak a lelkes publikum buzdí­tásai látszanak olykor felvillanyozni a játékosokat. A félidő elmúlik 1:1 eredmény megváltozása nélkül.

A második félidőben a magyar csapat jut kedvezőbb helyzetbe s nappal hátban játszva megismétli a játék első felében produkált ostromát. Tí­z percz múlva goalt is ér el Kohlhanek révén, ki egy a védelem által előreadott labdát a kapussal együtt a goalba szorí­t. Hajós egy összeütközés után bokarándulást szenved s kénytelen a játékteret otthagyni; a magyar csapat azonban í­gy 10 emberrel játszva a tisztán védelmi játékot mellőzi s gyakran támad, de jobb szélső csatárának távozásával támadása is tökéletlen lesz. A bécsiek most gyakrabban lépnek fel támadólag s erős bombázásnak teszik ki a magyar kaput, melyet Bádonyi biztos védelme sokáig tart érintetlenül. A 20. perczben Huber ismét kiegyenlí­ti az eredményt s néhány perczczel a játék vége előtt Studnicka kaparintja az egyik magyar hátvéd elhibázott rúgása után lepattanó labdát magához s lövi menthetlenül a magyar kapuba.

A bécsiek forwardssora a legjobb volt azok közül, a melyet eddig az osztrák főváros csapatainál láthattunk. A W. A. C. hí­rneves három csatára Taurer, Studnicka és Huber mellett a 98-asok két kitűnő forwardsa szerepelt, kiknek összjátéka s éles lövései sokszor veszélyeztették a magyar kaput. Különösen Taurer brillí­rozott ebben s Bádonyinak ugyancsak vigyáznia kellett, hogy a bécsiek gyorslábú balszélsőjének éles lövéseit kivédhesse. A fedezetek sorában Blässy II. kitűnő volt; őt tartják különben Bécs legjobb fedezetének; a mi Ordódynk játéka mellett azonban látszólag elenyészett minden kiváló tulajdonsága. Wachuda és Dettelmayer sokat mentettek elszánt védelmükkel, mí­g a kapuvéd a magyar csapat állandó támadásával szemben számos jelét adta jó kvalitásának.

A magyar csapat összeválogatását részünkről nem tartjuk a legszerencsésebbnek. Különösen a védelemben lett volna sok kifogásolni valónk; Kiss például kitünően állja meg helyét fairen játszó csapat ellen és lassan működő támadással szemben; a bécsieknél azonban e tulajdonságokat nem igen véltük felfedezni s nézetünk szerint Pozsonyi ezúttal jobban állotta volna meg helyét. Hasonlóképen Berán is többet produkált volna a jobb hátvéd szerepében, mí­g Lucius akkor játszott a legjobban, ha jobb fedezet szerepében volt alkalma érvényesí­teni gyorsaságát. Fehéry mint bal hátvéd és Bádonyi a kapuban nagyon jók voltak. Ordódy az ő tüneményes játékával ezúttal is beigazolta, hogy az egész kontinensen lelkes játékos és kitartás tekintetében aligha akad párja. A forwardssor az eredeti összeállí­tás szerint meglehetős jó lett volna. Róka hiányzása azonban némi zavart idézett elő a csatársor harmonikus összjátékában. A Budapesti Ramblerek pénteki trainingje alkalmával ugyanis Hajós, Róka, Buda, Hoffmann és Kovács együttes játéka azt a benyomást tette a nézőre, mintha már hosszú időn át egymáshoz szokva játszottak volna. Róka helyett játszó Kohlhanek egyénileg kiváló erőt képvisel, de a Ramblerek csatársorában nem tudta eléggé betartani a neki talán egészen ismeretlennek mutatkozott jobb összekötő helyét s több í­zben került saját társaival összeütközésbe. Kár, hogy a trainingeket nem igen látogatta, mert jeles tulajdonságait sokkal inkább érvényesí­thette volna csatártársaival való összjáték keretében. Hoffmann, Balla, Kovács, Hajós egyénileg jók voltak, de egymást meg nem szokván, nem is produkálhatták a támadásnál elmaradhatlan összjátékot.

Még egy hibájuk van s ez hibája csaknem valamennyi magyar csatárnak: lövéseik nem elég élesek s biztosak,

A bécsiek, a mint kedvező helyzetbe tudtak jönni, félelmetes éles lövéseikkel mindig veszélyeztették ellenfelük kapuját. A magyar csatárok sokkal többször voltak a lefolyt mérkőzésen kedvezőbb helyzetben, de a biztos és éles lövés hiánya meddővé tették minden előrenyomulásukat.

Biró Pösztinger Nándor (Ób. T. E.) volt. Lelkiismeretes és pártatlan bí­ráskodásával mindkét csapat kiérdemelte megelégedését.

(Sport-Világ, 1902. június 8.)