1907.X.6. Csehország – Magyarország 5:3

A magyar-cseh mérkőzés Prágában.

— A magyar válogatott csapat 5:3 arányban vereséget szenvedett.—

A Magyar Labdarugók Szövetsége válogató bizottsága hétfőn este jelölte ki azon játékosokat, akik ma a Cesky Svaz Footballovy ellen Prágában a magyar szí­neket képviselik. — A magyar reprezentatí­v csapat a következő összeállí­tásban mérkőzik:

Kapus: Domonkos László (MTK). Hátvédek: Nagy Ferencz (MTK), Rumbold Gyula (FTC). Fedezetek: Ficzere Péter (BTC), Kürschner Izsó (MTK), Gorszky Tivadar (FTC). Csatárok: Borbás Gáspár (MAC), Schlosser Imre (FTC), Molnár Imre (BTC), Bosnyákovits Károly (33-as FC), Sebestyén Béla (MTK). Nagy F. kilenczedszer, Gorszky és Borbás nyolcadszor, Schlosser ötödször, Molnár II. és Sebestyén negyedszer, Domonkos harmadszor, Bosnyákovits és Rumbold másodszor, Kürschner és Ficzere először játszanak a magyar reprezentatí­v csapatban. A MLSz csapata a Cesky Svaz csapatával szemben múlt év őszén Prágában 4:4 eldöntetlen arányban, 1907. év tavaszán Budapesten pedig 5:2 arányban végzett. A magyar válogatott csapatot prágai útjában Stobbe Ferencz szövetségi kapitány kiséri.

A Cesky SvF csapatának összeállí­tása a következő: Richter (Smichow) — Milka (Smichow), Müller (Smichow) — Benda (Slavia), Kotouc (Slavia), Jirkowsky (Slavia) — Jelen (Smichow), Belka (Slavia), Maly (Slavia), Kosek (Slavia), Cizek (Novomestsky).

Biró: Heyne Emil (Berlin FC „Stern“) lesz.

(Sport-Világ, 1907. október 6.)

1907. október 6., –:–, Prága, Slavia-pálya, CSF válogatott — MLSZ válogatott 5:3 (2:3)
vezette: dr. Gruss (Prága)
nézőszám: 7 000
CSF válogatott: Richter (Smichow) — Milka (Smichow), Benda (Slavia) — Svikovszky (Slavia), Kotouc (Slavia), Benda II. (Slavia) — Cizek (Novom. SC.), Kosek (Slavia), Maly (Slavia), Bielka (Slavia), Jelen (Smichow)
MLSZ válogatott: Domonkos (MTK.) — Nagy (MTK.), Rumbold (FTC.) — Ficzere (BTC.), Kürschner (MTK.), Gorszky (FTC.) — Borbás (MAC.), Schlosser (FTC.), Szednicsek (Törekvés), Weisz (FTC.), Bosnyákovics (33FC.)
Gól: Kosek (8., 40., 65., 86., 88.) illetve Gorszky (4.), Szednicsek (16.), Weisz (25.)
A válogató bizottság összetétele: Ordódy Béla, Lőwenrosen Károly, Iszer Károly, Steiner Hugó és Stobbe Ferenc szövetségi kapitány.

A mult vasárnap minden figyelem Prága felé fordult, hol az oly kedvezőtlen hangulattal fogadott magyar válogatott csapat képviselte a magyar labdarugó sportot. Ez a csapat, magával vitte végzetét. Itthon különösen a napisajtó igen kedvezőtlen búcsúzóval eresztette őket útra; és bár az itt-ott támadásszerű kritikákból kiérzett, hogy élük a válogatóbizottság ellen irányul, mégis kétségtelen, hogy keserű izét a kifogásolt emberek maguk is érezték. Bizony nem az önkénytelen lelkesedés, hanem a megbántott önérzet elkeseredése fokozta a csapat erejét, mikor a pályán a papí­rforma szerint gyengébb magyar csapat teljesen egyenrangú ellenfélnek bizonyult az igen észszerűen és sikeresen összeállí­tott cseh csapattal szemben. A kedvezőtlenebb körülmények, az utazás, az idegen pálya, az ellenséges érzelmű biró és közönség, a mi részünkön voltak: és ha a két gólkülönbség a terhünkre billenti is a mérleget a papiroson, az a 7000 embernyi tömeg, mely a mérkőzést végignézte, tudja, hogy a győzelem dacára sem lehet a cseh labdarugósport fölényéről beszélni.

Hanem a vereség tanulsága a mienk. Tanuljunk a magunk kárán s e tanulságokat érvényesí­tsük az őszi Budapest-Bécs mérkőzésen. Amelyen talán még sem kellene okvetlen kikapnunk. Gondoskodjék erről a válogatóbizottság.

A magyar-cseh mérkőzés Prágában.

— A magyar válogatott csapat 5:3 arányban vereséget szenvedett.—

Az adott körülmények között aránylag nem nagy várakozással — inkább sulyos aggodalmakkal — néztek a hazai sportkörök az őszi Budapest—Prága mérkőzés elé. A magyar válogatott csapat összeállí­tása súlyos kritikát csalt ki igen sok oldalról s ezek nyomán a csapat igen súlyos vereségét várták sokan. Volt is rá remény. Azonban a kiküldött XI. megtette kötelességét. Ki-ki tehetsége szerint dolgozott s szomorú elégtételükül szolgálhat az, hogy vereségüket megkönnyebbüléssel fogadták országszerte, hogy az nem — súlyosabb. Mert győzelmet nem igen vártak tőlük.

A mérkőzés eredményét reálisnak kell elfogadnunk még akkor is, ha a cseh bí­ró pártosságát javunkra í­rják. A cseh csatársor azzal a két góllal tényleg jobb volt a magyar támadásnál. Kosek—Maly—Bielka triász igazán szép belső összjátékot mutattak, amelyet igen jól támogatott a két szélső. A csatársor legjobb embere Bielka volt. Pompásan játszott a két cseh hátvéd, Richter a kapuban nem volt rosszabb Domonkosnál. A magyar csapatnak a védelemben volt a főereje, mig a támadás a széles pályán érvényesülni nehezen tudott. A csatársor a mezőnyben elég jól játszott, a kapu előtt azonban nagyon határozatlan volt s föltűnő keveset lőtt. A csapat két legjobb embere Borbás és Gorszky volt. Borbás szédületes irama bámulatot keltett és ritka ambí­cióval is dolgozott. Elég jól bevált a meglepetésszerűen beállí­tott Bosnyákovits. Stí­lusra nézve semmi különöset nem nyújtott, de sajátos egyéni játékával megtete a rábizottakat. Kevésbé vált be Szednicsek. Weisz—Schlosser a megszokottak voltak. Gorszky a fedezetsor lelke volt. Mellette is kivált a fáradhatatlan Ficzere. Ellenben Kürschner nem birta az iramot s a második félidőben éppen a legfontosabb helyen tehetetlen volt. A hátvédek rászolgáltak a dicséretre, Domonkos-nak azonban már voltak jobb napjai is. Ugy látszik Kosek vad játéka nagyon befolyásolta. Önfeláldozó játékával azonban minden dicséretre rászolgált. Általában a magyar csapat jobb volt, mint amit vártak tőle.

Magának a játéknak a képe nem volt valami öldöklő iramot fölmutató. Mindkét csapat inkább a tartalmas összjátékra törekedett. A játék — a biró és Kosek működésétől eltekintve — fair volt. A mintegy 7000-et kitevő közönség is melegen fogadta a csinos ruházatú magyar csapatot, melynek tiszteletére a cseh szövetség este fényes lakomát rendezett. A pálya a délelőtti esőzés miatt fölázott és sí­kos volt, amit a magyarok erősen éreztek. A két csapat igy állt föl:

Cesky SF.: Richter (Smichow) — Milka (Smichow), Benda (Slavia) — Svikovszky (Slavia), Kotouc (Slavia), Benda II. (Slavia) — Cizek (Novom. SC.), Kosek (Slavia), Maly (Slavia), Bielka (Slavia), Jelen (Smichow).

MLSz.: Domonkos (MTK.) — Nagy (MTK.), Rumbold (FTC.) — Ficzere (BTC.), Kürschner (MTK.), Gorszky (FTC.) — Borbás (MAC.), Schlosser (FTC.), Szednicsek (Törekvés), Weisz (FTC.), Bosnyákovics (33FC.)

A mérkőzést Prága támadása vezeti be, Rumbold véd, de a rúgást Kosek kézzel elfogja és berúgja. A biró a gólt nem adja meg. Azonban a magvar csapat csakhamar magához tér a lámpalázból, Borbás a 4-ik percben lefut, visszaadja a gólvonalról a labdát Gorszkynak, ki védhetetlenül belövi a vezető gólt a cseh közönség óriási riadalmára. Ez a siker megmentette a csapatot; most már bizalommal játszanak. De a kiegyenlí­tés sem késik s a 8-ik percben Kosek egy kornerből fejjel kiegyenlí­t. A magyarok erre erősen támadnak s a 16-ik percben Borbás gyönyörűen lerohan, centerez s Szednicsek kapásból szépen belövi. Változatos játék után a 25-ik percben Rumbold lapos szabad rúgása Weiszhez kerül, ki azt szépen belövi. — 3:1 a magyarok javára. — Igy marad a match a 40-ik percig, mikor Benda hatalmas rúgása Kosekhez kerül, ki a labda alatt futva elfogja; Domonkos kiszalad, a labdát elfogja, de ebben a pillanatban Kosek lefejeli a labdát, összeütköznek, miközben a labda a kapuba gurul. — 3:2 a magyarok javára. — A félidő utolsó percében a magyarok támadnak, Bosnyákovits lefut, a labdát Weisznek adja, kinek lövése a kapufáról pattan le. Igy az első félidőt csapatunk egy góllal nyeri.

A második félidő elején Domonkosnak van pihenője, mert a magyar csapat támad, de a középcsatárok nem tudják kihasználni a kí­nálkozó helyzeteket. A csehekre nézve veszélyes játékot a biró kezdi a csehekre nézve veszélyteleniteni. Legalább 8 jogos kornert nem itél meg a magyarok javára, mig a magyarok terhére egymásután hat kornert itél meg. Ez a nagy munka s a biró szemmel látható ellenségeskedése nagyon lehangolja a magyar csapatot. A biró szerzi meg a kiegyenlí­tő gólt is a 20-ik percben. Bielka lövését Domonkos elfogja, a rárohanó Koseket kikerüli — mert Kosek kézzel is meg-megfogta — de a Budapesten is hirhedt vad cseh csatár rárohan, ellöki s a magyar kapus a kapu mellé esik, hol Kosek teljes erővel belerúg. Mialatt a magyar csapat Domonkost ápolja, a biró a kornert elfütyüli; mire a magyar csapat a füttyre helyezkedni kezd, Kosek már könnyű szerrel berúgja az alig védett kapuba a kiegyenlí­tő gólt. — 3:3. — Persze a közönség már teljesen sovén. Mindennek szemet huny. A magyarok mindazonáltal fölényben vannak a 41-ik percig, de a lövések szörnyen pechesek. A magyar védelem most már visszaesik s különösen Kürschner teljesen tehetetlen Kosek-Bielka-Maly ellen s Kosek megszerzi a vezetést egy fejessel. Két percre rá ugyancsak Kosek-Bielka csinálják meg óriási erővel a match legszebb gólját a kedvét vesztett magyar csapat ellen.

Biró: dr. Gruss (Prága) volt.

(Nemzeti Sport, 1907. október 13.)

A magyar – cseh reprezentatí­v csapatok mérkőzése Prágában.

Prága, 1907. október 6.

A cseh-magyar válogatott csapatok negyedik találkozása ezúttal elismerésre méltó 5:3 arányú eredménynyel végződött a csehek javára.

A mérkőzést megelőző két napon át szakadó eső volt Prágában, mely éppen vasárnapra szűnt meg. Enyhe, szélcsendes, de borús idő kedvezett a matchnek, mely — daczára az e napon megnyí­lt prágai lóversenymeetingnek, — mintegy 7000 főnyi nézőközönséget vonzott ki a Slavia pályájára. A mérkőzést vezető játékbiró megválasztása iránt megállapodás jött létre a két szövetség között, hogy a reprezentatí­v matchet a két szövetség kötelékén kí­vül álló biró fogja vezetni. A MLSz a berlini Heyne-t, a lipcsei Riso-t és a bécsi Meisl-t ajánlotta Cesky Svaznak. A cseh szövetség választása Meisl-re esett, ki azonban betegsége miatt nem tehetett eleget a megtisztelő felszólí­tásnak; Riso-nak a Berlin—Bécs városközi mérkőzést kellett volna vezetni; Heyne pedig úgyszólván az utolsó perczben értesí­tette a cseh szövetséget, hogy családi ügyek miatt akadályozva van a megjelenésben. Ilyen körülmények között nem maradt más hátra, minthogy a reprezentatí­v csapatok mérkőzését az utolsó pillanatban felkért cseh szövetségi biró, Gruss dr. vezesse.

A cseh csapat a következő összeállí­tásban játszott: Richter (Smichov) — Milka, Müller (Smichov) — Benda, Kotouc, Jirkovszky (Slavia) — Jelen (Smichov), Bielka, Mali, Kosek (Slavia), Cizek (Novomestsky). Habár a cseh csapat tagjainak egyéni játéktudása elsőrangú is, a cseh közönséget ezúttal mégsem elégí­tették ki a mérkőzésen látottak, minek magyarázata azon körülményben rejlik, hogy a magyarok a mérkőzésnek egész folyama alatt óriási fölényben voltak. Az első félidő 3:2 volt a magyarok javára s a második félidőben is úgy látszott, mintha a magyarok gyönyörű kombinácziók révén előre kicsinálták volna, hogy még további 3 goalt kell lőniök: egyet Schlossernek, egyet Borbásnak és egyet Bosnyákovitsnak. A magyarok bravúros játéka valósággal konsternálta a cseh publikumot, mely halálos csöndben szemlélte a magyar csapat állandó támadásait és gúnyos megjegyzésekkel fogadta a cseh válogatottak sikertelen játékát. A közönségnek kétségbeesett hangulata a második félidő második felében átragadt a cseh játékosokra is. Különösen a három belső csatár, Kosek-kel élükön látszott hajlani erőszakos és durva játékra. A biró és a linesman-ek is engednek a közönség nyomásának. Különösen az egyik out-biró zavarta folytonosan a játék menetét és akárhány magyar bedobásnál többször lefütyültetett, miáltal a magyar játékosok bedobásai alig sikerültek. Mikor a játék 3:3 eldöntetlen arányban állott s a magyar csatárláncz a kitünően agilis halfsor által brilliánsan támogatva szakadatlanul bombázza a csehek kapuját: — hogy, hogy nem ? — Kosek a labdával kiszökik és 4 perczczel a mérkőzés befejezése előtt, véletlen folytán beguritja a 4-ik goalt a magyarok üres hálójába. A cseh csapat már most a magához tért közönség által feltüzelve, összeszedi minden erejét, hogy a győzelmet biztosí­tsa. A biró is tulteszi magát egy cseh kiszökésen, miáltal a 43-ik perczben a Kosek—Bielka „kettős“ szépen keresztül töri a magyarok védelmét és feltartózhatatlan goalt lő. Alig esett az ötödik goal, a biró sí­pja a játék végét jelzi.

Amit e mérkőzésen a napi sajtóban is alaposan leszapult magyar válogatott csapat produkált, az nemcsak a magyar footballsport fejlettségére vet jó fényt, hanem teljes mértékben igazolja a válogató-bizottságnak szakértelmét. Ennek a bizottságnak kiforrt véleménnyel biró szakemberek a tagjai, akik nem járhatnak kedvében olyan bí­rálóknak, akik minden egyes válogatás alkalmával a legnépszerűbb összeállí­tás mellett és a legalkalmasabb ellen törnek pálczát. Már sokszor bebizonyosodott, hogy a válogató bizottság figyelme a válogatás alkalmával minden körülményre kiterjed. A tavalyi őszi eredmény, melyet ugyancsak egy nagyon kis képességűnek tartott csapat ért el a csehek ellen (4:4), becsülést szerzett a magyar szí­neknek. Ellenben a tavaszszal feldicsért magyar válogatott csapatot váratlan vereség érte „Hoitasch és társaitól; tavaszszal — pláne — a látatlan osztrák válogatottakat kicsinyelték le a kitünően összeválogatott magyar csapat rovására, mely az előzetes bí­rálatok alapján ugyancsak elbizakodottan várta a biztos győzelmet. A mostani válogatás után erősen kifogásolták a napilapok a bizottság működését egy Bosnyákovits, egy Rumbold, egy Szednicsek, egy Weisz Ferencz stb. stb. beállí­tásáért.

Ezek a játékosok aztán alaposan ráczáfoltak a hí­rlapi véleményekre, mert olyan lendületes és lelkiismeretes játékot produkáltak, mely a legkényesebb igényeket is kielégí­tette és egyhangú cseh szakvélemények szerint: ez volt a legjobban trénirozott magyar legénység, melyet Prágában valaha láttak.

Mi, akik tudjuk, hogy ez a csapat az elutazás pillanatáig nem birt tudomással arról, milyen összeállí­tásban fog játszani, — nem trenirozhatott: csak a legnagyobb elismeréssel adózhatunk az egyes játékosoknak, akik egyéni kiválóságuknál fogva olyan készültséget és összjátékot mutattak be, mely minden kritikán felül áll.

A csatársor gyorsaságát nagyban elősegí­tette a szélsők pompás labdavitele. Borbás hajszál pontos lágy beadásai, Bosnyákovits feltartózhatatlan erélyes kiszökései nagyban megkönnyí­tették a három belső csatár munkáját, kik közül Szednicsek középcsatár Borbás beadásából olyan goalt lőtt (kapásból), a milyent az elkényeztetett cseh közönség csak a legjobb angol középcsatároktól látott. Weisz süví­tő lövései, Schlosser cselezései egyaránt bravúrosak voltak. A halfsor remekelt. A két szélső half, de különösen Gorszky klasszis játékosok. Labdaállitása bámulatos. A magyarok fölénye és gyors elhatározásuk kiviláglik, hogy az első félidő 12-ik perczében a mesésen helyezkedő Gorszky lőtte a magyarok első goalját. Kürschner-t nagyon lefogták és — ámbár technikája elsőrangú — mégsem áll olyan erős lábakon, mint pl. Ficzere, akinek előreadásai pompásan érvényesültek a Slavia széles pályáján. A két back közül Nagy Ferencz a szokott jó volt és Rumbold-dal együtt minden lehetőt megtettek a támadások leszerelésére, ami sikerült is nekik. Rumbold akárhányszor úgyszólván „lepeczkelte“ a labdát az ellenfél futó csatárának lábáról. Domonkos-nak nem sok dolga akadt, de igy is viharos tapsot kapott egynéhány sikerült védéséért. A csehek már tavalyról ismerik a legjobb magyar kapust és igy nem csoda, ha a játékosok első sorban őt igyekeztek „ártalmatlanná“ tenni, ami majdnem sikerült is Koseknek, mikor a második félidőben úgy megrugta Domonkost, hogy alig bí­rták lábra állí­tani.

A magyar csapat ezen a IV-ik reprezentatí­v mérkőzésen következő összeállí­tásban játszott: Domonkos László (MTK) — Nagy Ferencz (MTK), Rumbold Gyula (FTC) — Ficzere Péter (BTC), Kürschner Izidor (MTK), Gorszky Tivadar (FTC) — Borbás Gáspár (MAC), Schlosser Imre (FTC), Szednicsek János (Törekvés SpE), Weisz Ferencz (FTC), Bosnyákovits Károly (,,33“FC).

A csapat tiszteletére a Cesky Svaz Footballovy a mérkőzés után fényes lakomát rendezett, melyen a MLSz képviselőjét és a válogatott csapat vezetőjét, Stobbe Ferencz szövetségi kapitányt elhalmozták a leghizelgőbb dicséretekkel a csapat kitűnő magatartása miatt.

(Saját tudósitónktól, Sport-Világ, 1907. október 13.)