1906.X.14. FTC – MTK 2:0

Vasárnapi mérkőzések. A millennáris pályán a FTC.—MTK. mérkőzik. Küzdelmük az őszi szezon legizgalmasabb játéka lesz, melynek eredményét előre látni nem lehet. A mérkőzés izgalmasabb lesz minden nemzetközi machnél.

(Nemzeti Sport, 1906. október 14.)

Mai mérkőzések. Az őszi fordulónak kétségtelenül a Magyar Testgyakorlók Köre és a Ferenczvárosi Torna-Club találkozása képezi legkimagaslóbb eseményét. E mérkőzésnek annyival is inkább kell nagyobb jelentőséget tulajdoní­tanunk, mert mindkét csapat a bajnokságnak legkomolyabb jelöltje s igy a küzdelem kimenetele már most is döntő befolyású lehet. Nagyon nehéz a győzelmi esélyek jóslataiba bocsátkoznunk, mert mindkét csapat egyformán értékes győzelmeket aratott az őszi idényben. Nézetünk szerint a mérkőzés sorsát a jobb védelem fogja eldönteni, ami, ha nem teljesülne, csakis egyik vagy másik csatársor fölényesebb játékának volna tulajdoní­tandó.

A mérkőzés a millenáris pályán 3 órakor kezdődik. 1/2 2 órakor ugyanott a II., délelőtt pedig a III. csapatok mérkőznek

(Sport-Világ, 1906. október 14.)

1906. október 14., 15:00, Millenáris, FTC – MTK 2:0 (1:0)
vezette: Szüsz Hugó (33FC.)
FTC: Dobronyi — Manglitz, Rumbold — Weinber, Bródy, Gorszky — Braun, Weisz, Kórody, Schlosser, Kovács
MTK: Domonkos — Nagy, Révész — Holics, Sár, Hoffer — Káldor, Faragó, Vajda, Károly, Sebestyén
Gól: Kórody (29., ?.)

FTC—MTK. 2:0. Bajnoki mérkőzésen eddig még alig tapasztalt óriási érdeklődés nyilvánult e mérkőzés iránt a millenáris pályán. Joggal. A legjobb formában levő két magyar csapat küzdelme a vezetésért olyan sportesemény volt, amely felülmúlta sok nemzetközi mérkőzés értékét és izgalmasságát. És hogy az erősen rivális két csapat küzdelme általában fairen és élvezetesen folyt le, az mig egyrészt bizonysága a két egyletet átható helyes sportszellemnek, másrészt a legnagyobb dicséret is a két csapatra nézve.

A mérkőzésen egyébként a két csapat teljesen méltó ellenfélnek bizonyult. És ha a FTC. szép győzelme teljesen kiérdemelt volt is, az mégis inkább csak jobb össztréningjének és egyöntetűbb játékmodorának tudható be. Az MTK. e mérkőzésen ugyanis uj összeállí­tásban mutatkozott be, mely csak a második félidőben volt képes némileg egyöntetűen dolgozni. Különösen meglátszott ez a kapu előtt való játékban, hol a csatársor nem tudott elég határozottsággal föllépni; de a fedezetsor sem tartotta fönn öntudatosan és rendszeresen az érintkezést a védelem és a támadás között. A FTC. ezúttal igazán sokat nyújtott. Az első félidőben csatársora, a másodikban védelme dolgozott úgy, hogy mindkettőt az év legjobb e nemű munkái közé sorozhatjuk, amit csak hazai pályán láttunk. Jóllehet a csatársorban egy ember, Kovács, alig használható, Braun—Weisz—Kórody—Schlosser mégis (még bí­rták az önmaguk által diktált iramot) teljesen uralkodtak az ellenvédelmen. Meglepő jó volt a védelem, amelyben bajos lenne megmondani, ki volt a legjobb. A két csapat igy állt föl:

FTC. Dobronyi — Manglitz, Rumbold — Weinber, Bródy, Gorszky — Braun, Weisz, Kórody, Schlosser, Kovács.
MTK. Domonkos — Nagy, Révész — Holics, Sár, Hoffer — Káldor, Faragó, Vajda, Károly, Sebestyén.

A közönség — mely már nagyon türelmetlenül várta a mérkőzés kezdetét — csalódottan nézi a MTK. csapatába beosztott uj erőkét. A bizalom még jobban csökken, amint a FTC. az első percekben már valósággal leszorí­tja ellenfelét a kapuhoz. Meglepő heves iramban támad a FTC., többnyire a középen s a közönség hol a csatársor igazán szép játékának, hol pedig Domonkos bravúros védésének tapsol. Több mint húsz percnyi nehéz ostrom után Kórody lövi védhetetlenül a vezető gólt, melyet a MTK. — bár a félidő vége felé többször támad, kiegyenlí­teni nem tud. Félidő 1:0.

A második félidő nagy meglepetést hoz. Mintha kicserélték volna a csapatokat, most már a MTK. táboroz a FTC. térfelében, bár a támadások éle többnyire már a két hátvéden megtörik. A Testgyakorlók általában Károlyra játszanak, ki néhány veszélyes lövést küld is a kapura, de Dobronyi meglepő jól ment. A FTC. nem tud kibontakozni; a támadások Kovács gyenge játékán megakadnak. Végre Schlosser megy ki a szélre; jól kidolgozott labdáját előre nyomja, melylyel aztán Kovács a kapu felé sprintel Domonkos kifut, mire Kórody a beadott labdát góllá értékesí­ti. Ezzel eldőlt a mérkőzés sorsa és bár mindkét kapu előtt esnek veszélyes helyzetek, több gól nem esik.

Biró: Szüsz Hugó (33FC.) volt.

Szövetségi dij. FTC. II.—MTK. II. 2:0. A FTC. II. csapata is igen szép játékkal győzött a meggyengült MTK. II. ellen.

(Nemzeti Sport, 1906. október 21.)

Az elmúlt vasárnap kimagasló eseményét a bajnoki mérkőzések egyik legfontosabb s a bajnokság sorsára döntő befolyású F.T.C.—M.T.K. küzdelem képezte. A mérkőzésről és méltatásáról teljes részletességgel alább számolunk be, itt csak annyit emlí­tünk föl, hogy a F. T. C jól megérdemelt győzelmet aratott, nemcsak azért, mert rossz összeállí­tású ellenfelét 2:0 arányban verte le, hanem mert stí­lusa s csapatának örvendetesen fair magatartása által az eredményre teljesen rászolgált.

F. T. C.—M. T. K. 2:0. Már rég mutatkozott magyar csapatok egymásközti mérkőzése iránt olyan érdeklődés, amely legjobb hazai csapataink kettejének találkozását kisérte. Nemcsak a két csapat hí­vei, de több ezer főnyi nézősereg tódult a millenáris pályára, hogy szemtanúja legyen a nagy fontosságú mérkőzésnek, melynek kimenetele kiszámí­thatatlannak látszott. Amikor a két csapat a játékra felállott és a M. T. K. összeforgatott csapata, a F. T. C. jól kipróbált legénységével összehasonlí­tható volt, a hozzáértők körében rögtön eloszlott a remény, amely két egyenrangú csapatnak izgató és változatos küzdelmét engedte sejtetni. A M. T. K.-nek ugyanis két erős embere hiányzott a fedezetsorból s ahelyett, hogy ezek helyét bár gyöngébb, de a megfelelő helyre szokott tartalékokkal töltötte volna be, támadásából vont el helyükbe jobb, de meg nem felelő erőket, akiket viszont a csatársor klasszisánál jóval gyengébb tartalékokkal pótolt. A Ferenczvárosi T. C. csapata jól megérdemelte a jelentős győzelmét. Ellenfelének gyengeségeit is kihasználva az első félidőben oly munkát végzett a F. T. C. minden embere s oly öntudatos, szép kombinácziókban változatos összjátékot produkált az egész csapat, melyet magyar csapatnál eddig még alig tapasztaltunk. A második félidőben is észszerű óvatossággal játszott a csapat s a különben mintaszerűen dolgozó védelemnek kétszeresen í­randó javára, hogy nyugalmát mindvégig megőrizte s egyáltalában nem reagált az ellenfél megmegujuló szabály sértéseire. A goalarány különben nem tükrözte hí­ven vissza az erőviszonyt s csak az M. T. K. kitűnő kapuvédje hárí­totta el a nagyobb vereséget.

A mérkőzés a következőképpen folyt le. F. T. C. kezdi a játékot és azonnal támad is. Fölénye nyilvánvaló, ámbár eredményt egy korneren kí­vül elérni nem tud. M. T. K. is vezet néhány támadást, de sikertelenül. A 29. perczben a kék-fehérek kapuja előtt egy a balszélről középre adott labdát Révész elfog ugyan, de úgy adja előre, hogy az Korodyhoz kerül, ki védhetlenül a kapuba lövi. A második félidőben megváltozik a kép. M. T K. állandóan támad és F. T. C.-t 25 perczig saját térfelére kényszerí­ti, miközben hátvédjei is annyira előre jönnek, hogy azokat a F. T. C. csatárai könnyen lefutják. Domonkos páratlan vakmerőséggel veti magát a csatárok elé, a labdát el is fogja, de magánál tartani nem bí­rván, Korody a második goalt lövi az üres kapuba. M. T. K. állandó offenzivája daczára néhány kornernél egyebet nem tud elérni. A mérkőzést Szüsz Hugó kifogástalanul vezette.

A II. csapatoknál szintén F. T. C győzött 2:0, mig a III. csapatoknál M. T. K. 5:0.

(Sport-Világ, 1906. október 21.)