1905.VI.1. Ezüstlabda, BTC – FTC 3:1

Ezüstlabda osztályozó mérkőzés. Budapesti Torna-Club—Ferenczvárosi T. C. ellen 3:1 eredménynyel győz.
Pozsonyi vándordí­j. F. T. C. II.—B. T. C. II. 5:0.

(Sport-Világ, 1905. június 4.)

A holnap döntésre kerülő Ezüstlabda és Pozsonyi T. E.-vándordí­j matcheken a Budapesti Torna Klub a Ferencvárosi T. K. I. illetve II. csapata játszik (kék-fehér dressz). Délután félhat órakor a B. T. K. I. csapata játszik (piros-fehér dressz).

(Pesti Napló, 1905. június 1.)

1905. június 1., 17:30, Margitsziget, BTC – FTC 3:1 (0:0)
vezette: Pobuda Tivadar (MAFC.)
nézőszám: 2 000
BTC: Izsó — Fehéry, Sárközi — Kisfaludy, Schaschek, Helmich — Oláh, Dvorzsák, Zwack, Blazsek II., Blazsek I.
FTC: Fritz — Berán, Manglitz — Gorszky, Ordódy, Deutsch — Braun, Weisz, Bródy, Takács, Kovács
Gól: Gorszky (84.) illetve Kisfaludy (64.), Dvorzsák (69., 70.)

Ezüstlabda mérkőzés. BTC.-FTC. 3:1. A szezon egyik legérdekesebb és legelkeseredettebb küzdelmét vivta e két csapat junius 1-én a Margitszigeti Ezüstlabda előmérkőzésében a margitszigeti pályán. A mérkőzés iránt sportkörökben általában igen nagy volt az érdeklődés [Pesti Napló: “Vagy 2000 főnyi közönség nézte ma végig a margitszigeti sporttelepen a Budapesti Tornaklub és a Ferencvárosi Tornaklub osztályozó mérkőzését.”], mert ezzel dőlt el az ezüst labda idei sorsa. A védő FTC. kiesett a további mérkőzésekből s legalább további három évre elesett a vándordí­j megnyerésétől. Alaposan is készült mindkét csapat e mérkőzésre s a gólarány nem is fejezi ki hiven az erőviszonyokat. Teljesen egyenrangú volt a két fél s a BTC. győzelme inkább csak a szerencsének s a FTC. védelme hibájának tudható be, mert a játék folyamán általában a FTC. volt fölényben. Sokat ártott a védő csapatnak az, hogy Bródyt eltették régi helyéről, mert mint csata gyenge volt s Ordódy őt pótolni nem tudta. Általában gyengén játszott a ferencvárosi védelem, mig a csatársor általában igen jó volt. A BTC.-ban főleg a két Blazsek és Izsó szép játéka s Oláh indolenciája érdemel emlí­tést; általában főleg az egyes játékosok erős egyéni munkája szerzett itt eredményt. A mérkőzés sokszor szép volt; általában azonban fairnek nem volt mondható. Bródy és Sárközi erőszakoskodásai — reméljük — ezúttal nem kerülik el a szövetség figyelmét. Sárközi csak az imént dorgáltatott meg szigorúan durvaságért: ime most még féktelenebből játszik. A két csapat a következő volt:

BTC: Izsó — Fehéry, Sárközi — Kisfaludy, Schaschek, Helmich — Oláh, Dvorzsák, Zwack, Blazsek II., Blazsek I.
FTC: Fritz — Berán, Manglitz — Gorszky, Ordódy, Deutsch — Kovács, Takács, Bródy, Weisz, Braun.

A helyválasztás joga FTC.-nak kedvez s csakhamar erős ostrom alá kerül a BTC. kapu, melyet Izsó jól véd, de a FTC.-ot is a balszerencse üldözi a góllövésben. Lassan lendületbe jön a BTC is; támadásai rövidebbek, de veszélyesek. Váltakozó játék után melyben FTC. volt fölényben (egy offside gólt is lőtt [Budapesti Hí­rlap: Kovács révén]) 0:0-al végződik a félidő.

A második félidőt FTC. támadása vezeti be. melynek egy veszélyes korner a vége. A 16-ik percben Manglitz hibájából FTC. kornert vét, amelyet Kisfaludy befejel. A kapott gól megzavarja a FTC.-ot s ezt kihasználva alig 6 percen belül Dvorzsák még két gólt lő a 24. és 25-ik percben. Utána a félidő végéig erősen támad FTC. de, a BTC. teljes csapattal véd, mindezáltal Gorszky a 39-ik percben gólt lő. FTC. ezután még két gólt lő, de a biró egyiket sem adja meg. Az utóibbi percekben BTC. 10 emberrel véd, mert Izsót Bródy gyomron rúgta.

Pobuda Tivadar (MAFC.) erélytelen s az off-sidek iránt határozatlan biró volt.

A Pozsonyi Vándordí­jért junius 1-én a millennáris pályán a FTC. II. mérkőzött a BTC. II.-al. A mérkőzés a FTC. II. 5:0 arányú szenzációs győzelmével végződött. Biró: Gabrovitz Emil (Postás) volt.

(Nemzeti Sport, 1905. június 4.)

Polónyi ezüstlabda vándordí­j. (Osztályozó mérkőzések). B. T. C. I. — F. T. C. I. 3:1; M. A. C. — Postások 1:0

A Budapesti Torna Clubot a Ferenczvárosi Torna Clubon aratott győzelme a legjobb magyar csapattá avatta. Nem a győzelem aránya, hanem az a zsáner, melylyel a B T. C. a bajnokság élén szereplő kemény ellenfelét megverte, szolgált elsőbbségének bizonyí­tékául. Lehet, hogy többen, a kik a mérkőzést végig szemlélték, azzal a benyomással távoztak, hogy a F. T. C. többet támadott s többet működött győztes ellenfelénél, melyet csak — a némelyek által előszeretettel használt kifejezéssel élve — »hagyományos szerencséje« segí­tett a sikerhez. A szakértők azonban — kik elfogultság nélkül nézték végig a küzdelmet — meggyőződhettek arról, hogy a Budapesti Torna Club játszott csak igazán, mig a F. T. C. minden erejének és kí­méletlenségének igénybe vételével »dolgozott.« A F. T. C. csapatának elitélendő törekvése mindjárt az első pillanatban nyilvánvaló lett. Az ellenfelet a szószoros értelemben harczképtelenné tenni s a legveszélyesebb játékosokat kí­méletlenül letiporni, hogy ezzel saját győzelmének talaját előkészí­tse. Az első törekvése sikerült, mert a Budapesti Torna Club mindegyik játékosa tényleg harczképtelenné téve, teljesen összerugdalva, megsebezve hagyta ott a »nemes küzdelem« szí­nhelyét, a győzelem kiví­vása azonban nem sikerült. Pedig a F. T. C-nak talán sohasem volt oly erős csapata, mely annyi önbizalommal és lelkesedéssel indult a küzdelembe, mint a múlt csütörtökön szerepelt csapat. De az a tudat, hogy a mérkőzés kimenetelétől függ az ezüstlabda vándordij sorsa, nem csak önbizalmat és lelkesedést, hanem kí­méletlenséget is öntött a csapatba, melyet a match folyamán nyilvánult tehetetlensége a brutálizmusig fokozott. Dicséretes kivételként azonban ki kell emelnünk Braun, Berán, Fritz és Kovács fair és ezzel arányosan eredményes játékát. A többiek megtették a kötelességüket — a maguk felfogása szerint.

A Budapesti Torna Club csapatának játékán e mérkőzés folyamán látszott, hogy a bajnoki mérkőzéseken nem vett részt. Erőszakos játéknak nyomát sem láttuk, tisztán tudásával akart győzni és győzött is. A győzelem teljesen reális volt, mert a F. T. C. hí­veinek az a kifogása, — hogy Izsó a kapuban remekelt, s a piros-fehér csatárok a F. T. C. védelmének elügyetlenkedése s vagy figyelmetlensége miatt tudott eredményesen működni, — csak azt bizonyí­tja, hogy a B. T. C. védelme kiváló erőket bir, csatársora pedig ügyesen kitudta használni s a maga javára értékesí­teni ellenfele gyöngéjét. Ha még hozzávesszük azt is, hogy a B. T. C. csapatában a II-odik csapatok küzdelmében részt vett Helmich nem fejtette ki teljes tudását s a biró ügyefogyottsága elnézte a F. T. C.-nak szabályokba ütköző “működését,“ mely különösen a kapuvédőre nézve végzetessé válható balesetnek volt kútforrása teljesen tisztán áll mindenki előtt a mérkőzés eredményének reális volta s az a körülmény, hogy a B. T. C. a jelen szezon végén visszaszerezte régi hegemóniáját.

B. T. C. I. — F. T. C I. 3:1. A margitszigeti sporttelep magyar mérkőzésein még nem látott oly nagyszámú nézőközönséget, mint a Polónyi dij osztályozó mérkőzésen A II. csapatok unalmas s egyoldalú küzdelme után ideges türelmetlenséggel várta az első csapatok megjelenését s különösen a F. T. C. csapatára volt kiváncsi, mely összeállí­tását az utolsó pillanatig titkolta. Elsőnek a fehér-zöldek csapata jelent meg Ordódy kapitány vezetésével. A B. T. C. csapata sokáig késett, mert Skrobák váratlan elmaradása nagy zavart okozott s helyébe a II-ik csapatnál játszott Helmichet kellett beállí­tani Saschek középre ment. A F. T. C.-nak főleg a fedezetsora volt erős összeállí­tású, mig a csatársorban oly játékosok is szerepeltek, kik igen jó halfok, de rossz forwardsok.

A matchet Pobuda biró kétségkí­vül sok jóakarattal vezette, kezdetben erélylyel és látszólag tudással is, később azonban nyilvánvalóvá lett, hogy a modern footballszabályokat nem ismeri s egész viselkedése „Rip van Winkle“ benyomást tette a nézőre. Csodálkozott, hogy a publikum az újabb szabályokat jobban ismerte, mint ő, aki 7 esztendővel ezelőtt „még“ játszott footballmatcheken.

A matchet a F. T. C. erős támadása vezette be, mely eleinte sok dolgot adott a B. T. C. védelmének. Az erőszakoskodások is kezdetüket vették s bí­rónak gyors egymásutánban kellett a különböző faultokat lefütyülni. A B. T. C. játékosai közül a két szélső forwardsot s a kapuvédet szemelték ki a letiprásra s a mi a balszélső Oláhnál mindjárt kezdetben sikerült, Izsónál csak a match végén. E félidő folyamán a F. T. C. többet játszott a kapu előtt, azonban minden törekvésük meghiúsult Izsó védelmén. A B. T. C.-nak is voltak veszélyes támadásai, de ezeket a csatárok kissé önző játéka hiúsí­totta meg. A B. T. C. a félidőben nap ellen játszott, a mi némiképen befolyásolta őket képességük kifejtésében. Félidő 0:0.

A második félidőben a F. T. C. diktálta hatalmas tempó megboszulta magát. Kezdetben mindkét csapat nagyon bágyadtan játszott; de mig a F. T. C. türelmetlenül szomjazza az első goalt s meglehetős kapkodva játszik, a B T. C. nyugodt kombinációjával s szélső csatárainak rusheivel több í­zben felhatol a F. T. C. kapuhoz és erős védelemre készteti a F. T. C. védelmét. Támadás támadást követ s egy sarokrúgás után Kisfaludy megszerzi gyönyörű fejkickjével csapatának az első goalt. A piros-fehéreket az eredmény felvillanyozza, a F. T. C.-t pedig konsternálta. A B. T. C. hatalmas iramban támad s jobb szélére intézett lerohanásai révén Drégely 6 perczen belül két szépen kidolgozott goalt lőtt. A váratlanul gyors eredmény a F. T. C.-ot teljesen kihozza sodrából s játékosai most már minden móddal és eszközzel próbálnak sikerhez jutni A félidő vége felé végre sikerül Gorszky révén az első és egyetlen goalt elérni. Néhány perczczel a vége előtt Izsót teljesen harczképtelenné tette egyik ellenfele, úgy hogy a pályát ott kellett hagynia s helyét Fehérynek átengedni. A F. T. C. a match folyamán két offside goalt is lőtt, de a biró nem érvényesí­tette.

Pozsonyi vándordí­j. F. T. C. II.—B. T. C. II. 5:0. Áldozó csütörtökön találkozott egymással a két csapat a margitszigeti sporttelepen s óriási meglepetésre a F. T. C. II. rendkí­vül könnyen végzett a B. T. C. II.-vel, mely tudvalevőleg a Budapesti Athletikai Klub kitűnő csapatát kétszer legyőzte. A B. T. C. csapata ezúttal kritikán alul játszott s áll ez különösen a csatársor közepéről, melynek lanyha, esetlen játékát az egész csapat átvette s igy a F. T. C. különben kitűnő II. csapata — melyben nem egy elsőrangú, sőt válogatott csapatban is sokszor szerepelt játékosa vett részt — játszi könnyűséggel verte tehetetlen ellenfelét. A F.T C. csapatában a csatársor remekelt s lövései oly élesek és kivédhetetlenek voltak, hogy ezek ellen a B.T.C. II. különben igen ügyes kapuvédje nem védekezhetett. Legjobb volt még a két hátvéd, a jobb fedezet és a két szélső csatár A F. T. C. II.-nél az egész csapat kitünően játszott s méltón rászolgált a győzelemre. Félidő állása 1:0 volt. A mérkőzést Gabrovitz Emil vezette.

(Sport-Világ, 1905. június 11.)