1905.X.1. Budapest – Zágráb 11:1

Dobro nam dosla Hrvatska braco!

Horvátok Budapesten. Az első horvát labdarugó-csapat, mely magyar pályán játszik, vasárnap mutatkozik be a Margitszigeti Sporttelepen. A mérkőzést valóságos sportünneppé avatta fel egyleteink és a társadalom nagy érdeklődése, úgy hogy a margitszigeti pálya s este a Wampetich étterme valószí­nűleg olyan lelkes tüntetések helye lesz, aminőre eddig példa kevés volt. Horvát vendégeink vasárnap reggel 8 óra 10 perckor érkeznek a keleti pályaudvaron. Reggeli után a várost tekintik meg. D. u. 3 órakor mérkőzés a margitszigeten a következő két csapat között:

Proi nogometni i sportski klub ,,Zágreb“ : Mutafelia — Slavnic, Kabelka—Schwarc, Filipic, Korúna — Visingr, Polivka, Todl, Ugrinic, Novak.
Budapesti csapat: Izsó (BTC.) — Nagy (MTK.), Molnár (UTE.) — Gorszky (FTC.), Kiss (33FC.), Kisfaludy (BTC.) — Niessner (MAFC.), Buda (Postás), Oldal (BAK.), Weisz (FTC.), Borbás (MAC.)

Este 8 órakor bankett a városligeti Wampetich vendéglőben. Terí­ték ára 3 korona. Megjelenés fekete ruhában. Jelentkezni lehet szombat estig.

(Nemzeti Sport, 1905. október 1.)

Budapest—Zágráb. Az osztrák szövetséggel való szakí­tás egy táborba tömöritette a labdarúgással foglalkozó összes budapesti egyesületeket, több vidéki egyesületet a szövetség kebelébe való belépésre sarkalt, megteremtette a cseh-magyar sportbarátságot és legújabban pedig megvetette alapját a horvát testvéreinkkel való egyesülésnek.

A M. L. Sz. vidéki kerületeinek beosztása szerint Horvátország egy külön kerületet képez, de a horvát egyesületek a legutóbb megtartott cseh mérkőzésekig távol tartották magukat a szövetség kebelébe való belépés eszméjétől. A cseh mérkőzés utáni társas lakomán azonban, a midőn a cseh-magyar sportbarátság megpecsételtetett, a küldöttségileg megjelent horvátok kifejezést adtak a magyar horvát egyesülés iránti kí­vánságuknak, E kí­vánság október hó 1-én immár testett ölt, a mennyiben e napon — az elmaradt budapest-bécsi mérkőzés helyett — a budapesti egyletek összessége a M. L. Sz. védnöksége alatt a margitszigeti sporttelepen Budapest—Zágráb közötti mérkőzést rendez.

Bizonyos, hogy e sportegyesülésnek a sport megbecsülendő korlátain tul is, a két testvérnemzet társadalmi érintkezésére is kiható jótékony következményei lesznek s ezért a budapesti egyletek nagy társadalmi akcziót fejtenek ki, hogy ez alkalomra társadalmunk kiválóságainak érdeklődését felkeltsék.

A mérkőzés napján a M. L. Sz. a horvát testvéreink tiszteletére vasárnapon este társasvacsorát rendez a városligeti Wampetich-féle vendéglőben (teriték ára 3 korona) és ez uton is felkéri a nagyközönséget, hogy részvételével a siker eredményéhez hozzájárulni szí­veskedjék

A Prvi nogometni i sportski Klub »Zagreb« csapatával szemben a budapesti egyesületek a következő csapatot állí­tják ki: Izsó (BTC.) — Nagy (MTK.), Molnár (UTE.) — Gorszky (FTC.), Kiss (33FC.), Kisfaludy (BTC.) — Niessner (MAFC.), Buda (Postás), Oldal (BAK.), Weisz (FTC.), Borbás (MAC.)

Biró Iszer Károly (B. T. C.) lesz.

A match d. u. 3 órakor kezdődik a margitszigeti sporttelepen.

(Sport-Világ, 1905. október 1.)

1905. október 1., 15:00, Margitsziget, Budapest — Prvi nogometni i sportski Klub »Zagreb« 11:1 (7:0)
vezette: Iszer Károly (magyar)
Budapest: Oláh (MAC.) — Nagy (MTK.), Molnár F. (UTE.) — Kisfaludy (BTC.), Gerő (BAK.), Gorszky (FTC.) — Borbás (MAC.), Weisz F. (FTC.), Oldal (BAK.), Roóz (FővTC.), Niessner (MAFC.)
Prvi nogometni i sportski Klub »Zagreb«: Mutafelia — Slavonic, Kabelka — Schwarz, Filipic, Koruna — Visingr, Polivka, Todl, Ugrinic, Novak
Gól:

A magyar—horvát sportbarátság megkötésének napja volt 1905. október elseje. Egyesülési ünnepe Szent István koronája alá tartozó minden minden magyar föld labdarúgóinak, amely azonban jelentőségében messze átlépte az egyszerű sport ünnep kereteit. Sőt mint elöre látható volt, maga a sportrész, a mérkőzés, háttérbe is szorult, mert hiszen sportszempontból az alig négy hónapos csapat komoly ellenfélnek tekinthető nem volt. Annál jelentősebb és fontosabb azonban az ünnepély erkölcsi része magyar nemzeti szempontból. Mert ha jól tudjuk is azt, hogy a fehér asztal mellett elhangzott beszédek hangjában igen sokszor az udvariasság is nagy szerepet játszik: mégis az előzményekben, a horvátoknak hozzánk való közeledésében, a hivatalos és magánnyilatkozatokban az őszinte magyar-barátság oly közvetlenül jutott kifejezésre, hogy a magyar labdarugó sport egyik legszebb diadalának kell tekintenünk a magyar—horvát sportbarátság megteremtését, amelynek jótékony hatása legközelebb már remélhetőleg minden téren jelentkezni fog. Legszebb jutalma lesz ez a szövetség nagynevű elnökének Banovits Kajetán miniszteri tanácsosnak, ki semmi fáradságtót vissza nem riadva kezdettől fogva lelkesen támogatta az egyesülés eszméjét. De elismerés illeti Steiner Hugó alelnököt és Németh Andor főtitkárt, nem kevésbé Schwarz Károlyt a „Zágreb” agilis titkárát, kik mindent megtettek a siker érdekében.

A mérkőzés a múlt vasárnap d. u. a Margitszigeti Sporttelepen folyt le a következő két csapat között:

Prvi Nogometni i Sportski Klub “Zagreb” (kék—fehér): Mutafelia — Slavonic, Kabelka — Schwarz, Filipic, Koruna — Visingr, Polivka, Todl, Ugrinic, Novak.
Budapesti egyletek alkalmi (propaganda) csapata: Oláh (MAC.) — Nagy (MTK.), Molnár F. (UTE.) — Kisfaludy (BTC.), Gerő (BAK.), Gorszky (FTC.) — Borbás (MAC.), Weisz F. (FTC.), Oldal (BAK.), Roóz (FővTC.), Niessner (MAFC.)

(Itt jegyezzük meg, hogy teljesen téves egyes napilapoknak az a hí­re. hogy ez a csapat szövetségi válogatott csapat volt, mert ezt a szövetség minden beleszólása nélkül maguk az egyesületek állí­tották össze.)

A mérkőzés folyamán a magyarok teljes fölényben voltak s 11:1 arányban tetszés szerint győztek. A horvátok még kezdők, de igen fair, rokonszenves játékosok, kiket közönségünk is melegen fogadott. A magyar csapatról kevés jót mondhatunk. Nagy fölényük dacára sem tudták egymást megérteni; egyes játékosok pedig, különösen Roóz, Gerő és Nagy bosszantó módon igyekeztek minden áron megmutatni a közönségnek azt, hogy mennyivel többet tudnak ellenfeleiknél. A mérkőzés után a horvátok végignézték a Pannónia Evezős Club házi nyolcas versenyét, miközben az előttük elvonuló csapatokat lelkesen üdvözölték.

Este a MLSz. bankettot adott, a Wampetics-féle vendéglőben a horvátok tiszteletére, melyen a szövetség tisztikarán, a horvátokon és a magyar játékosokon kivül megjelentek a cseh Sokol tagjai, a MAC., a MAFC, a Postások a FTC., a BTC., a BAK., a TLE. képviselői. Sajnos, a többi szövetségi egyletet még ez a komoly alkalom sem tudta rábirni arra, hogy a magyar labdarugó sportot reprezentálják. Ellenben megjelent az ünnepélyen Kugler Mihály min. tanácsos, a horvát ügyek vezetője s Ráth Endre orsz. képviselő, a magyar—horvát barátság lelkes harcosa. A banketten Banovits Kajetán elnök a magyar—horvát barátságra mondott egy szép felköszöntőt, mire a horvátok nevében Polivka válaszolt, kijelentvén, hogy ezúttal belépnek a MLSz.-be, amelynek hű tagjai is maradnak Bécs minden áskálódása dacára. Moór Jenő a főiskolai egyletek nevében a horvát egyetemi ifjakat köszöntötte fel, majd később a Sokol egyletet, melynek elnöke hibás magyarsággal, de meleg magyar érzéssel válaszolt. Nagy hatással beszélt Ráth Endre orsz. képviselő a magyar—horvát egyesülésről. Beszéltek még Horváth Ferenc, Neuwelt Emil és Stielly Gyula, aki egyúttal ritka szép sikerrel tolmácsolta is az összes beszédeket. A társaság késő éjjelig emelkedett hangulatban együtt maradt.

Érdekes megemlí­teni azt, hogy a horvátok elutazásuk előtt arról kaptak értesí­tést, hogy Budapesten tüntetés készül ellenük s ezért mintegy 50-en vissza is maradtak. Könynyü elképzelni, hogy milyen mély hatást tett az eljöttekre a budapesti lelkes fogadtatás.

(Nemzeti Sport, 1905. október 8.)

Magyar—horvát sportbarátság.

A Magyar Labdarugók Szövetségébe uj egyesület lépett. A legifjabb szövetségi egyesület a „Prvi Nogometni I. Sportski Klub Zagreb”.

Örömmel üdvözöljük a testvérnemzet első képviselőit, akik helyes sportérzékükkel megtalálták a módot rég óhajtott sportbarátságunk alapjának lefektetésére és dicsérettel emlékezünk meg a Magyar Labdarugó Szövetségről és a kebelébe tartozó egyesületekről, hogy felismerve a horvát testvéreinkkel való egyesülés nagy horderejét, megragadták a kí­nálkozó alkalmat s fáradságot és áldozatokat nem kiméivé mindent elkövettek, hogy a barátság megpecsételtessék.

A margitszigeti mérkőzésen horvát testvéreink úgyszólván először látták, miként kell művelni a labdarúgást és közönségünk jó í­zlésére és ügyszeretetére vall, hogy épp oly rokonszenvvel fogadta a kezdetleges, de fejlődésképességre termett játékot, mint a mily lelkesedéssel fogadta annak idején az angolok játékát, a kik legjobbjainkkal is ugy játszottak, mint macska az egérrel.

Bizonyos, hogy horvát testvéreinknek még nagyot kell haladniok, hogy bennünket elérjenek, de a kik látták, hogy a mérkőzés rövid lefolyása alatt is mily sokat elsajátí­tottak, azok előtt nem kétséges, hogy a horvát labdarugók előtt a sport terén biztató jövő áll.

Egyesületeink s a szövetség tisztában voltak azzal, hogy horvát testvéreink szereplésének elősegí­tésével nemcsak a sportnak tesznek kiváló szolgálatot, hanem társadalmi missziót is teljesí­tenek. A horvátok megérkezésük pillanatától kezdve, a mikor ezernyi ember legszí­vélyesebb fogadtatásában részesültek, egész elutazásukig legjobb impressziókat szereztek maguknak magyar testvéreikről és bizonyos, hogy otthonukba visszatérve széles körökben fogják terjeszteni, hogy a sport terén mesterekre és a társadalmi érintkezésnél igazi barátokra találtak bennünk.

A Magyar Labdarugók Szövetsége és a magyar egyesületek pedig mindenkor büszkék lesznek arra, hogy horvát testvéreinket első lépéseikben támogatták és boldogok lesznek, ha itt járt horvát sportférfiak a kik az elragadtatás hangján beszélnek a Budapesten eltöltött órákról, övéik közül mentől több hivet fognak szerezni a magyar horvát sportbarátság és testvérisülés eszméjének.

* *

A horvátok idejövetelét sajnálatos és megvetésre méltó inczidens előzte meg. Ugyanis a pályaudvaron már 62-en készültek útra, a mikor aljas kezekből eredő sürgöny érkezett Zágrábba, a mely horvát ellenes tüntetést helyezett kilátásba a budapesti megérkezésnél. E sürgöny nem is tévesztette el hatását, mert a kirándulók elmaradtak s igy csakis 15 játékos érkezett Budapestre.

A pályaudvaron óriási tömeg fogadta lelkes ovácziókkal a horvátokat, a kiket a Labdarugó Szövetség és az egyetemi ifjúság szónokai üdvözöltek.

A pályaudvarról József főherczeg-szállói lakásukra tértek, a hol a szövetség villásreggelivel fogadta őket.

Innét kocsikon az egyetemre hajtattak, a hol óriási lelkesedéssel fogadta őket az egyetemi ifjúság. Itt az egyetemi hallgatók nevében Melha és dr. Kovács intéztek hozzájuk nagy hatású beszédet, majd a horvátok szónokának válasza után a város megtekintésére indultak.

Este a Magyar Labdarugó Szövetsége rendezett tiszteletükre vacsorát, a melyen a megjelentek Banovits Kajetán, a M. L. Sz. elnöke, Kugler osztálytanácsos a horvát miniszter képviseletében, Ráth Endre országgyűlési képviselő, Iszer Károly, ifj. Stiely Gyula és sokan sportkapaczí­tásaink közül, továbbá megjelentek a budapesti cseh-egylet a „Sokol” tagjai is élükön Kolarik elnökükkel, valamint a magyar és horvát csapatok tagjai.

Az est folyamán számos felköszöntő emelte a hangulatot, a melyet betetőzött a horvátok zászlójának átadása, azon kijelentés kapcsán, hogy a Magyar Labdarugók Szövetségébe belépnek. A M. L. Sz. ugyan csak zászlóval válaszolt.

Budapest—Zágráb 11:1.

A horvátok első budapesti debutje politikai és sporttársadalmi nézőpontból fényesen sikerült. Viszont a zágrábi csapat mérkőzését sportszempontból birálva, helyesen vélünk cselekedni, ha udvariasságból a szigorú kritikán túltesszük magunkat s egyszerűen az események száraz regisztrálására szorí­tkozunk.

A margitszigeti pálya külső képe múlt. vasárnap délután olyan volt, mintha legalább is egy kiváló angol csapat mérkőzését várná. A közönség egészen megtöltötte a tribünt és az állóhelyet.

A horvát labdarugókat megjelenésükkor tüntető tapssal fogadta. Általában az egész publikum ritkán tapasztalható ünnepi hangulatban volt.

Amint a mérkőzés kezdetét vette, mindenki, tisztában volt a két csapat erőviszonyával.

A horvátok játéka a kezdet legelején áll s igy arról bí­rálatot mondani, a lehetetlenséggel határos. Ellenben annál több kritizálni valót találtunk a magyar csapat játékán. A magyar labdarugók egynémelyike az első percek után — fölismervén ellenfelüknek fogyatékos tudását — többé nem játékra, hanem a közönség mulattatására törekedett s nevetségessé igyekezett tenni a vendég horvátokat. Igaz ugyan, hogy erre eleinte a közönség is biztatta őket «hagyd! hagyd!» kiáltásokkal, de később az is «football játékot» és nem «szinházi komédiát* követelt.

Határozottan elitéljük a magyar játékosok egynémelyikének eme viselkedesét, mert az ellenfélnek ilyen lebecsülése ildomtalan eljárás s az ellenfélre nézve sértő szándéknak jellegét viseli magán.

Mindenképen elitélendő az ilyen magaviselet mert a horvát ifjak előtt kétségessé teheti azon vendégszeretet őszinteségét, amelylyel a szimpatikus fiukat a magyarság fogadta. — A magyar csapat különben sem az eredeti összeállí­tásban játszott, mert hiányzott Kiss, Buda és Izsó, akiknek helyét Gerő, Rooz es Oláh töltötték be. A mérkőzés egyoldalúságánál fogva persze érdektelen volt. A horvátok kezdenek szél ellen, de rögtön a magyarokhoz kerül a labda, kik már az első percben kornert és ebből kifolyólag goalt érnek el. Ez aztán gyors egymásutánban ismétlődik és az első 4 perc alatt 3 goal esik.

Ezután a magyarok már nem dolgoznak komolyan, hagyják a horvátokat lefutni a magyar kapuig, majd tetszésszerinti pillanatban magukhoz kerí­tve a labdát, ők futnak le, de szándékosan nem lőnek goalt.

Néha-néha mégis megakad véletlenül a labda a horvát kapuhálójában ugy, hogy az első félidőben 7 goal esik. Második félidőben ugyanez a kép azzal a különbséggel, hogy a magyaroknál a «lőjj akárhonnan« elv kapott lábra, ami ismét a közönség boszankodását vonta maga után.

A horvátok mintha már is tanultak volna — többször átjutnak a középen, sőt egy ízben Oláh «zsenialis védőpóza után» goalt is lőnek, mit a közönség lelkes tapssal honorált. Kapusuk pedig néha meglepetésszerűen jól véd. A magyarok ebben a félidőben 4 goalt lőttek, ugy hogy a végeredmény 11:1 volt Budapest javára.

Biró Iszer Károly (B. T. C.) volt.

(Sport-Világ, 1905. október 8.)