1908.XI.1. Magyarország – Ausztria 5:3

A XI. osztrák-magyar mérkőzés.

A magyar válogatott csapat 5:3 arányú szenzációs győzelme az osztrák válogatott csapat felett!

VÁLOGATÓ-BIZOTTSÁG JELÖLTJEI: A nov. 1-én tartandó XI-ik osztrák—magyar mérkőzésre a válogató-bizottság a következő játékosokat jelölte ki tréningre: Beimel (Főv. TC.), Borbás (MAC.), Bí­ró (MTK.), Bródy (FTC.). Domonkos (MTK.), Ficzere (BTC.), Fekete (MAFC), Gross (BAK.), Koródy (FTC.), Krempels (MAC.) Molnár (BTC.), Nagy F. (MTK.), Rumbold (FTC.), Sebestyén (MTK.), Szendrő (BTC.), Simon (BTC.), Weinber (FTC.).

(Nemzeti Sport, 1908. október 19.)

A MAGYAR VÁLOGATOTT CSAPAT ÖSSZEÁLLíTÁSA. A válogató-bizottság tegnap esti ülésén kijelölte a XI. magyar játékost, kik Magyarország szineit képviselni hivatottak. A válogató-bizottság Iszer Károly elnöklete alatt, Minder Frigyes szöv. kapitány előterjesztésére Malaky Mihály és Zoltány Kálmán biz. tagok hozzájárulásával a következő egyhangú megegyezésre jutott: Kapus: Domonkos (MTK.). Hátvédek: Rumbold (FTC.), Szendrő (BTC.). Fedezetek: Biró (MTK.), Bródy kapitány (FTC.), Weisz Antal (Föv. TC.). Csatárok: Sebestyén (MTK.), Krempels (MAC.), Koródy (FTC.), Schlosser (FTC.), Molnár III. (BTC.). — A válogató-bizottság minden helyre tartalékot jelölt ki, akik elsősorban fognak figyelembe jönni. A tartalék-csapat a következő: Beimel (Föv. TC.)  — Hauswald (Törekvés), Fekete (MAFC.) — Gorszky (FTC.), Simon (BTC.), Fandl (UTE.) — Kaufmann (Törekvés), Károly (MTK.), Kelemen (MAC), Tóth (NSpC.), Gross (BAK.). Biró: Riso (Leipzig) lesz. A két csapat f. hó 29-én, csütörtökön d. u. 1/4 4 órakor tartja utolsó tréningjét a Thököly-uti pályán. Az öszszeállitást, melyet a körülmények mérlegelésével szerencsésnek mondhatunk, sportkörökben bizonyára közmegelégedései fog találkozni.

(Nemzeti Sport, 1908. október 26.)

(…) A magyar válogató-bizottság, mely Iszer Károly elnöklete alatt, Minder Frigyes szövetségi kapitány, Malaky Mihály és Zoltány Kálmánból állott, vasárnap este állí­totta össze a magyar XI.-et. Komoly bí­rálat tárgyává téve a válogatást, első ami szembeötlik, hogy a csapatba ez alkalommal szokatlan nagy számban kerültek be az újoncok, kik most fogják elnyerni a vörös bársony sapkát.

A csatársor a következő: Molnár III. (BTC.), Schlosser (FTC.), Korody (FTC.), Krempels (MAC.), Sebesytén (MTK.). Ezek közül újak Molnár és Krempelsz, kimaradt a csapatsorból Borbás Gáspár. Igazán kérdés marad, hogy a régi kiváló balszélső, ki már annyiszor döntötte el hatalmas játékával a reprezentatí­v mérkőzések sorsát a magyar csapat javára, méltóan van-e pótolva s hogy utóda befogja tölteni úgy helyét, mint azt Borbás töltötte volna. Nem hisszük. Kimaradását épen ezért érthetetlennek is találjuk s igazságtalannak annál is inkább, mert kitűnő formában van. Nélküle a csatársor sokat fog veszí­teni gólképességéből. Schlosser és Koródy a maguk helyén ez idő szerint a legjobbak s ugyanez állí­tható a jobb szárnyat alkotó Krempelsz és Sebestyénről is. Kétségtelen, hogy a csatárok egyenkint a legjobbak, az egy Molnárt kivéve, de mindegyiküknek jellemző tulajdonsága az egyéni játékra való törekvés s épen azért a csatársor eredményessége tisztán attól fog függni, mennyire lesznek képesek egymást kihasználni és támogatni. Gólképességük a három belső, de különösen a két összekötő elsőrendű lövőképessége folytán biztosí­tva van.

A fedezetsor: Weisz (Főv. TC.), Bródy (FTC.) kap., Biró (MTK.). A fedezetsor képességével szemben már súlyosabb aggodalmunk van. El kell ismernünk a válogató-bizottság nehéz helyzetét, mert fedezetekben ez idő szerint gyengék vagyunk, s nem igen volt kik közül válogatni. Egyedül Bródy az, aki megnyugvást kelt. Jelenleg kiváló formában van. Biró nagyon egyoldalú. A védelemnek talán hasznos támaszt fog nyújtani, de a támadásra nem lesz hasznos segí­tő. Weisz szintén újonc. A Főv. TC.-ban kitűnő játékot produkált, de azt tapasztaltuk eddig mindig, hogy a nemzetközileg nem edzett játékosok a representativ csapatban nem állták meg helyüket. A csatárok megfogják érezni az ő játékát is, mert labdaadogatásai nem kifogástalan, s inkább csapkod, mint paszol. Az adott körülmények között azonban nem igen lehet jobbakat összeszedni.

A hátvéd sort: Szendrő (BTC.), Rumbold (FTC.) képezik. Ebben is gyengültünk a tavaszi Rumbold—Csüdör párhoz képest, de azért a védelem jónak mondható. A kapuban ismét Domonkos (MTK.) fog állani.

A csapatban tehát összesen négy újonc van. Nézetünk szerint a csapat legerősebb része a csatársor, leggyengébb a halfsor.

Az osztrák csapat ez alkalommal félelmes erőt képvisel. Öszeállitása kipróbált és összetanult. Az egyes részek között nagyobb a harmónia erő dolgában, bár ott is a csatár sor a legerősebb, mely igy áll: Andres (WAC.), Fischera (WAC.), Studnicka (WAC.), Neubauer (WSC.), Russak (Crik.). Különösen a balszárny félelmetes. Ezzel csak kipróbált védelem tud megbirkózni. A fedezetsort: Jech (Rapid), Kurpiel (DFC.), Tekusch (WAC.) alkotják. Az osztrák kritikusok szerint ennél hatalmasabb képességű fedezetsor még nem állt az osztrák válogatott csatársor háta mögött. A védelemben: Retschury (Vienna), Smolek (Rapid), Kaltenbrunner (Rapid) a mieinkkel körülbelül egyenrangú.

A két csapat erejét mérlegelve, az osztrák teknikai kvalitás dolgában, a magyar temperatum dolgában áll felette a másiknak. Az különben tapasztalaton alapul, hogy az osztrákok jobban, mi pedig eredményesebben játszuk a footballt. Egyben azonban lényegesen felettük állunk: gyorsaság és szivóság dolgában. Az eredmény teljesen bizonytalan. A papí­rforma az osztrák csapatnak kedvez, de mi abban bizzunk, hogy mint tavaszszal a cseh, ugy most az osztrák nem fogja bí­rni az erős iramot. A mérkőzésen aránylag sok gól fog esni. Biró a lipcsei Rizó lesz, ki Németország egyik legkiválóbb birója.

(Nemzeti Sport, 1908. október 31.)

1908. november 1., 14:30, Budapest, Millenáris, Magyarország — Ausztria 5:3 (3:2)
vezette: Constantin Riso (német)
nézőszám: 5 – 6000
Magyarország: Domonkos (MTK.) — Rumbold (FTC.), Szendrő (BTC.) — Biró (MTK.), Bródy (FTC.), Weisz (Főv. TC.) — Sebestyén, (MTK.), Krempels (MAC.), Koródy (FTC.), Schlosser (FTC.), Molnár III. (BTC.)
*Ausztria: Kaltenbrunner (Rapid) — Retschury (Vienna), Smolek (Rapid) — Jech (Rapid), Kurpiel (DFC), Tekusch II. (WAC) — Hussak (Cricketer), Neubauer (WSC), Studnicka (WAC), Fischera (WAC), Andres (WAC)
Gól: Kaltenbrunner (öngól) vagy Molnár III. (3.), Krempels (17.), Schlosser (43., 64.), Koródy (72.) illetve Fischera (12., 79.), Studnicka (24.)
A válogató bizottság összetétele: Iszer Károly, Malaky Mihály, Zoltány Kálmán és Minder Frigyes szövetségi kapitány.

A magyar—osztrák mérkőzés.

XI. MAGYAR-OSZTRÁK MÉRKŐZÉS 5:3 (3:2).

A két régi rivális XI-szer találkozott egymással. 5—6000 ember tolongott a millenáris pálya tribünjén, hogy tanúja legyen a válogatott representativok küzdelmének. A mérkőzés izgalmait növelte azon körülmény, hogy május 3-án a magyar fiuk 4:0-ra súlyos vereséget szenvedtek. Revánsért áhí­tozott mindenki. A magyarok imponáló játékkal fényesen kiköszörülték a magyar footballsporton esett súlyos sérelmet. Akkor győzték le az osztrákokat, mikor legszebb eredményekkel dicsekedhettek a többi külföldi csapatokkal szemben. Formájukról félelmetes hí­rek érkeztek. Németország legjobbjait csak három héttel ezelőtti Retschury, Studnicka, Kurpiel és Fischera nélkül, tehát sokkal gyengébb csapattal — győzték le 4 :0 arányban. Magyarország nagyértékű győzelmét jelenti a tegnapi siker. A kétségtelenül legjobb osztrák válogatott csapatnál a magyar kiválóbbnak bizonyult. A győztes csapat minden tagja megtette kötelességét, mégis a csatársora külön elismerést érdemel. Önzetlen és gyors játékukkal szemben a kiváló osztrák védelem úgyszólván tehetetlen volt. Ha még a kapu előtt szükséges nyugalom is meg lenne, úgy az osztrák csapat súlyos vereséggel távozott volna Budapestről. A halfsor adogatásai jók voltak, de a labdaszerzésben csak Bródy produkált kiválót, Weisz ügyesen, de sok lámpalázzal játszott. Bí­ró régi hibája a hátvédsorba való húzódás, de Rumbolddal egyetértve a nehéz Andres és Fischera oldalon elvégezték becsülettel munkájukat. A hátvédsorban Rumbold előretörései, — gyors visszavonulás nélkül — sok veszedelmet jelentettek a magyar kapura. Szendrő jó volt, bár megszokott hatalmas rúgásai ritkán sikerültek. Domi betegen állt ki, egyedül az ő játéka nem volt kielégí­tő. A három kapott gól közül Fischera első gólját játszva védhette volna, mig a harmadik is csak fölösleges elvetése miatt lett gól.

Az osztrák csapat méltó ellenfele a magyarnak. Játéktudásuk talán még jobb, de már a gyorsaságban sokkal gyengébbeknek bizonyultak. A csapat főerőssége a csatársor. Andress—Fischera—Studnicka— Hussak gyors és pontos adogatásai nehéz munkát adtak a magyar védelemnek. Váratlan góllövéseik pontosak és élesek. Az osztrák védelem játéka nem elégí­tett ki, bár Retschury—Kurpiel—Kaltenbrunner mindent elkövettek a magyar csatársor erélyes támadásaival szemben.

Biró: Constantin Riso (Leipziger Wacker) volt. Határbirók Fehéry (BTC.) és Vámos Soma voltak, kik már az Angliából visszatértek tapasztalatai szerint a bí­rónak a játék minden szabálytalanságát jelezték. A csapatok a következőkép állottak fel:

Osztrákok: Kaltenbrunner (Rapid) — Schmolek (Rapid), Retschury (Vienna) — Jech (Rapid), Kurpiel (DFC.), Tekusch (WAC.) — Hussak (Criketter), Neubauer (NSpC.), Studnicka (WAC.), Fischera (WAC.), Andress (WAC.).
Magyarország: Domonkos (MTK.) — Rumbold (FTC.), Szendrő (BTC.) — Biró (MTK.), Bródy (FTC.), Weisz (Főv. TC.) — Sebestyén, (MTK.), Krempels (MAC.), Koródy (FTC.), Schlosser (FTC.), Molnár III. (BTC.).

Részletes leí­rás. Helyválasztás a magyaroknak kedvez, kik széllel hátba játszanak. A bécsiek az 1. percben Hussak révén, azonnal támadnak, majd Kóródy lefut, a labdát Molnárhoz továbbí­tja, akinek beadását Retschury corner árán menti; ebből érik el a magyarok első góljukat. A kavarodásban Kaltenbrunner szépen véd, de védése közben a labdával együtt hátra lép. A magyarokat igen fellelkesí­ti a nem várt eredmény és állandóan támadnak. A 6-ik percben Schlosser süví­tő lövése közvetlenül a gól mellé megy. Később Kóródy lövését Kaltenbrunner szépen védi. A 8-ik percben újabb cornert érnek el a magyarok, de eredménytelen és Smolek a labdát Studnickához továbbí­tja, aki lerohan és lövése gól mellé megy. 10. percben Sebestyén vezet támadást, de Krempels lövése célt téveszt. 11. percben Biró miatt szabadrúgáshoz jutnak a bécsiek és egy Fischera által rúgott labdát, amely már biztos gólnak látszik, az utolsó percben Biró védi ki, corner árán. 12. percben Szendrő habozását Fischera ügyesen kihasználja és 20 méterről gólt lő, amelyet Domonkos kényelmesen védhetett volna, A 17. percben Kóródy beadását Krempels egy gyönyörű lövéssel fejezi be, amely a magyarok 2. gólját eredményezi. 20. percben Sebestyén vezet támadást és Krempels lövését a kapus rávetéssel védi. 23. percben Bródy miatt szabadrúgáshoz jutnak a bécsiek. 24. percben Hussak beadását Studnicka a gólba rúgja, ez a gól is Domonkos lelkén szárad. 32. percben cornert érnek el a magyarok. 33. percben Andres lövését Domonkos csak nagy kí­nnal védi. 34. percben Kóródy hencet vét, melyből kifolyólag Fischera a labdát Rumboldba rúgja, hogy az kénytelen kiállni. Hátvédnek Biró megy, mig halfnak Schlosser. Egy ideig közepén folyik a játék, 40. percben Rumbold elfoglalja a helyét. 41. percben Kóródy lövését Kaltenbrunner rávetéssel védi. 42. percben Sebestyén szép beadását Kóródy 10 méterről közvetlenül a gól mellé rúgja. 43. percben újra Sebestyén remek centerezését Schlosser gólba fejeli. Félidő: 3:2. Kornerarány: 3:1 a magyarok javára. Gólok alakulása: 1:0, 1:1, 2:1, 2:2, 3:2 a magyarok javára.

Kezdés után a bécsiek támadnak és 2. percben Schlosser, Kóródy és Krempels vezet szép támadást, 4. percben cornert érnek el. Majd a bécsiek Andres révén támadnak és Rumbold hibájából az 5. percben cornert érnek el. Később, a 7. percben, Weisz a labdát Molnárhoz továbbitja, akinek beadását Smolek corner árán menti; majd egymás után újabb 2 cornert érnek el a nagvarok, de Kaltenbrunner veszélyes helyzetekben szépen ment. A bécsiek támadása után 17. percben Sebestyén vezet támadást és újabb cornert érnek el a magyarok. 19. percben Kóródy a Molnárnak adja ki a labdát, akinek szép centerezését Schlosser a gólba rúgja. 4:2! Bécs szép passzjátékkal felnyomul, de Fischera lövése gól fölé megy. A magyarok erőteljes támadással felelnek, de eredmény nélkül, mert a kapus szépen véd, majd a bécsiek 24. percben ellentámadásba fognak, amely Hussak lövésével fejeződik be. 27. percben Kóródy vezet támadást, a labdát Molnárhoz rúgja, aki lefut, centerezését az off-siden levő Kóródy a gólba rúg. 5:2. A 28 p. cornert érnek el a bécsiek, és Andres lövését Domonkos védi. Bécsiek offenzivába kerülnek, amelyet rövid időre a magyarok lefutásaik szakí­tanak meg, a 34. p. Fischera veszélyesnek látszó támadását Bródy az utolsó pillanatban akasztja meg, de pár pillanatra rá Fischera lövése Domonkos teste alatt a gólba jut. 5:3! Molnár lefutása 38. p. kornert eredményez, amelyet újabb korner követ. 40 p. Studnicka lövését Domonkos kifutással védi. A játék további részében a magyar csapat fáradtan játszik, de a tömörült védelem mégis sikeresen ellenáll a bécsiek folytonos támadásainak. 44 p. Biró miatt szabadrúgáshoz jutnak a bécsiek, melyet Domonkos véd, mely után a játék véget ért. Gólalakulások: 3:2, 4:2, 5:2, 5:3. Kornerarány: 7:2 magyarok javára.

XI játék közül a magyarok nyertek 5-öt, vesztettek 5-öt, eldöntetlen volt egy. Adtak 25 gólt, kaptak 28-at.

(Nemzeti Sport, 1908. november 2.)

Győztünk! A győzelem nyomában mindig mámor és feledés fakad. Azokat a körülményeket, amelyeket egy veszteség után éles kritika tárgyává tenne mindenki, a győzelem után ki hánytorgatná. A vasárnapi nemzetek közötti mérkőzés rendkí­vüli fontosságát minden magyar sportember értékelni és méltányolni tudja. A két ország küzdelmének eredményét széjjel viszi a hir a kontinens minden részében s mindenhol tudni fogják, hogy Magyarország fényes győzelmet aratott Ausztria ellen. Az osztrák csapat az utóbbi években ismételten döntő fölénynyél győzött Németország válogatott csapata felett, úgy Becsben, tehát odahaza, mint Berlinben, idegenben. A külföldi szakembereknek ez alkalmas átszámí­tási adat arra, hogy megállapí­tsák azt a rangfokozatot, amelyet a magyar footballsport a kontinentális viszonylatban elfoglal, s amely momentán kedvező ránk nézve. Azonban a becsületesen kiérdemelt győzelem mámora ne fosszon meg bennünket a józan í­télőképességünktől és a mámortól mentes kritikától. Az osztrák csapat felett győzelmünket nem a nagyobb játéktudásunkkal, hanem az istenadta jó magyar temperamentumunkkal és az ügy iránti lelkesedésünkkel értük el. Az osztrák csapat játéktudása a magyar csapat felett áll, de hiányzik belőle a lelkesedés és energia ama foka. amely a magyar csapatot kisebb tudása mellett is győzelemre vezette. Ez magyarázza meg azt is, hogy miért nem tudunk mi Bécsben is győzelmet aratni az osztrák reprezentativok ellen. Itt Budapesten a közönség ezreinek szugeráló ereje magával ragadja a csapat minden tagját s nem egyszer bámulatra méltó erőfeszí­tésre teszi képessé. E szugeráló hatás a játék egész külső képén is mutatkozik. A mérkőzés gyors, lelkes és energikus lefolyású, ami a magyar csapatot fölénybe juttatja. Bécsben a tömeg lelkesedése elmarad. A játék lagymataggá válik, az osztrákok nagyobb tudása érvényesül s mi vereséggel térünk haza. A két csapat játéka hű visszatükrözője a két ország faji sajátosságainak is. Bécsben sohasem fog a football olyan népszerűségre szert tenni, mint Budapesten. Mig nálunk a csapatok játéka az igazi angol amatőrszellemtől és karaktertől van telitve s minden a gyorsaság és rohanás érvényesülésén alapszik, mely magával ragadja a nézőt, addig az osztrák csapatok, a nehéz kombinációs, a lassú előrehaladásai játékot kultiválják, mély talán tartalmasabb és eredményesebb, de külső szépség és erő dolgában nem vetekszik a mi játékunkkal. Bármilyen furcsán hangzik is, a két ország football-sportjának egymáshoz való viszonyát úgy lehet legjobban jellemezni, hogy az osztrákok jobbak, mi meg erősebbek vagyunk. Ha azonban a magyar csapatok megtanulnak egyszer igazán játszani, ha a mostani gyorsaságot, leleményességet, szí­vósságot és lelkesedést játéktechnikával és kombinációképességgel fogják párosí­tani, akkor a magyar footballsport méltó ellenfele lesz a világ bármely nemzete footballsportjának. A győzelem mámorában gyengeségünkről se feledkezzünk meg.

A XI. osztrák-magyar mérkőzés.

A magyar válogatott csapat 5:3 arányú szenzációs győzelme az osztrák válogatott csapat felett!

Megkellett cáfolni a vélt osztrák football-sport szupremaciót! Hogy nem volt reális, nem a két nemzet labdarugó sportja között fennálló erődifferenciát adta a tavaszi bécsi 4:0-ás eredmény, amelylyel az osztrák válogatott csapat mieinket legyőzte. E mérkőzés volt hivatva a döntést meghozni. Mindkét fél erősen készült rá. Az osztrákok legkomplettebb csapatot, — a német válogatott ellen győztes 11-et még kiegészí­tve — állí­tották össze és menesztették útnak Magyarország felé, hogy végre valahára itt, Budapesten győzzék le válogatottainkat, s ezzel az osztrák football-sportnak a magyar fölötti fölényét bebizonyí­tsák! Az előkészületek, a méltó fogadtatás, magyar részről úgy a zöld asztalnál, mint — Istennek hála! — néhányszor a gyepen is megtörtént. A válogatás megejtetett, amely általában megnyugtatólag hatott úgy a sajtóra, mint a sportközvéleményre; ami Minder Frigyes szövetségi kapitány első sikerét jelenti. Mellette még különösen Zoltán Béla és Sugár István vették ki részüket az előkészitő munkálatokból.

Mintha a természet is leakarta volna a siker alapjait a maga részéről rakni; szép, verőfényes őszi reggel virradt. A nap felfutott az éggömbön s pillanatokra megállt középen, hogy jól megláthassa a footballért lelkesedők ezreinek kétség és édes remény közötti hömpölygését, zsibongását a Thököly-uton és később a Milenaris versenypályán. Majd mikor az ezrek lelkesedéséről és a kiválasztottak bátor elhatározásáról, amely együtt nagy eredmények elérésére hivatott meggyőződött, s meglátta a két büszke rivális megjelenését: lassan megindult utján, hogy kissé tán megkésve elérje az égbolt másik szélét, leáldozzon, de még magával vihesse a magyar válogatott csapat diadalának képét, amint az győztesen, diadalmámorban, a pályát elhagyja.

Nem lehet tehát az osztrák football-sport felsőbbségéről beszélni, de közel a jövő arra, hogy a magyar football-sport elsőbbsége fog bebizonyosodni az osztrák fölött! A vasárnapi eredmény, mintha ezen reménynek előrevetett árnyéka lett volna. Reprezentatí­vjaink teljesen megfeleltek a beléjük helyezett bizalomnak, az osztrák football-sport szemefényét, a válogatott csapatot épen jókor, amikor az, hegemóniájának még ellenálló erődöt akarta bevenni, megakasztotta diadalutjában, olyan érzékeny vereséget mérve rá, hogy az egyelőre kénytelen lemondani a felsőbbség gyakorlatáról.

Aki a vasárnapi mérkőzést végig szemlélte, az meggyőződhetett arról, hogy a magyar football-sport — annak dacára, hogy a játék egyáltalában nem volt ní­vós, összjáték, szerves összefüggés nem volt meg a magyar csapatban — egy nagy lépéssel jutott ismét előre. Egyéni tudás tekintetében az ott szerepelt 11 felülmúlta klasszisokkal az előbbi válogatottak ebbeli képességét. Ha külön külön kitűnő erőkkel rendelkezünk, akkor ezeknek tudását majd lehet az összben is érvényesí­teni. Ez lesz a jövő feladata. A tavasz meghozhatja feltevésünk helyességét: össze kell hetekkel előbb állí­tani a válogatott csapatot, jól betrénirozni, s csak vasárnap reggel a 8 órai vonattal indí­tani útnak: akkor a magyar csapatnak Bécsben is győzedelmeskedni kell az osztrák fölött. Párhuzamot vonni a két csapat között a vasárnapi mérkőzés alapján igen könnyű dolog, az eredmény, a magyar csapat győzelme pedig önmagától adódik ki. Lássuk csak: a magyar kapuban Domy ugyanolyan rossz volt, mint Kaltenbrunner, épen egyenlő mennyiségű hibát követett el mindkettő. A két hátvéd képessége körülbelül szintén egyenlő, de a munka megosztás már a magyaroknak előnyt biztosí­tott, mert, mig Rumbold az osztrák támadás szétverését végezte, addig Szendrő a kiverekedett tiszta labdák visszautasí­tásának tett eleget. Utóbbi játéka épen ezért tetszetősebb volt. A bécsieknél Retschury volt a jobbik, Smolek nem birt ellenfeleivel, összmunkájuk pedig hibás volt. A halfok munkája nem volt egyik részen sem egyöntetű, a középfedezetek kevés támogatást nyertek a szélsőktől. A két középső fedezet közül az osztrákok részéről Kurpiel (Deutscher Fussball-Club, Prága) a kontinens egyik elismert legjobb fedezete. Agilis, gyors és körültekintő játéka most is kiemelkedett a bécsi mezőnyben, azonban Bródyt, a magyar válogatott csapat uj kapitányát nem cserélnők el érte. A két másik fedezet játéka többé-kevésbbé szürke volt. Weisz (Főv. TC.) rutin nélküli, de igen tehetséges játékos, ha többet volna alkalma nemzetközi mérkőzéseken résztvenni, játéka hamarosan klasszisokkal emelkedne. Bí­ró nem támogatta eléggé az előtte dolgozó jobb szárnyat, védő játéka sem volt a szokott biztos. A bécsieknél a Retschury előtt dolgozó Tekusch épen oly mértékben volt jobb Jech-nél, mint amely különbség a két osztrák hátvéd között fennállt. Hátra van a csatársor. Az osztrák balszárny, a WAC. triász, nagy hí­rének megfelelően dolgozott igazán hajszál pontos passaival, azonban a magyar balszárny a két ferencvárosi csatárt kiegészí­tve, a remekül bevált Molnár III-al sokkal eredményesebben tudott működni, épen Jech és Smolek-kel szemben, akik épen az osztrák védelem Achilles-sarkát képezték. Itt a külömbség. Rumbold, Bí­ró és Bródy jobban tudták lemarkirozni a bécsi balszárnyat, mint a bécsi jobboldali védelem a magyar balszárnyat, igy a magyar csapatnak több gólt sikerült lőni az osztrákoknál: győzött. A jobbszárny játéka kiegyenlí­tődött volna, de Krempels a góllövésben szerencsésebb és ügyesebb volt Neubauernél. Sebestyén jó beadásai különösen az első félidőben voltak szembetűnők, egyikből Schlosser gólt is csinált. Hussak gyors lefutásaival s éles lövéseivel vonta magára az érdeklődést.

A mérkőzés lefolyása változatos és élvezetes fázisokban gazdálkodó volt. De mivel a közönségnek a gólokért nem kellett a végtelenségig drukkolni, végeredményében a győzelem nem hatott oly mértékben lelkesitőleg, mint ahogy azt sportértéke máskülönben indokolta tette volna. Az első gól pld. rövidesen 3 perc múlva esik, igen könnyű szerrel, öngólból kifolyólag, a magyar csapat javára. Ezt kiegyenlí­tik az osztrákok rövidesen. De nem kell soká szorongani a vezetésért sem, mert hamarosan ez is bekövetkezik, sőt a félidő végéig újra kiegyenlí­tik az eredményt az osztrákok, a félidő végül mégis 3:2-re végződik a magyar csapat javára. A második félidőben csak arra kell már vigyázni a magyar csapatnak, hogy a megszerzett vezetést ne tudják az osztrákok behozni. A végeredmény végül 5:3-ban adódott ki, a magyar válogatott csapat javára.

A csatársorok munkája annak dacára, hogy fedezetsorok nem támogatták eléggé, sokkal jobb volt a védelmekénél, úgy szólván teljesen érvényesült, ez az oka a szokatlan nagy gólhullásnak. Az egyes csatárok, összjáték nélkül, egyénileg is igen könnyen bántak el az ellenök játszó halfokkal és backekkel, ami a csatárjáték javulását mutatja. Általában a támadó játék teljesen érvényesült a védő játékkal szemben, amit az eredmény önmaga mutat leginkább.

Amily mértékben hiányzott a harmónia a csatársor játékából, oly arányban nélkülöztük az egész csapat munkájából azt a minimális összhangot, ami még gyengébb csapatok játékában is felismerhető. A fedezetek sem értették meg egymást, a csatársorok támogatásában pedig nem vettek kellő mértékben részt, de különösen a védő munkájukban — noha inkább erre törekedtek — látszott meg az egymást nem ismerés érzete. Mert amint jó összedolgozó védelemnél csak észszerű gyors passjátékkal lehet boldogulni, addig egymást meg nem értő rendszer nélkül operáló védelemmel már két összeszokott ügyesebb csatár is eltud bánni, amit a vasárnapi mérkőzés is többszörösen bizonyí­t. Ha külön-külön az egymáshoz közel álló szervek között sem volt meg a kellő konnexus, akkor elképzelhető, hogy milyen perspektí­vát mutatott az egész játék képe? Tényleg, tizenegy — kiváló technikával és egyébb elsőrendű kvalitásokkal rendelkező játékosokból összetákolt csapat, rendszertelen, minden magasabb kombináció nélküli próbálkozását mutatta az a kép, amely az osztrák—magyar mérkőzésnél elénk tárult. De nem is csoda, lehetetlen az, hogy egy ilyen ad hoc csapat egyes szervei bármilyen kiválóak legyenek egyénileg, külön-külön az egyes játékosok, egymást mindjárt az első komolyabb kí­sérletnél megértsék. Ha a válogatott csapatot hetekkel előbb állí­tják össze és trenirozzák be, csak akkor van jogunk magasabb igényeket egyáltalában támasztani. Addig a válogatott csapatok küzdelme csak nemzeti szempontból lesz továbbra is fontos és érdekes, azonban magának a játéknak ní­vója, mindig a vasárnapihoz hasonló alacsony marad.

(Nemzeti Sport, 1908. november 7.)

A XI. magyar—osztrák mérkőzés.

A verőfényes őszi délelőttre borongós novemberi délután következett, de ez éppenséggel nem akadályozta meg a footballközönség ezreit, hogy már kora délután meg ne kezdje vándorlását a millenáris pálya felé. Az igazi sportközönség már a délelőtt folyamán lerótta a megemlékezés és a kegyelet adóját a holtak irányában, igy a délutánt szabadon szentelhette az élők egyik legszebb kedvtelésének, illetve kötelességének, a testedzés sportjának.

Már déli egy órakor tömött sorokban hullámzott a tömeg a Csömöri uton, majd fogatok, automobilok siettek a millenáris pálya felé. Mindenki igyekezett, hogy jó helyet biztosí­thasson a nézőtéren a maga számára. Két órakor a tribünök már zsúfolásig tömve voltak. A tribün előtti „korzón“ is elhelyezkedett a közönség, sőt már megszállták a millenáris pályát körülvevő fákat is a matchek legbuzgóbb s leglelkesebb nézői, az „emberi verebek“.

Pontban 1/2 3 órakor a közönség tapsvihara s éljenzése közepette megjelenik a pályán a pirosdresszes magyar csapat. A nagyközönség „szakértői“ — miként a római angurok a madarak röpüléséből — ők a válogatott legények kapu előtti rugdalódzásából akarnak jósolni. Hamarosan hangos nyilatkozatokat is tesznek „Molnár III.? nohát tud ez valamit?“ „Krempels meg legjobb lenne, ha mindjárt haza menne!” „Sebestyén? Szendrő ? ezek meg arra lesznek csak jók, hogy a rengetek mennyiségű kapott gólokat haza vigyék!“ Ilyen és ilyenféle megjegyzések röpködtek a tribünön, az obligát „üljön le!“ harczi kiáltásokkal vegyest. Ez azonban csak a rengeteg, malomkerék kalapoknak szólott, melyek a közönség sorai között óriási számban megjelent szép asszonyok és leányok fején foglaltak helyet s fogták el a kilátást a mögöttük ülő három-négy sornyi és a mérkőzés kezdetét izgalommal váró publikum elől.

A „szakértők“ károgása a magyar csapat vesztét jósolja ugyan, de ez éppenséggel nem zavarja a közönséget abban, hogy rendületlenül ne bí­zzon a magyar fiukban, akik minden bizonnyal győzni fognak, hiszen győzniök kell, mert most rájuk van bí­zva a magyar becsület.

Három óra tájt újból élénkség támad a tribünökön. Megjelenik a pályán a legjobb osztrák XI. Jobbára erős, a középtermetűnél magasabb alakok. Formájukról igen jó hirek keringenek, hiszen csak nem régen győzték le a mainál gyöngébb összeállí­tású csapattal a legjobb német labdarugók válogatott csapatát Berlinben.

Csakhamar bejön a pályára C. Riso, a német footballszöv. kiküldött bí­rája. Tekintélyt parancsoló megjelenésű, testes úriember, ki, miután Fehéry Ákos és Vámos Soma játékbiráink az oldalvonalak mellett helyeiket elfoglalták, megadta a jelet a mérkőzés megkezdésére.

Az osztrák csapat mintha csakugyan be akarná váltani a jóslatokat, támadással kezdi meg a játékot. Rövid dicsőségüknek csakhamar vége szakad, mert Molnár III remek lefutása révén a magyar csapat kornert ér el (3 p.). A kornert is Molnár rúgja, beadását Kaltenbrunner kifogja ugyan, de jóval a kapuvonalon belül. A nem várt gyors eredmény valósággal meglepi a közönséget, mely csak már akkor hiszi él a mieink sikerét, midőn a biró a labdát a középre helyezteti. Ekkor valóságos tapsorkánnal jutalmazza a magyar fiuk ügyességét. A meglepetés az osztrák csapatot nem sújtja azonban le s szép összjátékkal uj támadást kezd a magyarok ellen. De a mieink mihamar visszaverik azt s veszélyesen ostromolják az osztrák kaput Schlosser lövése a kapu mellé repül, Korody labdáját Kaltenbrunner védi. Majd kornerhez is jut a magyar csapat, de ez eredménytelen marad (7 p.). Néhány percz múlva az osztrákok lépnek offenzivaba, szabadrúgáshoz, majd kornerhez (11. p.) jutnak. A 12. perczben pedig Fischera szépen kicselezvén a védelmet, gólt ér el. Uj felállás után a magyar csapat lelkes támadásokat intéz Molnár veszélyes lefutása után, Korody beadásából Krempels gyönyörű, éles gólt lő s megszerzi újból a vezetést (17. p.). Magyarjaink az eredménytől lelkesí­tve, újból támadják az osztrákokat. Sebestyén, majd ismét Molnár beadásai sokszor veszélyeztetik az ellenfél kapuját Kaltenecker, Krempels, majd Schlosser lövését csak igen nehezen menti. A 23. perczben egy javukra í­télt szabadrúgás révén az osztrák csapat lép frontba s egy percz múlva Domonkos — egy egyébként védhető — labdát góljába enged. Az újabb eredmény után mintegy tiz perczig a középen hullámzik a játék. A csatárok szép kombináczióit, a védőjátékosok önfeláldozó munkáját, a mérkőzésnek úgyszólván perczről-perczre való újabb alakulatait valósággal élvezi a közönség A 32. percz a magyar csapat javára hoz kornert, melyet a kapus csak nagy nehezen véd ki Az osztrákok büntetőrugását Fischera Rumboldba rúgja, aki kénytelen egy kis időre kiállani. Helyét ez időre Biró foglalja el. A 41. perczben Korody lő, melyet a kapus rávetéssel véd, Sebestyén beadását Korody elhibázza, majd ismét Sebestyén adja be a labdát, melyet aztán Schlosser gyönyörűen a gólba fejel (44. p). Alig áll fel újból a csapat, a biró sí­pjele mindjárt a félidő végét jelzi. Félidő: 3:2. Kornerarány: 3:1 a magyarok javára.

A szünetben mindenki az előző félidő eseményeit beszéli meg. A közönség legnagyobb része nagyon meg van elégedve a magyar csapattal, dicséri annak szerencsés összeállí­tását és különösen az „ujonczok“ lelkes, ambicziózus játékát. Csupán a tudós ,,footballdoktorok“ elégedetlenkednek, kik ennek vagy annak a játékosnak hiányát nehézményezik s ennek vagy annak — az egyébként kitünően dolgozó játékosoknak — a beállí­tását teljesen hibásnak véleményezik. No, de ennek daczára a szünet szerencsésen eltelik s a publikum feszült érdeklődése közepette megkezdődik a második félidő.

Kissé lanyhán kezdenek dolgozni a csapatok. Hol a magyarok, hol pedig az osztrákok térfelében folyik változatosan a játék. Az 5. perczben a magyarok, a 6-ik perczben pedig már az osztrákok jutnak kornerhez, melyet ismét a magyar csapat négy sarokrúgása követ. Az osztrákok rövid ideig tartó lefutása után ismét a mieink kerülnek fölénybe s Molnár beadásából Krempels a magyar csapat negyedik gólját lövi (14. p). Ez újabb eredménytől lelkesitve, válogatottaink fokozzák az iramot és hosszas, gyors, izgalmas, remekül keresztül vitt támadást intéznek az osztrákok ellen, melynek betetőzéséül Korody az ötödik gólt lövi. Az erős iram kifárasztja a magyarokat, kik egy időre védekezésre szorí­tkoznak. A 34. perczben Fischera lő a magyar kapura s a könnyen védhető labdát Domonkos a kapuba ereszti. A 38. perczben Molnár lefutása két kornert eredményez. A támadás azonban újabb eredménnyel már nem jár. A játék vége felé az osztrákok még megkí­sérlik az eredményen változtatni, de sikertelenül. A mérkőzés tehát 5:3 arányban a magyar reprezentatí­v csapat javára végződik.

A matchet, miként már emlí­tettük, C. Riso (Leipziger Walker) vezette, aki bizony meglehetős lámpalázzal küzdött. Nagy segí­tségére volt a két határbiró, különösen Fehéry Ákos (BTC), kinek tanácsait, sőt intézkedéseit minden alkalommal megfogadta és jóváhagyta a játékot vezető biró.

A magyar és osztrák válogatottak e tizenegyedik találkozása tehát meghozta a magyarok ötödik győzelmét, elérve ezáltal az osztrákok győzelmeinek számát.

Mind a magyar, mind pedig az osztrák csapat játéka igazán elsőrangú volt. Az osztrákok játékmodora pedig gyakran épenséggel az angolokéra emlékeztetett. Studnicka, Fischera, Kurpiel és a többi játékosok egytől egyig az osztrák labdarugók legjobbjai, akik tudásuk legjavát vitték be a mieink elleni küzdelembe.

A magyar csapat — melynek szerencsés összeállitása főként Minder Frigyes szövetségi kapitány szakértelmét dicséri — szintén nagyon szép játékot produkált. A csapatnak kétségkí­vül egyik legjobb embere Molnár (BTC) volt, kinek meglepő, gyors lefutásai és precziz, mintaszerű beadásai csaknem állandóan veszélyeztették az osztrák kaput. Jó volt azonban a többi is; Sebestyén, a második csatár, Biró, Weisz (FővTC), Szendrő, Brody stb. A csapat leggyengébb embere a kapus, Domonkos volt, ki nagy indiszpoziczióval küzdött. Helyét bármelyik kapus e napon minden bizonnyal sikeresebben töltötte volna be. A csapat összjátéka nem volt oly egyöntetű, mint ellenfeléé, de viszont lelkesedése és a játékosok nagy küzdőképessége jóval felülmúlta amazét. Derék válogatottaink értékes győzelme a most különösen nagy formában levő osztrák reprezentativek felett, újólag bebizonyí­totta, hogy labdarugósportunk semmiben sem áll az osztrákokéi alatt, sőt mint az elért eredmény is mutatta, vele egyenrangúnak bizonyult. Vajjon mikor győzhetne már egyszer csapatunk Bécsben is az osztrák válogatottak felett ?

(Sport-Világ, 1908. november 7.)

*Illustriertes (Österreichisches) Sportblatt, 1913. április 26.