1910.V.26. Magyarország – Olaszország 6:1
Magyar – olasz labdarugó mérkőzés.
Magyarok győznek 6:1 (2:0)
Az olasz szövetségi csapat Budapesten. Az olasz football szövetség válogatott csapata e hó 26-án, csütörtökön fog mérkőni a MLSz reprezentativ csapatával — Az olasz csapat összeállitása a következő lesz: De Simoni, luventus — Cali, A. Doria, Varisco, USU — Cappello, Torino; Fossati, Intern; Trere, Ausonia — De Bernardi, Torino; Rizzi, USU; Cevenini, Torino; Lana, Milano; Boicchi. — A magyar csapat előreláthatólag a következő összeállításban fog játszani: Grosz, Bak — Rumbold, Szendrő — Weinbeer, Bródy, Gorszky — Borbás, Schlosser, Korody, Dobó, Weisz, Ftc. — A játékosoknak a Barnsley mérkőzésen mutatott formája alapján e csapat összeállitása némileg változni fog
(Sport-Világ, 1910. május 13.)
Az első magyar-olasz mérkőzés. A pünkösdi angol matchek után még egy football-esemény van hátra a szezonban: az olasz-magyar mérkőzés. Az olasz labdarugósport pünkösd vasárnap a francia válogatott csapat fölötti föfényes 6:2 győzelemmel figyelemreméltó klasszisról tett bizonyságot. A MLSz nagy ünnepséggé készül fogadni az első olasz csapatot. Válogató-bizottság csütörtökön tartott ülésén már össze is állította teljesen a magyar csapatot. A mérkőzés május 26-án, Úrnapján lesz a millenáris pályán Ezen a napon más mérkőzés nem lesz a millenárison. A magyar válogató bizottság tegnap a magyar csapatot igy állította össze: Fritz Ftc, — Rumbold Ftc és Szendrő Btc, — Biró Mtk, Károly Mtk és Gorszky Ftc, — Weisz Ftc, Dobó Btc, Korody Ftc, Schlosser Ftc és dr. Borbás Ftc. — A biró Meisl Hugó lesz Bécsből.
(Sport-Világ, 1910. május 20.)
Magyar-olasz futball-mérkőzés Budapesten. Az olasz reprezentativ csapat tegnap este számos milánói sportember kíséretében Budapestre érkezett. A mérkőzés holnap, csütörtökön délután 5 órakor lesz a millenáris versenypályán.
(Budapesti Hírlap, 1910. május 26.)
1910. május 26., 17:00, Budapest, Millenáris, Magyarország — Olaszország 6:1 (2:0)
vezette: Hugo Meissl (osztrák); (határbírók: Izsó, Lucius)
nézőszám: 10 – 12 000
Magyarország: Fritz (FTC) — Rumbold (FTC), Szendrő (BTC) — Bíró (MTK), Károly (MTK), Gorszky (FTC) — Weisz (FTC), Dobó (BTC), Koródy (FTC), Schlosser (FTC), Borbás dr. (FTC)
Olaszország: De Simoni (Union Sportive Milanese) — Varisco (U.S. Milanese), Cali (Andrea, Doria Genova) — Capello (F.C. Torino), Fossati (F.C. Internat. Milano), Frere (FCA. Milano) — De Bernardi (F.C. Torino), Rizzi (FCA. Milano), Cevenini (Milano), Zana (Milano), Boiocchi (U.S. Milanese)
Gól: Károly (28.), Weisz (33.), Schlosser (49., 77.), Koródy (70.), Dobó (7x.) illetve ? (8x.)
A válogató bizottság összetétele: Kiss Gyula, Löwenrosen Charley, Malaky Mihály
Szövetségi kapitány: Minder Frigyes
A magyar-olasz mérkőzés. — A magyar csapat 6:1 arányban győzött. —
Ma délután volt a magyar és az olasz reprezentatív csapat első mérkőzése. A millenáris versenypályán nagy közönség nézte végig a játékot, a mely izgalmasság és érdekesség dolgában messze mögötte maradt a nemzetközi mérkőzéseknek. Az olasz játékosok a labdarugó-játéknak még csak alacsony fokán állanak és sokat kell fejlődniük, hogy elérjék a magyarokat. Nem is maga a játék, mint inkább a külsőségek kötötték le a közönség figyelmét. Mindenki azon volt, hogy az olasz fiuk mennél jobban érezzék magukat körünkben és mennél szívesebben viseljék el a súlyos vereséget, a melyet elkerülni amúgy sincsen módjukban. A máskor rendkívül ideges közönséget ma az sem bántotta, hogy a magyar fiuk a szokottnál sokkal gyöngébben, sőt két-három kivételével, határozottan rosszul játszottak.
Az olasz csapat játéktudása megfelel a magyar másodosztályú csapatok nívójának. A játékosok legnagyobb része nélkülözi a labdateknikát és a gyorsaságot. Közös vonásuk a — szívósság. A csapat ereje a kapuvédő. Egy alacsony, sovány, macskaügyességü milánói védte az olasz kaput. Tudatosan-e vagy szerencsével, de sokszor olyan bámulatos védekezést produkált, a minőt még alig láttunk. A közönség kifogyhatatlan volt tetszésének nyilvánításában. Jóképességü játékosnak tetszett a két szélső födözet. A csatázósorban nagy ritkán föl-fölcsillant egy szemernyi összejátszás, de a rutin és a gyorsaság hiánya csakhamar úrrá lett rajta. Az olaszok egyetlen gólja nem az ő ügyességük, hanem a magyar védelem jóvoltának volt a következménye.
A magyar csapat ma igen rossz formában volt. Különösen az első félidőben rá sem lehetett ismerni a máskor csodaszépen dolgozó játékosokra. A magyar csapatban az első pillanattól az utolsóig egy játékos kitartása és ügyessége tűnt föl. Ez a játékos Károly Jenő középső födözet volt. A közönség elismerését azzal mutatta meg, hogy a mérkőzés befejeztével ezt a játékost vállára kapva vitte be az öltözőjébe. Károly mellett Dobó és Borbás szolgált rá a sűrű tapsra.
Az első gólt hosszas küzdelem után a 28-ik percben érték el a magyarok Károly szép, éles 20 méteres lövéséből. A 30-dik percben Schlosser két lövését De Simoni kapuvédő kivédte, majd a 33-ik percben Veisz magas rúgása a hálóba juttatta a labdát. Az olaszok az egész idő alatt csak egyszer jutottak el a magyar kapu közelébe. A második félidőben már a 4-dik percben benn volt a labda az olasz kapuban. Újabb gólt Kórody szerzett a 25-ik percben. A 30-ik percben az olaszok szép támadást vittek keresztül. Ez volt az első komoly támadásuk. A következő percben ismét az olasz kapu előtt folyt a játék. Alig egy perc múlva Schlosser megcsinálta a hatodik gólt. A mérkőzés befejezéséül a könnyelműen játszó magyar védelmen keresztül jutva, az egyik olasz csatázó megszerezte csapatának az egyetlen gólját.
A mérkőzést Meisl Hugó (Bécs) vezette.
A mérkőzés előtt a szünet közben és a játék után a Csepeli Atlétikai Klub zenekara szórakoztatta a közönséget.
(Budapesti Hírlap, 1910. május 27.)
Magyar—olasz labdarugó mérkőzés.
— Magyarok győznek 6:1 (2:0). —
(Millenáris versenypálya.) Verőfényes gyönyörű időben folyt le az első magyar—olasz reprezentatív mérkőzés, körülbelül 10,000 főnyi nézőközönség jelenlétében. A mérkőzésen természetesen a magyar csapat állandó fölényben volt. Az olaszok elég fürgén mozogtak. A vendégcsapat legjobb embere a kapus volt, aki sok biztosnak vélt goalt bravúrosan mentett. Az olaszok játékmodora még nem kiforrott és látszott a csapaton, hogy a magyarok fölényes tudása némileg konszternálta őket. Az első félidőben még csak állták a magyar team diktálta lanyha tempót, de a második félidőben valósággal összeroppantak a magyar csatárok által vezetett szédületesen gyors támadások alatt. Az olasz vendégeknek a II. félidőben egy kiszökésből sikerült a magyar kapu elé terelni a játékot és a Cevenini—Zana—Boiocchi triásznak sikerül Fritzel együtt a labdát benyomni a kapuba. Az olaszok egyetlen eredményét viharos óvációval fogadta udvarias közönségünk. A magyar csapat általában kielégítő játékot mutatott. A fedezetsorban Károly játéka kimagaslott. A csatárok közül Weisz és Borbás elsőrangút produkáltak. Schlosser 2 goalt lőtt, melyek közül az első gyönyörűen sikerült. A hat magyar goalt sorrendben a következők lőtték: I. félidő Károly, Weisz; II. félidő: Schlosser, Korodi, Dobó, Schlosser. Az olasz goal csak a 6-ik magyar goal után esett.
Biró Meissl Hugó (Bécs) volt, kinek Izsó László és Lucius segédkeztek. Az olasz vendégeket a pályára léptükkor a csepeli lőszergyári zenekar az olasz himnusszal fogadta.
A győztes magyar csapat a következő összeállításban szerepelt: Fritz Ftc, Rumbold Ftc, Szendrő Ftc, Biró Mtk, Károly Mtk, Gorszky Ftc, Weisz Ftc, Dobó Btc, Koródi Ftc, Schlosser Ftc, Borbás dr. Ftc.
Az olaszok csapata: De Simoni Union Sportive Milanese, Varisco U.S. Milanese, Cali Andrea, Doria Genova, Capello F. C. Torino, Fossati F. C. Internat. Milano, Frere FCA. Milano, De Bernardi FC. Torino, Rizzi FCA. Milano, Cevenini Milano, Zana Milano, Boiocchi U. S. Milanese.
(Sport-Világ, 1910. május 27.)
Első magyar—olasz mérkőzés.
Honi pályán a várva-várt reprezentatív mérkőzés is létrejött. Olasz testvéreink voltak ellenfeleink. Május 26-án Úrnapján folyt le a mérkőzés a millenáris versenypályán, amelyen mintegy 12 ezer főnyi közönség jelent meg. Az olaszoknak a francia válogatottakon aratott 6:2 arányú győzelme és nemkevésbbé az a körülmény keltette föl az érdeklődést, hogy olaszokat ezideig még footballozni nem láttunk. Úgy a játék képe, mint az eredmény a magyarok nagy fölényét mutatja. 6:1 arányban győztünk. Az eredmény nem hü kifejezője a magyar—olasz footballsport erőviszonyának. Az olaszoknak még igen sokat kell tanulniok. A magyar válogatottak viszont nem játszottak úgy, mint azt tőlük elvárhattuk.
Már a mérkőzés első perceiben nyilvánvalóvá vált a magyarok nagyobb tudása s bár az olaszok támadáshoz alig jutottak, a félidő 2:0 arányban zárult.
A második félidőben már erősebben dolgoztak a mieink, aminek négy gól lett az eredménye.
A győztes magyar csapat játékosai közül kivált Károly középfedezetnek agilis és fáradhatatlan játéka. A csatársorban Dobó jó játéka lepett meg mindenkit. Fritz-nek nem volt védeni valója; az olaszoknak egyetlen komoly támadása gólt eredményezett. Rumbold és Szendrőnek erős munkája nem akadt. A fedezetsorban Biró a szokott jó volt, de Gorszky is megállotta helyét. A csatársor legönzőbb embere Weisz jobbszélső volt. Ha Weisz helyén Sebestyén játszik, egész más eredménynyel végződött volna a mérkőzés. Amig Weisz nem rúgott egy gólt, addig tőle egy passzt vagy centerezést látni nem lehetett. Koródyra csak azt mondhatjuk, hogy nem lehetett ráismerni. Borbás dr. hosszabb idő után ismét ott láttuk a reprezentativek között. Természetesen balszélsőt játszott s hozzá jól, de nem mindig a kellő ambicióval. A balösszekötő szerepét Schlosser töltötte be, kitől nélkülöztük azt a lelkes játékot, amilyet egylete színeiben mutatni szokott.
Az olaszok a labdarúgásban ott tartanak, ahol mi magyarok ezelőtt 5—6 esztendővel állottunk, legjobb játékosaik a kapus, ki nem nagy termete dacára is kitűnően védte kapuját; a balhátvéd, ki fizikailag a csapat legerősebb embere; a centerhalf is a jobbak közül való, mig a csatársorban a két összekötő vonta magára a figyelmet. Tudásuk elsősorban is a gyorsaságban rejlik. Technikájuk még igen gyönge s lőni egyáltalán nem tudnak.
A mérkőzésnek annyiban volt jelentősége, hogy egy újabb irányban nyertünk összeköttetést. Az olaszokkal való érintkezés ugyan aligha lesz gyakori, részint a nagy távolság, részint pedig a nagy diferentia miatt, mely a két nemzet footballsportja között fennáll. Mert hiába amig az olaszok játéktudása meg nem izmosodik, addig az ő szereplésük itt Magyarországon érdeklődést nem kelt és sem anyagi, sem erkölcsi sikerrel nem járhat.
A mérkőzés után, melyet Meisl Hugó vezetett, bankett volt a Savoy-szálloda külön termében.
(Nemzeti Sport, 1910. június 4.)
Közben megtaláltam vaterán az eredeti fotót ami címeres.. http://www.vatera.hu/magyar-foci-valogatott-2485344326.html
Érdekesnek tartom hogy a válogatott csapat fotóján a címert a mezekről utólag retusálták. Nem tudom mi lehetett az oka…
Ez biztos, honnan az infó? De ha igen, nem csodálnám, ha ’48-’53 között történt volna, és csak az a kép maradt volna rá az utókorra.
Közben előkerült egy címeres fotó is, viszont az egy másik kép.
Igen, van egy harmadik fotó is ami a mérközés alatt készült azon is van címer, de azon a foton ami csak a magyar csapatot ábrázolja nincs. Ezt a fotot rengeteg kiadványban láttam és az egyiknál tisztán látszik a satirozás..
1955-ös sajtóból van a címer nélküli fotó.
Egyébként ez volt kapusunk első (és egyetlen) válogatott szereplése.
Olyan jól védett a Barnsley ellen, hogy feltehetően ezért került be a válogatottba.
http://www.tempofradi.hu/1910v16-ftc-barnsley-21