1903.VI.14. Budapesti Ramblerek – Bécsi Ramblerek 1:1

Ramblerek

Budapest—Bécs 1:1

Bécsi Ramblerek a Budapesti Ramblerek ellen 1:1 eldöntetlen.

Ma d. u. 5 1/2 órakor a Budapesti Ramblereknek matche lesz a Bécsi Ramblerekkel. Sem a budapesti, sem a bécsi csapat összeállí­tását nem ismerjük, tudva azonban, hogy a Rambler-csapatok a két város legjobbjaiból szoktak legénységet összeállí­tani, a mai mérkőzésen is Budapest és Bécs több kiváló játékosát lesz alkalmunk játszani látni. Az eddigi matchek hol a bécsiek, hol a budapestiek győzelmével végződtek s a mai mérkőzés kimenetele is teljesen nyí­lt jellegű s ezért érdekességben nem fog hiányt szenvedni. A match szí­nhelye a millenáris versenypálya.

(Sport-Világ, 1903. június 14.)

Rambler match. Ma d. u. 5 1/2 órakor a budapesti „Ramblerek” játszanak a bécsi „The Ramblers” csapattal. A Rambler matchek eddigelé mindig izgató lefolyásúak voltak, mert a két főváros válogatott játékosaiból alakult team körülbelül egyenlőnek bizonyult. — A két csapat eddig négyszer találkozott. 1901. június 30-án Budapesten 0:0. 1901. szeptember 7-én Bécsben 3:2 Budapest javára. 1902. június 1-én Bécsben 3:2 Bécs javára. 1902. szeptember 1-én Budapesten 2:0 Budapest javára. Ezen eredmények és a csapatok idei összeállí­tása után í­télve a mai match kimenetele teljesen nyí­lt jellegű.

(Nemzeti Sport, 1903. június 14.)

1903. június 14., 17:30, Millenáris, Budapesti Ramblerek — Bécsi Ramblerek 1:1 (1:0)
vezette: Kiss Gyula (33 FC)
Budapest: Sipos — Nagy, Fey — Bródy, Skrabák, Friedrich — Blazsek, Károly, Hoffer, Buda, Minder
Bécs: Wagner — Dettelmayer, Schultz — Schrammel, Pulchert, Bartl — Taurer, Studnicka, Huber, Krug, Fischer
Gól: Károly (44.) illetve Studnicka (89.)

Nagy közönség előtt, gyönyörű időben folyt le a millennáris pályán a budapesti Ramblerek mérkőzése a bécsi Ramblerek ellen. A bécsiek egy-két játékos kivételével ugyan-olyan csapattal játszottak, mint Úrnapján a M. L. Sz. csapata ellen. A magyarok csapata ellenben erősebb lett néhány kiváló játékossal, főként Minder és Sí­possal A magyarok összeállí­tása a következő volt: Sipos — Nagy, Fey — Bródy, Skrabák, Friedrich — Blazsek, Károly, Hoffer, Buda, Minder.

Soha oly könnyen nem lehetett volna nyerni és oly könnyen súlyos vereséget szenvedni magyar csapatnak, mint ez alkalommal. Hogy a mérkőzést a magyarok nem nyerték meg, az egyedül a csatársor hibája, hogy pedig a mérkőzést nem vesztették el, az nem a védelem érdeme, hanem egyedül Sipos-é, ki e matchen önmagát multa felül. Az angol kapusok képességéről eddig még nem igen volt alkalmunk meggyőződni de a sok itt járt kontinentális csapatok kapusai között egyet sem láttunk még úgy védeni, mint Sipost. Ha bármely más kapus áll a kapuban, két-három goalkülömbséggel okvetlenül a bécsiek nyerik meg a matchet.

A magyarok csapata kevés összjátékot mutatott. Blazsek az első félidőben nagyon keveset dolgozott a második félidőben azonban sokszor áttört a bécsiek védelmén. Károly nem lévén hozzászokva szomszédaihoz semmi kiválót nem produkált. Hoffer mint centercsatár igen szépen megállta helyét s ő játszott legjobban a csatársorban. Buda és Minder soha sem voltak helyeiken, sőt előbbi feltűnő lanyhán játszott. A fedezetsorban Friedrich lelkiismeretes játéka érdemel emlí­tést. Bródy, akit a bajnoki mérkőzéseken rendesen kiállí­tottak heves játékáért, most elemében volt és a biró lanyhasága folytán alaposan megdolgozta ellenfeleit. A hátvédek közül Fey a mérkőzés kezdetén sok labdát hibázott el, később azonban belemelegedve, erőszakos fellépésével sokszor megzavarta a bécsiek összjátékát. Nagy gyengébben játszott, mint Úrnapján és a kapott goalt is az ő vigyázatlansága okozta.

A bécsiek csapatáról nagyon keveset mondhatunk. Összjátékuk ez alkalommal is szebb volt, mint a magyaroké. A csatársorban Taurer tünt ki ismét szép lefutásaival és lövéseivel. A két hátvéd a védelem főerössége volt. Wagner a kapuban igen jól dolgozott, de sokszor a szerencse is segí­tette.

A bécsiek kezdik a játékot, de a magyarok rögtön elszedik tőlük a labdát s vehemensen ostromolják a bécsiek kapuját, amelyet Wagner ügyesen és amellett nagy szerencsével véd. A magyarok nem maradhatnak sokáig a bécsiek kapuja előtt, sőt egy jó ideig a bécsiek térfelére sem jutnak. A félidő vége felé Friedrich a kapura lő, mely lövést a kapus elhárí­tja. Hoffer szépen lekapja lábával a labdát az egyik hátvéd fejéről és Blazsek-hez juttatja, ki önzetlenül Károly-nak adja át s a következő pillanatban már a bécsiek kapujában van a labda. A bécsiek ezután rendkí­vül hevesen játszanak, amit a magyarok duplán viszonoznak úgy, hogy a játék erőszakos és durva lesz. Egyik fault a másikat követi, a biró pedig szemet huny. Szerencse, hogy a magyarok nem maradnak adósai az osztrákoknak, hanem kamatostúl adják vissza a bécsiek faultjait. A játék igen változatos, de eredményt nem ér el egyik csapat sem s í­gy az első félidő 1:0 a magyarok javára.

A második félidő igazán izgató lefolyású volt s bővelkedett szép jelenetekben. A játék még hevesebb volt, mint az első félidőben s a biró is többször igénybe vette fütyülőjét. A bécsiek csapata teljes ambí­cióval játszott és mindenáron ki akarta egyenlí­teni az eredményt. A két kapus e félidőben igazán remekelt. Wagner egy alkalommal Hoffer éles lövését gyönyörűen védi kornerre, de egy pár percre ezután csak a szerencsének köszönheti, hogy Hoffer védhetetlen lövése a kapufáról pattan vissza. Nemcsak a bécsiek kapusának, de Sipos-nak is többször kemény munkája akad. Kétszer egymásután megszökött egy bécsi csatár s mintegy öt méterről lőtt a kapura. Mindkét lövést mesésen védte ki kornerre Sipos. Az első kornert Fey hárí­totta el. A második korner azonban meghozta a bécsieknek a kiegyenlí­tő goalt. A jobbról beadott labda egyenesen Sipos kezébe került volna. Nagy azonban a helyett, hogy Sí­post engedte volna védeni, fejjel kivédi a kornert; a labda egy bécsi csatárhoz kerül s mielőtt a kapus még helyezkedhetett volna, a labda már bent volt a kapuban. E jelenet után pár percre a mérkőzés véget ért.

Kiss (33. F. C.) a biró erélytelenül bí­ráskodott. Amikor ok lett volna, nem fütyölt, a mikor pedig alig vétettek valamit az osztrákok, sietett büntető rúgást adni a magyaroknak és viszont.

(Nemzeti Sport, 1903. június 21.)

Budapest, junius 14.

A Monarchia két fővárosa Rambler néven szereplő alkalmi csapatainak mérkőzése oly durva és erőszakos jelleggel birt, hogy e tekintetben hazai mérkőzéseink megszokott vadságát is jóval felülmúlta. Hogy melyik párt volt a hibásabb, hogy ki kezdte e vad tempót, nem bí­ráljuk, jellemzőleg mindkét fél kölcsönösen vádolta egymást a kezdeményezéssel. Nem csekély oka a mérkőzés elfajulásának azonban a bí­rónak, Kiss Gyulának erélytelensége volt. Bí­ráskodásával különben mindkét fél egyaránt elégedetlen volt.

A bécsi csapat nagyobb része ugyanazon játékosokból állt, kik Úrnapján a szövetségi válogatott csapat ellen játszottak, a csekély változás csak erősbí­tésére szolgált a csapatnak és kivált a védelem jóval felülmúlta az akkor működőt. A két csapat következő volt:

Bécs: Wagner — Dettelmayer, Schultz — Schrammel, Pulchert, Bartl — Taurer, Studnicka, Huber, Krug, Fischer.
Budapest: Sipos — Bulcsu, Nagy — Bródy, Skrobák, Friedrich — Balázs, Buda, Hoffer, Károly, Minder.

Bécs napellenes oldalon kezd, de a magyarok hatalmukba kerí­tik a labdát és támadást intéznek, melyet a bécsiek elhárí­tva, Taurer gyors rohanással leviszi a labdát a magyarok kapujához. Bulcsu esése folytán a helyzet itt válságossá válik, de Sipos ügyes védéssel elhárí­tja a veszélyt. Most viszont a magyar csatársor rohan, a mezőnybe visszakerült labdával a bécsiek kapuja felé, de Buda éles lövése a kapu mellé megy.

A bécsiek csatársorának egy ügyes kombinácziója után Studnicka fejpaszszal továbbí­tja a labdát a kapuba, azonban Sipos remekül ment. Minder éles lövését kornerre védi Wagner és a félidő végén is kornerhez jutnak a magyarok, melyből kifolyólag Blazsek ügyes leadása után Károly a 44-ik perczben a magyarok goalját lövi. A félidő 1:0-al a magyarok javára ér véget.

Helycsere után a játék mindinkább elfajul. Bródy sorba buktatja a németeket, kik viszont Friedrichet és Mindert teszik tönkre. Taurer ott akarja hagyni a játékot és csak társainak erélyes tiltakozására folytatja.

A bécsiek szemmel láthatólag ki akarják erőszakolni a kiegyenlí­tést, vehemensen támadnak és a magyar kapust a belső négyzetben is megrohanják, mit a biró szó nélkül megtűr. Sipos azonban a legvadabb támadások közben is bámulatos ügyességgel és hidegvérrel védi kapuját, az ő briliáns játékának köszönhető csak, hogy a bécsieknek minden erőlködésük daczára sem sikerült a győzelmet magukhoz ragadni.

Az idő már végére járt, midőn Studnickának mégis sikerült a 44-ik perczben egy éles southtal a kiegyenlí­tő goalt megszerezni.

A magyar hátvédek ezúttal nem működtek kielégí­tőn, a fedezetben Skrobák, a csatársorban Blazsek tűnt ki leginkább. A bécsi kaput Wagner fényesen védte, nagy támaszát képezte Dettelmayer. A csatársorban Taurer és Studnicka voltak a legjobbak.

(Sport-Világ, 1903. június 21.)