1903.V.10. MUE – FTC 1:2 (edzőmérkőzés)

Ferenczvárosi Torna-Club — Magyar Úszó- Egyesület 2:1.

A [BTC – MTK] mérkőzés ma, vasárnapon, délután 5 órakor kerül döntésre a millenáris versenypályán. Előzőleg 3 órakor a M. U. E. és F. T. C. I. csapatai mérkőznek.

(Sport-Világ, 1903. május 10.)

A csömöri-uti pályán a F. T. C. játszik a M. U. E.-el. A F. T. C.-nak a Wiener Fussball Clubbal kellett volna játszani, de lemondtak s í­gy e helyett a M. U. E.-vel játszik. A mérkőzés kimenetele kétséges, bár a F. T. C. győzelmét mégis valószí­nűnek tartjuk.

(Nemzeti Sport, 1903. május 10.)

1903. május 10., 15:00, Millenáris, MUE – FTC 1:2 (1:1)
vezette: Friedrich István
MUE: ?
FTC: ? – Berán, Manglitz – ?
Gól: ?
Kiállí­tva: ? illetve ?

E két csapat közti 30-30 perces küzdelem előzte meg vasárnap a B. T. C. és M. T. K.-ének mérkőzését. Elénk érdeklődéssel tekintettünk e match kimenetele elé, mert a ferencvárosiak az utolsó időben két legjobb játékosukat veszí­tették el és í­gy kérdéses volt, hogy előbbi kitűnő formájukat képesek lesznek-e megtartani. Sajnos, mindkét csapat 2/3-ad részben tartalék játékosokkal játszott, ami nagyon is szí­ntelenné tette a mérkőzést és csak arra vezetett, hogy durvasággal akarták pótolni a tudást. Magáról a játékról ép ezért nem sok a mondanivalónk. A csatársorok nem mutattak különösebb összjátékot, a fedezetsorok tartalékjátékosai mindkét helyen gyenge labdatechnikával rendelkeztek és egyedül a hátvédek korrekt játéka érdemel külön emlí­tést, ezek közül is azonban főleg a ferencvárosiak két kitűnő formában levő hátvédje, Berán és Manglitz. A játék a szeles és esős időben 2:1-gyel végződött a Ferencvárosiak javára és nagyon durva lefolyású volt. A bí­ró minduntalan kénytelen volt a játékot félbeszakí­tani, mert főleg az Úszók csapatának játékosai bő alkalmat szolgáltattak erre. Igazán érthetetlen, hogy még mindig akadnak csapatok, a melyek ebben keresik a dicsőséget, holott nagyon jól tudják, hogy ezzel csak aláássák tekintélyüket és magukra zúdí­tják úgy a nagy-közönség haragját, mint az illetékes sportfórum meg-torlását.

Bí­ró a mérkőzésen Fridrich volt, ki pártatlan és jogos szigorral vezette a játékot, a miért a közönség meg is éljenezte. A játék folyama alatt három játékost kiállí­tott durva játék miatt, a mit csak helyeselnünk lehet, mert csak ily kérlelhetetlen szigor mellett lesz elérhető, hogy a durva játék teret ne hódí­tson. Kí­vánatos volna, hogy minden biró hasonlóan járjon el.

(Nemzeti Sport, 1903. május 17.)

A B. T. C. — M. T. K. bajnoki mérkőzését a Ferenczvárosiaknak az Úszókkal hirdetett revanche-matche előzte meg. Az eredmény után a M. Ú. E. talán mégis belenyugszik a változhatatlanba s elismeri, hogy a F. T. C. tavaszszal egy í­zben már reálisan legyőzte. Múlt vasár­napon mind a két egylet inkább tartalékjait, mint teljes első csapatát látszott bemutatni, kik azonban nem annyira játékban, mint durvaságban igyekeztek a hiányzó első csapatbeliek nyomdokába lépni. A játék második felében oly épületes látványnak voltunk szemtanúi, mint eddig talán soha. Eltekintve a játék durva karakterétől, match közben a nem éppen példaképül szolgáló bécsi football-sportra emlékeztető rugdalkozások, pofozkodások és verekedések kerültek napirendre s még szerencse, hogy az erélyes biró valósággal közbevetette magát, különben a verekedés az egész csapatra átragadt volna, nagy megbotránkozására a jelen volt nagyszámú nézőközönségnek.

Maga a játék nagyon alacsony ní­vón állott; összjátékról alig volt szó s inkább egyéni képességüket fejtették ki a játékosok. Első félidőben a F. T. C. játszott széllel s fölényben volt, másodikban a M. Ú. E. látszott a helyzetet uralni, de nem tudta eléggé kiaknázni a kedvező alkalmat. A játék kétszer 30 perczig tartott s javarészt zuhogó esőben folyt le, mely a küzdelem menetét nagyon befolyásolta.

Friedrich István biró erélye és tapintatos fellépése vetett véget a gyakran előfordult í­zléstelen jeleneteknek, melyek a M. Ú. E. matchein már évek óta szinte napirenden szoktak lenni.

*

Az [MTK – BTC] match 3:1 eredménynyel zárult a M. T. K. javára.

“Bár a B. T. C. ez idő szerint a bajnokságban vezető szerepet játszik, a tavaszi forduló végén aligha tartja ezt meg, mivel a Ferenczvárosi Torna Club azon esetben, ha a Törekvést legyőzi — a mi szinte bizonyos — egy ponttal az élre került.”

(Sport-Világ, 1903. május 17.)

A csömöri-úti millenáris versenypályán két érdekes mérkőzés volt. Először a Ferencvárosi Torna Klub játszott a Magyar Uszó -Egyesülettel. Az első félidőben a ferencvárosiak támadtak, a kik nemsokára meg is szerezték az első gólt. A játék vége felé azonban az úszók a kapott gólt kiegyenlí­tették, í­gy az első félidő eredménye 1:1 arányában eldöntetlen volt. A második félidőben a játék változatos volt. A ferencvárosiak a félidő végén megszerezték a második gólt, melyet az úszók már nem tudtak visszaadni, í­gy a második félidő eredménye egy gól ellen zérus a Ferencvárosiak javára. A végső eredmény pedig két gól ellen zérus a Ferencvárosi Torna -Klub javára.

(Budapesti Hí­rlap, 1903. május 11.)

Előzőleg a Ferencvárosi Tornaklub játszott a Magyar Uszó- egyesülettel. Győzött a Ferencvárosi Tornaklub 2:1 eredménynyel. A játék nagyon durva jelleget öltött, úgy hogy a bí­rónak három játékost kellett a csapatokból kiállí­tani. Első félidő állása 1:0 volt.

(Pesti Napló, 1903. május 11.)