1902.III.27. FTC – Oxford 0:16

Oxford 16:0 győz Ferenczvárosi Torna-Club felett.

1902. március 27., 15:30, Margitsziget, FTC – Oxford 0:16 (0:5)
vezette: Iszer Károly
FTC: Wagner (BTC) – Berán, Svarc – Kolhanek, Gorszky, Bródy – Braun, Hoffmann (MUE), Kovács, Fekete, Borbás
Oxford: Wilkinson – Johnson, Craig – Darling, C. A. Wild, H. J. Wyld – Balfour-Melville, Evans, Morgan-Owen, Comber, Ryder
Gól: ?

Az oxfordi egyetem csapata megegyezés szerint még 27-én, nagycsütörtökön, is fog játszani nálunk, amikor a Ferencvárosi Torna Club csapata fog ellene kiállani.

*

Oxford U. A. F. C. — Ferencvárost Torna Club. A Műegyetemi F. C. és a M. A. C.- nak az oxfordi csapattól szenvedett nagy veresége után a sportkörök feszült érdeklődéssel várják a jeles angol csapat a nagycsütörtöki harmadik mérkőzését, mikor az előbbenni két magyar csapatnál föltétlenül jobb és gyakorlottabb ferencvárosi csapat fog az angolok ellen kiállani. A magyarok győzelméről ugyan most sem lehet szó, talán még a goal-szám sem lehet kisebb, de tudva azt, hogy a magyar csapatok közül a Ferencvárosi Torna Clubnak van a legveszedelmesebben támadó csatársora, biztosra vehető, hogy az angoloknak alkalmuk lesz nemcsak a támadásban remekelni, de a védelemben is olyant produkálni, milyent a magyar közönség még aligha látott.

E matchre a F. T. C. is, miként a másik két clubtársa, megerősí­ti csapatát, még pedig három olyan játékossal, kik nem csak hazánkban, de az egész kontinensen is első classist képviselnek; közöttük főleg a kapus érdemel nehéz szerepénél fogva is nagy érdeklődést, mert neki már régi ismerősei az oxfordiak, kik ellen 3 évvel ezelőtt is játszott és az angolok már akkor is elismeréssel adóztak kiváló képességeinek. E három játékos szereplése folytán megváltozik a versenyek programmján közölt csapatösszeállí­tás. A helyes csapatösszeállí­tást lapunk holnapi számában fogjuk közzétenni.

*

… Harmadik mérkőzésük holnapután, nagycsütörtökön lesz, a mikor a Ferencvárosi Torna-Klub lesz az ellenfelük. A magyarok győzelméről ugyan most sem lehet szó, talán még a kapott gólok száma sem lesz kisebb, de tudva, hogy a magyar csapatok közül a Ferencvárosi Torna-Klubnak van a legerősebben támadó csatázó sora, biztosra vehető, hogy az angoloknak alkalmuk lesz nemcsak a támadásban remekelni, de a védelemben is olyant produkálni, milyent magyar közönség még nem látott. A versenyre a Ferencvárosi Torna-Klub megerősí­tette csapatát, úgy hogy a csütörtöki versenyen a ferencvárosi csapat a következő játékosokból áll: Wagner kapuvédő, Berán és Fehér hátvédő, Kolhanek, Ordódy és Bródy elővédő, Barna, Fekete, Hoffmann, Borbás és Kovács csatázó.

*

Oxford Budapesten. A Ferencvárosi Torna Club, mint az alábbi összeállitásból látható, a mi viszonyaink szerint rendkí­vül erős csapatot állí­t ki csütörtöki matchére az oxfordiak ellen.

A csapatban a következő játékosok vesznek részt: Wagner – Berán, Svarc – Kolhanek, Ordódy, Bródy – Braun, Hoffmann, Kovács, Fekete, Borbás. Tartalék: Gorszky. Biró: Iszer Károly.

(Pesti Hí­rlap, Budapesti Hí­rlap)

Budapest, 1902. márczius 27.

A sportkörök érdeklődése leginkább a csütörtöki mérkőzésre összpontosult, melynél az angolok ellen játszó magyar csapatok legerősebbje állt ki a porondra és í­gy komoly és reális játékra volt kilátás.

Különböző viszás körülmények folytán azonban a Ferenczvárosiak nem voltak képesek teljes első csapatukat kiállí­tani és annak kiegészí­tésére a Magyar Úszó-Egylet és Budapesti Torna-Club segí­tségét vették igénybe, előbbitől Hoffmannt,  utóbbitól Wagnert kérték fel támogatásukra, mely játékosok által csapatuk mindenesetre nagy erősí­tést nyert. Wagner R. ezúttal a kapuban játszott, mi növelte a játék érdekességét, a menynyiben a múlt évben itt járt angolok őt ismerték el a kontinens legjobb kapuvédjének, persze az angolok túlnyomó erejével szemben Ő sem birt mindenkor sikeresen védekezni.

Az idő kedvezett és í­gy ez alkalommal is nagy nézőközönség szemlélte az érdekes mérkőzést.

Hogy a Ferenczváros eredménye rosszabb volt volt mint a M. A. C.-é, ez természetesen nem bizonyí­t a mellett, hogy csapatuk rosszabb lett volna ezekénél, hanem inkább csak abban leli magyarázatát, hogy erősebb ellentállásuk az angolokat teljes képességük kifejtésére ingerlé és nem alkalmazták velük szemben azon rendkí­vüli kiméletességet mint a keddi mérkőzésnél.

A mérkőzés lefolyása a következő volt:

Ferenczváros nap és szél ellenében megkezdve a játékot, csakhamar saját kapujához szorul, melyet az angolok hosszabb ideig sikertelenül ostromolnak, a mennyiben gyakori lövéseik vagy nem találnak vagy pedig a kitünően működő magyar kapus által kivédetnek. Csak a 25. percz hozza meg az angoloknak az első eredményt, mit 5 percz múlva a második és közvetlenül reá a harmadik goal követ. A magyarok részéről szép támadás következik, mely azonban az ellenfél hátvédein megtörik és a visszakerülő labda csakhamar ismét megakad a magyarok goaljában. Egy újabb szép támadás, melyet a fehér-zöldek az angolok mezőnyébe intéznek, hasonló balsikerrel végződik, úgy hogy a félidő végéig az eredmény 5:0.

A szünidő után az angolok szél ellen játszanak, mi úgy látszik kedvező befolyással volt kombinácziójukra, mert gyors egymásutánban sikerül nekik a labdát 11-szer a magyarok kapujába lőni. Ennek daczára a Ferenczvárosiak sem voltak tehetetlenek, néhány szép lerohanással közelí­tették meg az angol kaput, sőt egy heves ostrom alkalmával cornert is értek el. Midőn ebből kifolyólag az egyik angol játékos a labdát a kapu közelében kézzel érinté, a biró, Iszer Károly, büntető rúgást í­télt meg. A rúgás foganatosí­tója Hoffmann azonban nagy izgatottságában a kapu mellé lő és í­gy a magyarokra nézve elveszett az egyetlen kedvező alkalom, midőn részükről is sikert érhettek volna el.

A mérkőzés gazdag volt szép és izgató jelenetekben.

(Sport-Világ)

Oxford harmadik mérkőzése, mely egyszersmind az utolsó volt, ma ment végbe a margitszigeti pályán, az eddigieknél még nagyobb számú közönség jelenlétében.

Meglepetés ma is volt, mert senki se gondolta, hogy mai ellenfelükkel, a Ferencvárosi Torna Clubbal, úgy elbánnak, ahogy elbántak. Ezt a föltevést megerősí­tette az első félidő eredménye is, amikor, bár a szél hathatósan a segí­tségükre volt, mindössze öt goalt csináltak s ezt sem valami nagy könynyüséggel.

A második félidőben azonban teljes erejüket kifejtették s szertelenül felülkerekedtek. Már az első percben csináltak egy goalt, 3 perc múlva a másodikat, 6 perc múlva a harmadikat, ismét egy perc múlva a negyediket, 6 perc múlva az ötödiket, 1 percre rá a hatodikat s ily gyors egymásutánban a hetediket, nyolcadikat Ekkor a magyarok részére a bí­ró egy büntető-rúgást í­télt. Nagy volt a reménység úgy a ferencvárosiak, mint a közönség részéről, hogy a három mérkőzésből legalább egy goalja lesz a magyarnak. De a magyar — aki különben ért hozzá — ezúttal nem bí­rt berúgni. A magyarok különben egy ideig erősen ostromoltak, de eredménytelenül. Ismét következett 3 goal. A játék vége felé az angolok is jutottak egy büntető-rúgáshoz, de az anglius — nem a kapu felé röpí­tette a labdát.

Megelégelték a 16:0 goalt.

A három magyar csapat közül tehát, melyek az Oxforddal mérkőztek, a legjobban az athleták fürge csapata állta meg a helyét s mindenki érdeklődéssel néz jövő mérkőzései elé.

(Pesti Hí­rlap)

Az oxfordi ifjak Budapesten. (Saját tudósí­tónktól.)

A világhí­rű oxfordi labdarugó-csapat ma mérkőzött utoljára Budapesten. Mai győzelmük méltán sorakozik az eddigiekhez, még pedig nemcsak a gólok nagy száma miatt, hanem mert megmutatták, hogy erős ellenféllel szemben ők is komolyan fognak a munkához.

A Ferencvárosi Torna-Klub állt ma ki az angolokkal, még pedig az első félidőben orkánszerü északi szél ellen. De igy is keményen tartották magukat a ferencvárosiak. Macskaügyességgel mozogtak a zöld gyepen és akárhányszor lefőzték angol kollégáikat. A magyar csapat kitűnő, összejátszása általános föltünést keltett. E mellett támadásuk is igen gyors volt. De az angolok azonnal észrevették, hogy mai ellenfelük erősebb és minden erejüket megfeszí­tették, tizenöt percig — hasztalanul. Ekkor kapta a magyar csapat az első gólt. A fölállás után a magyar csapat több heves támadást intézett az angol kapu ellen, de az angol hátvédők bámulatos ügyessége megsemmisí­ti valamennyi berohanást. Tizenhét percig küzdöttek igy a közönség óriási izgatottsága között, mely minduntalan buzdí­tó kiáltásba tört ki, valahányszor az ellenfél kapujához közeledett a labdával a magyar csatázó sor. Végre a játék harminckettedik percében másodszor röpült be a labda a magyar kapuba. De az erős küzdelemtől a magyar csapat kifáradt és most már kettő, négy és hat perces időközökben a félidő végéig az angolok még három gólt rúgtak. í­gy az első félidő eredménye öt gól a zérus ellen az angol csapat javára. Az átlagos idő egy-egy gól között kilenc perc.

A szünet alatt mindenki úgy vélekedett, hogy az angolok kaphatnak egy gólt, mert a szól ellen játszanak. Ez a remény azonban hamar szétoszlott, mert a második félidő megkezdése után azonnal látszott, hogy a magyar részen a védelem kifáradt, a minek az volt az eredménye, hogy kettő, kettő, nyolc, egy, négy, egy, öt és öt perces időközökben nyolcszor repült be a labda a magyar kapuba. A magyarok e közben szintén támadtak, de sikertelenül. A következő fölállásnál a magyar csapat kitűnő csatázó sora olyan hevesen támadta az angol kaput, hogy a labdát az egyik angol játékos kénytelen volt a kapu mellett kirúgni a mezőről, a miért a biró korner-rugást í­tél a magyar csapatnak. A korner-rugás is olyan jó volt, hogy csak úgy sikerült megmenekülniük az angoloknak a góltól, hogy egyik játékosuk kézzel hozzányúlt a labdához. Ezért a biró ismét büntető rúgást enged a magyaroknak a tizenegyes vonalról. Borbás, a ferencvárosiak bal összekötő csatázója rúgta az angol kapu felé a labdát, mely a kapu félfájáról visszapattant és az angol kapu mentve volt. Ezt az izgalmas rúgást lélekzetfojtva leste ezer és ezer ember. A félidő végéig kilenc, egy és négy perces időközökben még három gólt rúgtak az angolok, í­gy a második félidő eredménye tizenegy gól a zérus ellen. Az átlagos idő egy-egy gól között 4.09 perc. A végső eredmény 16:0 az Oxford University Association Football Klub javára. Az átlagos időköz mind a két félidőben egy-egy gól között 5.63 perc.

Este nyolc órakor az angol vendégek tiszteletére bucsulakoma volt a Hungária-szálló földszinti külön termében… Mint értesülünk, az angolok holnap délután öt óra tizenöt perekor a nyugati pályaudvarról induló gyorsvonattal utaznak el a fővárosból.

(Budapesti Hí­rlap)

Az Oxford University F. Cl. magyarországi túrájáról a kirándulás egyik résztvevője a »Sportsman« f. évi április 30-iki számában a többi között a következőket í­rja:

«A legerősebb csapat, mely Magyarországban ellenünk kiállí­ttatott, a [Ferencvárosi] Torna-Club volt, mely felett legnagyobb győzelmünket arattuk (16:0). Igen nehéz ellenfeleinkről helyes kritikát mondani, minthogy ezen játékot Magyarországban csak néhány év óta űzik és ennek folytán a játékosok csak ifjú kezdők. Egyszer-másszor előfordult, hogy a fedezetek és csatárok közti adogatás jó volt, de utóbbiaknak soha sem volt átgondolt tervük a labdának kapunkhoz való juttatására és a hébe-hóba ellenünk intézett vad kirohanásokat hátvédeink könnyű szerrel elhárí­tották.

A két első mérkőzésnél folyton támadtunk és Wilkinsonnak ritkán volt alkalma a labdát érinteni, az utolsó mérkőzés azonban meglehetős egyenletesen, t. i. a mezőny mindkét felében folyt. Ez a [Ferencvárosi] Torna-Club ellen volt, mely más egyletektől kapott erősí­tést. Sajnos, a taktikájuk nem felelt meg mindig a szabályoknak, mit vagy a tudatlanságnak, vagy az izgalomnak lehet felróni. Kár volna, ha ily eljárás lábra kapna a magyar football-sportban.

Ezen játék alkalmával Darling egy handsin goalja miatt büntetőrugás adatott, mely azonban félre ment.«

(Sport-Világ)