1902.IV.27. Challenge Cup, BTC – FTC 5:1

Budapesti Torna-Club 5:1 eredménnyel győz a Ferenczvárosi Torna-Club ellen.

1902. április 27., 16:00, Millenáris, BTC – FTC 5:1 (2:1)
vezette: Wachuda Károly (WAC)
BTC: Bádonyi – Wagner, Lucius – Harsády, Ordódy, Bulcsú – Ryda I., Róka, Buda, Hajós, Minder
FTC: Protschó – Berán, Svarcz – Kolhanek, Gorszky, Bródy – Braun, Feketeházy, Pogány, Borbás, Kovács
Gól: Róka, ? illetve Kovács
Jók: Buda, Róka, Ordódy, Wagner illetve Borbás, Pokorny, Feketeházy, Schwarcz, Kovács

Ma délután 4 órakor a Budapesti Torna Club és a Ferenczvárosi Torna Club I. csapatai mérkőznek a millenáris versenypályán. A küzdelem a bécsi Challenge Cup egyik mérkőzése, melyen eldől, hogy melyik egylet képviseli a pünkösd hétfőn véglegesen eldöntésre kerülő vándordí­j versenyében a magyar szí­neket. Idén történt első í­zben, hogy magyar egyletek neveztek a Challenge Cupre, melyek összesorsolva az első előmérkőzésben találkoztak egymással s eddigelé a B. T. C. és a F. T. C. kerültek ki győztesekként a »33« F. C. és a B. Sp. C. ellen. A két győztes ma délután méri össze erejét.

A csapatok összeállí­tása tehát a következő lesz:

B. T. C. I. (piros-fehér): Bádonyi, Wagner, Lucius, Harsády, Ordódy, Bulcsú, Buda, Róka, Mannó, Hajós, Minder.
Tartalék: Raposs, Cservenka, Ryda II.
F. T. C. I. (zöld-fehér): Protschó (szerk: Maros – Budapesti Hí­rlap, Pesti Hí­rlap), Berán, Svarcz Kolhanek, Gorszky, Bródy Braun, Fekete, Pogány, Kovács, Borbás.

*

A magyar bajnokság tavaszi fordulójának két első helyezettje mérkőzött április 27-én a bécsi Challenge Cup vándordí­jért.

A B.T.C. ugyan már egy í­zben megnyerte a versenyt, mivel márczius 28-án a F. T. C. a hetekkel ezelőtt megállapí­tott napon a küzdőtéren nem jelent meg, a B. T. C. azonban nem akarván vita tárgyává tenni a Ferenczvárosiaknak – különben minden alapot nélkülöző – protestjét, í­gy április 27-én másodszor állott ki a porondra, hogy a F. T. C.-bal megmérkőzzék.

S nem sok hí­ja volt, hogy a B. T. C. ismét küzdelem nélkül í­rhatott volna fel egy eredményt idei győzelmi listájába, mert a Ferenczvárosiaknak ismét nem volt kedvük mérkőzni.

Okot erre az a körülmény szolgálhatott, hogy nem akartak beleegyezni Wachudának (a Wiener Athletic Sport-Club kapitányának) bí­ráskodásába, azon indokolatlan hipotézisből kiindulva, hogy Wachuda, ki állí­tásuk szerint, a B. T. C. kötelékébe tartozik, pártos magaviseletet tanúsí­tana eljárásában.

A Challenge Cup mérkőzéseinek szabályai ugyanis előí­rják, hogy az a két ország (Magyarország és Ausztria) csapatainak döntő mérkőzésén Cricketter tag legyen bí­ró. Jelen esetben azonban Cricketter nem jöhetett le Budapestre, hanem táviratilag értesí­tették a Torna-Clubot, hogy a Budapesten időző bécsi Wachuda bí­ráskodása ellen semmi kifogásuk nincs.

Ezt a tényállást tudta mind a két csapat kapitánya. Horváth Ferencz úr, a Ferenczvárosiak kapitánya ezt nem akarta tudomásul venni s csapatát arra bí­rta, hogy a nagy számban megjelent közönség türelmét kockára téve, a küzdőtéren meg ne jelenjen. Sőt beszédet is intézett a tribün publikumához, s a két csapat magánügyét a nézők szí­ne elé ví­vén, kijelentette, hogy csapata nem játszhat akkor, midőn a B. T. C. egy tagja bí­róként szerepel.

Szerencsére í­géretéhez nem maradt konzekvens, mert a csapat mégis kivonult a pályára a szép számban megjelent ferenczvárosi polgárok ovációjától kí­sérve.

Nézetünk szerint a két csapat belügyeinek elintézése nem a közönség fóruma elé való, hanem a felettes hatóságok (Challenge Cup bizottság, M. L. Sz.) hatáskörébe tartozik. A publikum játékot kí­ván látni, nem pedig veszekedést és igen csodálkozunk azon, hogy egy oly exponált állású személy, mint a szövetség főtitkára, ily jelenetet idézett elő.

A mérkőzés különben egyike volt ama érdekes küzdelmeknek, melyet a B. T. C. és a F. T. C. eddigi találkozásain megszoktunk. A B. T. C. ellenszéllel kezdi a játékot s alig egy percz lefolyása alatt a Ferenczvárosiak kapuja előtt állandó ostrom alá fogják az ellenfél helyzetét, melyet a P’. T. C. védelme jelesen tart. Egy- egy erősebb backrugás a labdát a Ferenczvárosiak csatársora elé adja, mely a tőle megszokott szép kombináczióval és gyorsasággal a játék esélyeit a F. T. C. javára billenti s az első tí­z perez leforgásán belül a labda a B. T. C. kapujában fenakadt. A látszólag off side állásban levő Kovács lőtte azt, melyet Bádonyi könnyen kivédhetett volna, de — elég helytelenül — off side-t kiabálván, hátra tett kezekkel nyugodtan nézte a labda berepülését. Rövid időre a B. T. C. viszonozza az eredményt s egy újabb goal elérése által, az első félidő végéig a vezetést maga számára biztosí­totta.

A második félidőben ugyancsak szél ellen játszik a B. T. C. Úgylátszik az időt is sikerült a Torna-Club ellen hangolni, mert a halftime alatt a szélirányt változtatva, ismét a Ferenczvárosiakat segí­tette. Az első félidő gyors tempója azonban kimerí­teni látszik a F. T. C. csapatát, mert védelmében bizonyos bágyadtság mutatkozott, a mi a B. T. C.-nak gyors egymásutánban beadott további három goalja bizonyí­t. A játék vége felé mindkét csapat lassabban játszik s csak egy-két berohanás teszi érdekessé rövid ideig a kapuk előtti küzdelmet.

A Ferenczvárosiak nagyon szépen játszottak; a csatársor briliánsán támadott s különösen a három középső csatár Borbás, Pokorny és Feketeházy sok munkát adott a B. T. C. kipróbált védelmének. A halfbacksor elég jó volt, a hátvédek közül a kis Svarcz válott ki ismét merész játékával.

A B. T. C. csatársorában Mannó hiányzása alapos változtatást idézett elő; Buda centerbe ment, Ryda I. pedig Buda helyén a jobb szélen játszott. Buda kitünően állotta meg helyét, Ryda I. új ember a csapatban; centerezései szépek, technikája figyelemre méltó; Budán kivül Rókának különösen jó napja volt; kitűnő passzjátéka s nyugalma előnyös befolyással bí­rt a forwardssor összjátékára nézve. A védelemben Ordódy a tőle megszokott modorban hathatósan segí­tette csapatát a győzelemhez, mí­g a briliánsán védő Wagner valóságos áttörhetetlen bástyáját képezte a B. T. C védelmének.

Biró Wachuda a W. A. C. tagja volt, ki természetszerűleg, a játék megkezdése előtt a Ferenczvárosiak kapitánya által előidézett kinos jelenet pressziója alatt állva, ép a B. T. C. csapatával szemben tanúsí­tott sokszor alig indokolható túlszigort.

(Sport-Világ)

Délután négy órakor a csömöri-uti versenypályán a két legjobb magyar csapat, a Budapesti Torna- Klub és a Ferencvárosi Torna-Klub első csapatai mérkőztek nagy közönség előtt. Nemcsak az elsőségért küzdöttek a csapatok, hanem azért is, mert a verseny kimenetelétől függött, hogy melyik menjen a kettő közül Bécsbe a Challenge Cup-ért.

Mindkét részen szép volt a játék, de azért a Budapesti Torna-Klub felsőbbsége mégis szemmellátható volt, a mit különben bizonyí­t az eredmény is, a mi öt gól egy ellen a Budapesti Torna-Klub javára. A ferencvárosiaknak a védelme volt gyönge, úgy hogy a mit a csatázó sor ügyességével elért, mind kárba veszett a fedezetsor gyönge játéka miatt. Ellenfelüknél annál jobb volt a védelem. A budapesti tornaklub fedezetsorában Ordódy és Lábas remekelt, a két hátvédő, Wagner és Lucius pedig szinte áttörhetetlen védővonalat alkottak. A ferencvárosiak hí­res gyors csatázósora azonban a kitűnő védelem mellett is igen sokszor fenyegette a Budapesti Torna-Klub kapuját. Kitűnt a ferencvárosiak közül Borbás, Feketeházy, Kovács és Pokorny csatázó és Schvartz hátvédő. Az első félidőben a Ferencvárosi Torna-Klub játszott a szél segí­tségével. Sikerült is a ferencvárosiaknak tí­z percre a játék megkezdése után gólt rúgni. A kiegyenlí­tő gólt tiz perc múlva sikerült visszaadni a Budapesti Torna-Klub-nak, majd ismét tiz perc múlva másodszor röpí­tették a labdát a ferencvárosiak kapujába. Ennél több gól ebben a félidőben nem volt s igy az első félidő eredménye két gól egy ellen a Budapesti Torna-Klub javára. A második félidőben egy percre a játék megkezdése után ismét bent volt a labda a ferencvárosiak kapujában. Ezt a gól-rugást a következő tizenöt percben még kettő követte, de több az után már nem volt  sem egyik, sem pedig a másik részen. A második félidő eredménye három gól zérus ellen a Budapesti Torna-Klub javára. Versenybí­ró Wachuda Károly, a Wiener Atletik Sport-Klub kapitánya volt .

(Budapesti Hí­rlap)

A Challenge Cupért folyó labdarugó-mérkőzések egyik döntő küzdelme vasárnap délután folyt le a csömöri-uti versenypályán. Ellenfelek a Budapesti Torna Club és a Ferencvárosi Torna Club voltak.

A helyválasztás a F. T. C. joga volt s í­gy a B. T. C. kezdi a játékot. Egy ideig a középen folyik a küzdelem, majd felhuzódik a F. T. C. kapuja elé, hol körülbetül tí­z percig szép, de meddő támadást produkál a B. T. C. csatársora. Néhányszor a F. T. C. csatárai is támadnak, de szintén eredménytelenül. Körülbelül a harmincadik percben Kajánnak sikerül az első goalt lőni a B. T. C. javára. Pár percre rá Kovács egy gyönyörű lövéssel megszerzi a kiegyenlí­tő goalt. Szünetig azután nem változott az eredmény.

A második félidőben egészen megfordul a szél s a szerencsés ferencvárosiak újra annak segí­tségével játszanak. De a B. T. C. játékosai teljesen „belefekszenek“ és rövid idő alatt a ferencvárosiak kapusa kétszer nyúlt be a mögötte levő hálóba a labdáért. A F. T. C. minden erejét összeszedve, nehány igen szép rohamot intéz a B. T. C. kapuja ellen, de sikertelenül. Wagner és Lucius nehány pillanat alatt a F. T. C. mezejébe küldi a labdát s a csatárok még két goallal szaporí­tják a B. T. C. három goalját s í­gy a végeredmény 5:1, a B. T. C. javára.

A bí­rói tisztet Wachuda, a Wiener Athletic Sport Club tagja töltötte be — mintán a szabályok szerint a birónak osztráknak kell lennie — teljesen eltekintve attól, hogy tiszta-e a belőtt goal. A ferencvárosiak egyetlen goalját s a B. T. C. goaljai közül kettőt magyar biró aligha adott volna meg.

(Pesti Hí­rlap)