1908.II.16. MAC – FTC 2:4

FTC.—MAC. bajnoki mérkőzése. Vasárnap délután 3 órakor tartja a Ferencvárosi TC. és a Magyar Athletikai Club első bajnoki football-mérkőzését a Thököly-uti (Millennáris) pályán. A mérkőzésre mindkét csapat nagy előkészületeket lett. A MAC. tervszerű téli tréningjével a FTC. pedig három training mérkőzés készültségével áll ki. A mérkőzés iránt nagy érdeklődés mutatkozik, mert a két rivális találkozásából lehet majd következtetni a két csapat tavaszi szereplésére. A FTC. csapata teljes védelmével és a csatársor jól sikerült uj összeállí­tásával — melylyel vasárnap a Törekvés csapatát fölénynyel győzte le (4:1) megy az igen hevesnek í­gérkező küzdelembe, mig a MAC. csapata három uj játékos beállí­tásával látszólag gyengébbnek mutatkozik a tavalyi veretlen csapat összeállí­tásánál. A mérkőzést Hajós Alfréd (BTC.) biró vezeti.

(Pesti Hí­rlap, 1908. február 13.)

(…) A FTC. még maga sincs tisztában végleges csapatával. Aligha kí­sérletezéssel nem tölti el a félszezont. Legnagyobb zavar a fedezetsorban van, mig a csatársorban néhány komoly mérkőzés után kap az uj jelöltek közül 2—3 helyet. (…)

(Nemzeti Sport, 1908. február 15.)

1908. február 16., 15:00, Millenáris, MAC – FTC 2:4 (2:2)
vezette: Hajós Alfréd (BTC.)
nézőszám: 4 000
MAC: Buday — Oláh, Medgyessy — Meleghy, Hildebrand, Bayer — Deschán, Krempelsz, Kelemen, Vangel, Borbás
FTC: Fritz — Rumbold, Manglitz — Weinber, Bródi, Gorszky — Rónai, Weisz, Koródy, Schlosser, Szeitler
Gól: Kelemen (33.), Déschán (38.) illetve Weisz (11.), Schlosser (44.), Koródy (46., 85.)

Két hónapi pihenő után ismét hangosak a pályák. A hivatalos kapunyitás munkára szorí­tja az összes csapatokat s a héten már az egész vonalon ví­gan folyt a tréning. Beszélgetésre is bőven akadt tárgy. Legtöbb szó persze a FTC., szenzációs győzelméről esett a MAC. fölött. Persze a papí­rforma alapján kevesen számí­tottak erre. Pedig a győzelmet jól kiérdemelte a bajnokcsapat. Komolyan, lelkesen készült a mérkőzésre és azon jól és öntudatosan játszott. Megdönthetetlen bizonyságot tett arról az elvről, hogy valamely csapat egészségesen csak akkor fejlődhetik, hogyha az évek során előálló játékosanyag veszteségei — hogy í­gy fejezzük ki magunkat — saját tréning-iskolájából pótolja. Nem lehet tagadni: a FTC. szí­neiben csak nagy ritkán jelenik meg a nagy nyilvánosság előtt olyan játékos, aki nem azoknak a szineknek szeretetében nevelkedett föl. És ha vannak is a csapat működésében időszakok, amelyekben a szerencse nem mindig kiséri; csakhamar kiheveri a bajokat s észrevétlenül uj erőre kap. így szerezte meg szép győzelmét, méltó ellenfele, a MAC. fölött. De ezért a vereségért a MAC.-nak nincs oka búsulni. Nem a képesség hiányában, hanem inkább lelki okokban kell sikertelenebb szereplésének okát keresni. Ez a csapat, mely a mult évben szinte szenzációszámba menő stí­lusban aratta diadalait, már másfél éve változatlan összeállí­tásban játszott. A kedvezőtlen körülmények most egyszerre háromszoros játékoscserét tettek szükségessé. Ez megingatta a csapat önbizalmát. A kétkedés azonban csakhamar elmúlik s gondos vezetés alatt visszatér majd az az együttes munka, ami egy csapat minden sikerének forrása.

A többi bajnoki mérkőzés szinvonala mélyen alatta állott a FTC.—MAC. mérkőzésnek.

FTC. — MAC. 4:2. A Magyar Athletikai Club egy éven át dijmérkőzésekben magyar csapattól veretlen I. csapata a Ferencvárosi Torna Club csapatától mult vasárnap a millenáris pályán 4:2 arányban sulyos vereséget szenvedett. Ha a mérkőzés realitását akarjuk kifejezni, akkor azt kell í­rnunk, hogy: „Győzött a jobbik.” Az FTC. csapata 3 heti komoly tréning után a legnagyobb lelkesedéssel és ambí­cióval ment a küzdelembe, hogy a mérkőzést a maga javára döntse el. A játék magas nivóju volt. Tüzes, hatalmas iramban folyt le, de mindvégig fair maradt, jóllehet sok tekintetben, a bajnokság végső helyezése szempontjától talán döntő jelentőségű volt.

A MAC., mely a tél folyamán rendszeres tréninget tartott a Nemzeti Lovardában, látszólag nagyobb esélylyel indult. Azonban csak látszólag, mert az enyhe tél minden trénirozni óhajtó csapatnak a tréninget lehetővé tette, mely körülményt a FTC. jól ki is használta s kb. 3 hét óta hetenkint háromszor dolgozott nyí­lt pályán. Ezzel a zárt és kisebb méretű helyen készülő ellenfelével szemben elért nagyobb állóképessége folytán döntő előnybe jutott, amely tény különösen a második félidőben mutatkozott, mikor a MAC. csapata a szokatlan hideg levegő behatása s az öldöklő iram következtében kifulladva esett vissza. A csata azonban igazában a két csapat halfsorának erődifferenciáján dőlt el. Bayer hosszú betegeskedése után, alig 2 tréning után állott be s a játék 10. percében már annyira készen volt, hogy bátran lehet mondani, hogy a MAC. 10 emberrel küzdötte végig a mérkőzést. Meleghy a taktikai hibák egész sorozatát követte el s egyedül Hildebrand állott feladata magaslatán, de minden támogatás hiányában nem tudta a támadást megfelelőképen támogatni. A két hátvéd az előttük dolgozó halfok gyengesége miatt természetesen szintén nem tudott semmi egészségeset produkálni. A csatársor munkája a játék természeténél fogva a fedezetsor munkájával lévén szoros összefüggésben, csak helylyel-közzel produkált tartalmas játékot, különösen akkor, ha Kelemen a driblizés helyett a labda osztogatásra törekedett. Déschan, annak dacára is, hogy a MAC. két gólját az ő közbejöttével érte el, nagyon alacsony nivóju játékot produkált, amit bizonyos félénkség is jellemezett. A csatársor lelke Vangel volt, ki eleitől végig szinte emberfeletti erővel dolgozott. Az uj kapus azonban olyan kvalitást mutatott, hogy minden jel szerint már közel jövőben egyike lesz a legjobb magyar kapuvédőknek. Kétséget nem szenved azonban, hogy a MAC. némi pályatréning s a csapatban szükségesnek mutatkozó változtatás eszközlés után régi erejében fogja végigküzdeni a tavaszi szezont.

A FTC. fénykorára emlékeztető lelkesedéssel és tudással játszott. Csatársora összjáték és kombináció tekintetében óriásit javult s Rónai beállí­tásával a jobb szárnya a csatárlánc egyik legfélelmetesebb erőssége lett. Koródy ez alkalom mai önzetlen játékával tűnt ki. A fedezetsorban Gorszky volt a legjobb, de Bródi játéka sem hagyott kivánnivalót hátra. Weinber főleg csak Borbás lefogására szorí­tkozott, mi sikerült is neki. Rumbold oly stí­lusban védett, hogy senkisem gondolta volna, hogy ez a szezon első mérkőzése. Manglitz és Fritz jól egészí­tették ki a védelmet. Ha a FTC. a szezon további folyamán a mostanihoz hasonló készültséggel fog a küzdelemre kiállani, ugy idei szerepléséhez a legszebb reményekkel nézhet eleibe. Ha azonban e komolyság csak pillanatnyi fellobbanás volt, s csakis a reváns érzetén épült fel, ha a tréning rendszeressége nem marad egyszersmind rendszer is, ugy a FTC. története csak egy fényes győzelemmel lesz gazdagabb.

FTC.: Fritz — Rumbold, Manglitz — Weinber, Bródi, Gorszky — Szeitler, Weisz, Koródy, Schlosser, Rónai
MAC.: Buday — Oláh, Medgyessy — Meleghy, Hildebrand, Bayer — Deschán, Krempelsz, Kelemen, Vangel, Borbás.

A játék hideg időben kezdődik s mindjárt a FTC. Rónai lerohanása révén erősen támad, amelyet azonban befejezni nem sikerül. A játék a középre terelődik s sokáig ott is marad, mindkét csapat magas nivóju, tüzes és élvezetes játékot mutatván be. A 11. percben a MAC. egyik játékosa hands-t vét, a jó előre adott labdát Schlosser fogja el, kire, Meleghy rosszul helyezkedvén Oláh kénytelen ráfutni. Schlosser erre a jobb oldalra adja át a labdát s Weisz teljes erőből befutván, védhetlen gólt lő a kapu jobb sarkába. Újrakezdés után, miután a játék néhány percig a középen folyik, Vangel a labdát élesen előreadja a szabadon álló Borbásnak. ki elhúz Rumbold előtt s szabadon fut a kapu felé. A helyzet rendkí­vül veszélyes volt s az oldalról keresztbe befutó Manglitz csak az utolsó pillanatban tudja Borbást a penaltivonal előtt 1 m.-nyire felgáncsolni. A biró által megí­télt szabadrúgás azonban eredménytelen marad. Majd ismét az FTC. támad vehemensen, de Buday gyönyörűen véd. A játék fel és alá húzódik, mikor a 33-ik percben, Meleghy a jobb szélen élesen előreadja a labdát, melyre Deschán, utána Manglitz futnak rá. Manglitz rosszul í­téli meg a labda sebességét s azon hiszemben, hogy Deschán már nem érheti utol, 4—5 m.-nyire a kornervonaltól a labdát feladja. Déschán azonban pár cm.-nyire a kornervonaltól mégis elfogja s gyönyörű éles centerét Kelemen kapásból a gólba vágja. A kiegyenlí­tés után a MAC. nagy vervvel támad s már 5 perc múlva Kelemen által adott labdával Borbás fut le, gyönyörűen centerez. Kelemen óriási rohammal fut le, de épen ezért átlépi a labdát, mely a jobbszélre gurul s a szabadon álló Déschánhoz kerül, ki 10 m.-ről bal lábbal, csavart lövéssel, védhetetlenül a vezető gólhoz juttatja csapatát. Ismét a FTC. támad s Weisz lerohanását Medgyessy tartja fel szabálytalanul — kézzel lökvén fel Weiszt. A megí­télt 11-est azonban Buday remekül, oldalt védi (szerk: “a megí­télt 11-est Schlosser a kitűnően védő kapus kezébe lövi.” – Pesti Hí­rlap). A játék kicsit ingadozik, mikor 1 perccel a félidő befejezése előtt Szeitler fut le, kit Meleghy hibás taktikája folytán ismét Oláh kénytelen megtámadni. Az FTC. csatársorából egyedül Schlosser követte a lefutót s most Meleghy ahelyett, hogy Schlossert fedezné, szintén Szeitler felé fut, mire ez hátratolja a labdát a teljesen szabadon álló Schlosserhez, ki kényelmesen láb elé igazí­tván a labdát, 8—10 m.-ről védhetlenül kiegyenlí­t. Félidő 2:2.

A második félidőt a FTC. egy nagy szerencsével, inkább a MAC. védelem hibájából elért véletlen gólja nyitja meg (szerk: “szép kombinációval átdolgozva magát a fedezetek és hátvédek során, goalt lő Korody.” – Pesti Hí­rlap), mely szemmelláthatólag deprimálja a kék-sárga csapatot. A FTC. most már döntő fölénybe jut, erősen és állandóan ostromolja a szokatlan éles levegőtől elfáradt ellenfele kapuját. Kritikus helyzet azonban sokáig nem adódott elő s Buday biztosan védte kapuját. A 26-ik percben jut némi erőre és támadáshoz a MAC., azonban Kelemen fényes alkalmat szalaszt el, midőn Borbás pompás centerét 4 m.-nyire az üres kapu előtt átlépi. A FTC. állandó támadását a 40. percben ismét siker koronázza, midőn Koródy a mérkőzés utolsó gólját lövi.

Biró: Hajós Alfréd (BTC.).

SZÖVETSÉGI DIJ: FTC. II—MAC. II. 3:2. Rendkí­vül heves, de figyelemre méltó játék után a két egyenrangú csapat közül a szerencsésebbik győz. Félidő 2:0 FTC. javára. Bí­ró: Hollósy Gyula (ILSz.) volt.

(Nemzeti Sport, 1908. február 22. & Pesti Hí­rlap, 1908. február 18.)

FTC—MAC 4:2. (Bajnoki mérkőzés). A MAC őszi formája alapján a mérkőzés kimenetele szenzácziósnak í­gérkezett. A MAC formájáról — tekintve, hogy egész télen át a „Lovardában“ trení­rozott — igen jó hí­rek keringtek, mig a FTC-ról semmit sem lehetett hallani. Mégis az alig egyszer-kétszer trení­rozott zöld-fehér csapat oly szép összjátékot produkált, melylyel jóval felülmúlta ellenfelét. A MAC néhány szép alkalmat nem tudott kihasználni. Védelme nem vált be, mig a FTC némileg és pedig előnyére megváltoztatott összeállí­tású csapatával oly szép, kombinácziókban gazdag játékot mutatott be, melylyel ellenfelét nagyban felülmúlta. Győzelmét teljesen reálisan érte el.

A játék eleinte változatos. Majd a MAC visszavonul s ellenfele már a 11-ik perczben eléri első gólját. A FTC fölényét mutatja az is, hogy úgy az első, mint a második félidőben számos kornert ért el. A MAC szép játék után a 35-ik perczben éri el kiegyenlí­tő gólját, melyet a 38-ikban újabb gól követ. A vezetést a félidő utolsó perczeiben ragadja magához a FTC Schlosser remekül helyezett lövése révén.

A második félidőben a MAC csaknem állandóan saját térfelére szorul, csupán néhány lefutással igyekszik az ellenfél védelmét áttörni. A FTC e félidő első gólját már az 1-ső perczben éri el.

Bevált a MAC uj kapusa, Abafi, ki igen veszélyes lövéseket védett ki. A csapatok a következő felállí­tásban álltak ki:

FTC: Fritz — Manglic, Rumbold — Weinbeer, Brody, Gorszky — Rónai, Weisz, Korody, Schlosser, Szeitler.
MAC: Abafi — Oláh, Medgyessy — Meleghy, Hildebrand, Bayer — Désán, Krempels, Kelemen, Wangel, Borbás.

Biró: Hajós Alfréd (BTC) igen jól bí­ráskodott.

A match a millenáris pályán igen nagyszámú (szerk: “vagy 4000 ember jelent meg” – Pesti Napló) közönség előtt folyt le.

(Sport-Világ, 1908. február 17. & Pesti Napló, 1908. február 18.)